Alvásparalízisből egy "álom" fogságába, ami nem is álom? Asztrál tér?
Nem tudom kinek ismerős az, mikor paralízis közben egyszer csak, "felébredünk". A valóságban? Minden alkalommal azt hittem, de már körültekintőbb vagyok.
Nem a valóságban, egy álomban.
A szobám tökéletes másában, minden ugyan oda van ledobva a földre, olvashatok könyvet, másnap meglepődve veszem észre, hogy valóban haladtam a könyvvel ebben a másik valóságban.
Egyszer olvastam az asztrál tér kifejezést is erre.
Szóval ott vagyok, bármikor elálmosodom és elalszom abban a valóságban, mikor kinyitom a szemem paralízisben vagyok, ugyan abban a pózban ahogy az igazi világban elaludtam, vagyis mégsem történt semmi az "asztrál tér"ben?
De történt, érzek ott fájdalmat, félelmet, lámpát gyújtok, olvasok, elálmosodom... stb
Volt egyszer, hogy kinyitottam a szobám ajtaját, mögötte egy folyosót kellett volna látnom, de csak sötétség volt. Úgy éreztem ha kilépek beleesek a sötétségbe és akkor sosem fogok felébredni.
Sokszor volt olyan érzésem pláne az ilyen sötétség húz magába élményeknél, mintha ki akarna szakadni a lelkem a testemből.
Valaki tudna erről az állapotról mesélni nekem?
Mi történik valójában ott velem? Amit érzek jól érzem e?
Valóság e vagy álom?
Álomnak azért nem mondanám, mert peldaul, ha tudom, hogy paralizisben fogok ebredni, akkor inkabb probalom "ébren tartani magam" ebben a valóságban de valamiért amit itt töltök az bár hosszú időnek tűnik, a felszínen csak másodpercek, vagy percek.
Nem tudom mi lehet ez :D
Nem a paralízisről szól a kérdésem, az pontosan tudom mi, tehát akik paralízises élményeket jönnek mesélni, kérlek ne, mindenki tudja, hogy mi az xd
Kb 2 éve írtam ki hasonló kérdést és mindenki azt írta: nyugtasd meg magad, és akkor végetér a bénultság, meg ilyenek... én meg tesó... értőolvasás semmi? Kit érdekel a paralízis? xd
Meg olyat se kérek, hogy jaj ezek a szörnyek nem valósak, szó sem volt a paralízises szörnyeimről xD
Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert sokan tényleg ilyeneket jönnek írni, és a kérdésemre meg senki sem válaszol... :(
Egyébként 24 éves nő vagyok, nem tudom ez mennyire fontos, de tizenévesen voltak a legintenzívebben ilyen élményeim, azóta ritka.
(Telefonról pötyögtem le a kérdésem, az esetleges hibákért elnézést kérek)
válasza: válasza:
válasza: válasza:Ez nem tudatos álom, nem tudom befolyásolni. A valóság teljes mása, ha megcsípem magam fáj, teljesen megtévesztésig hasonlít a valóságra, olyannyira, hogy az első néhány alkalomnál azt hittem felébredtem és megnéztem az időt, olvastam, rendetraktam stb.
Éreztem a könyv lapjait, az illatát, a ruhát magamon stb tehát valóságnak hittem.
Tudatos álom az más, ott ha görkorizni akarok a városban, akkor kimegyek és megteszem, ha meguntam, akkor visszaváltok sétára csak azzal, hogy akarom, nincs limit, bármit megtehetek.
Szóval ez nem tudatos álom :D de köszönöm a hozzászólásod.
válasza:Az király lehetet :D
Felébredsz rendet raksz, aztán megint felkelsz és még mindig tiszta kupi, kezdhetted elölről. xD
válasza:Aztán kiderül hogy másodjára is csak álmodtad és így tovább a végtelenségig.
Kérdező most is álmodsz, kelj fel.
válasza:Akkor a 3 madik szinten álmodsz Csak azért mondom mert a 4 edik szintröl még nem ébredt senki tudatosan Ekkor a fizikai lét bezárul és egy másik világban mozog a lelked Én ilyenkor elszoktam menni a temetőbe
És meglátogatom a kecskét :)
A kecske nem a kijáratot őrzi hanem a bejáratot ezért sem tudok bemenni
A kecske 3 méter magas kolomppal a kezében komótosan járkál a sírok közt Ja két lábon akár csak egy ember a kertjében és szemlélgeti hogy nöl a veteményes
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!