Mit kellett ahhoz "tennünk", hogy emberként szülessünk meg? Mivel voltunk többek, mint az állatok?

Sokféle teremtéstörténet és -elmélet van. Ez a lélekvándorlásos megoldás is egy a sok közül. Vannak, akik ebben hisznek.

Számomra a Biblia nagyon meggyőző. Főleg Jézus Krisztus, aki messzemenőkig elvetette ezt a filozófiát, hiszen az Isten világát mondta el, és saját magán bizonyította.

Az embert az Isten szeretetből teremtette, és neki adta mindazt, amit a javára alkotott (növényeket, állatokat, földet, tengert, Napot stb.)

Minden az emberért van ebben a világban. Az állatok is azért "működnek", hogy az ember hasznára (munkaerő, étel stb.) legyenek. Tehát ezeket odaajándékozta az embernek.

És egyedül az embert hívta meg az üdvösségre, az Istennel való együttlét beteljesedésére.

Persze az ember szabad akaratot kapott Istentől, tehát választhat jó és rossz között.

Jézus egyszer beszél arról, hogy újjá kell születnünk. De az az Istenhez való megtérésre vonatkozik, miszerint a bűnös létből az igaz létbe kell eljutnunk az egyetlen életünk földi haláláig terjedő időszakban. Hiszen az embernek egyetlen élete van (mivel nem a test élete, hanem a lélek örök élete jelenti az emberi életet, a test csak hordozója a léleknek), és ezt kell "beosztania" úgy, hogy végül itt a földön a jóság és a szeretet legyen az emberi élet meghatározó tevékenysége.

Ha az evolucionista elmélet szerint gondolkodunk (ez sem áll távol Istentől), akkor azt valljuk, hogy az ember már benne volt az Isten által teremtett világgal kapcsolatos tervben. Hiszen az ősrobbanás (mai divatos elmélet) nem a teremtés maga, hanem egy teremtésfejlődési lépcső. Ebben a folyamatban a természet arra kapott küldetést, hogy "kitermelje" az embert, hogy akár az állatvilágból kinőve is alkalmas legyen arra - hogy kifejlődött intelligenciája révén - befogadhassa Isten Lelkét, amitől ember lett. Azelőtt az állatvilághoz tartozott a teste. Az embernek nevezett faj nem állat, hanem Isten Lelkétől ember.

Az ember az egyedüli hallhatatlan lény az Istenen kívül, aki a feltámadásban nyeri el végleges boldogságát, azaz Isten látását.

A hinduista felfogás is keresi Istent. Más módon, mit a kereszténység. Biztosan megvannak a maga teológiai alapvetései, ezért én is tisztelem ugyan, de inkább Jézus Krisztusnak hiszek.

Helló!

Érdekes cikkből idézek:

"- A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?

- Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek."

[link]