Csak én félek baromira attól, hogy az amúgy is nyomorult életem után nem örök nyugalom és üresség jön, hanem újjászületek mondjuk indiai csatornatisztítóként vagy vágóhídi állatként?

Jogos felvetés...ha végre bebizonyosodna a lélek létezése, a visszaszületések folytonossága, akkor mindenkinek logikusan az lenne az érdeke, hogy béke és jólét legyen mindenhol a bolygón, bárhová születünk, mindenképp élhető legyen...de ugye ezt nem kutatják 🙄

Szerintem ez az egyház egyik legnagyobb bűne, hogy évszázadok alatt halomba máglyára rakta azokat a gondolkodókat, gyógyítókat, látókat akik a szellemi utat tanították volna...

"krónikus beteg, sovány, depressziós és szűz csóró férfi"

És mi a kifogásod arra, hogy ezeken nem változtatsz?

1. krónikus beteg - milyen betegség?

2. sovány - egyél rendesen és találj valami neked megfelelő testmozgást

3. depressziós - pszichológus, mentálhigiénés terápia és türelem segítségével sokat javíthatsz ezen. Nem mellesleg a mozgás is sokat segít.

4. szűz - hát... erre te is tudod a megoldást ;) Keress nőt. (Ha a kinézeteddel nem vagy megelégedve, akkor gyúrj rá a 2-3. pontra és lesz egy normális kiállásod meglásd.)

"Hogy érted, hogy előbb utóbb kialakul?"

#2-es ezt biztatásnak szánta. Mert bizony szükséged van biztatásra

Nem csak Te parázol kérdező. Én is félek. Sőt a legdurvább az hogy egész életemben nem sokat változtam. Pedig látom már hogy azért ilyen az életem, mert nem sokmindet tettem azért hogy jobb legyen. Viszont továbbra sincs erőm változtatni, pedig ebbe az életmódba már többször hajszál híján belehaltam.

Attól félek leginkább hogy ugyanilyen életem lesz mint a mostani. Mert azt látom akik rosszabb körülményekből indultak, azok valamiért fejlődni tudtak. Szóval én attól nem félek hogy rosszabb lesz, mert szerintem ott van számomra a megoldás kulcsa. Attól viszont félek hogy kb ugyanaz lesz. Mert ugyanezekkel az eszközökkel újra ugyanide fogok jutni, és újra nem tudok változni. Ha ez lesz akkor valószínűleg így maradok az idők végezetéig..

9,

Viszont ebben az életemben én egy negatív, elszívó személyiség vagyok.

Szerintem sokkal kevesebbet adok a világnak - mint amennyit kaptam.

Szüleim is felneveltek, és még most is eltartanak - és azt érzem ezt én nem hogy nullára nem hozom vissza - de még nekik is + szenvedést okozok. Tehát negatív karmát építek jelenleg.

Most akkor ha meghalok szerintem már nem érdemelek meg ilyen szerető családot. És akkor még lejjebb kerülök. Lehet olyan családba, ahol nem kapok ennyi lehetőséget. És mivel rosszabb helyzetbe kerülök, lehet hogy akkor tudok fejlődni, mert gyerekkoromtól rá leszek kényszerítve az önállóságra (legalábbis a világban ezt látom).

De az is lehet hogy most tovább meditálok (ebben az életemben) és elérek egy olyan pontot ahol meg tudom haladni magamban ezeket a belső akadályokat. Vagy akár kiszabadulhatok a rendszerből.

Ha viszont tévedek, és ugyanez lesz - az a lehető legnagyobb szívás - mert akkor újra le kell élem egy ugyanilyen életet - és megint nem fogom tudni megoldani.

A legjobb az lenne ha valóban nem lenne reinkarnáció. Akkor hiába meditáltam ugyan évekig - hogy kiszabaduljak a szamszárából - de a halálommal elérem amit végig akartam - örökre véget ér a szenvedésem.