Mennyi részünket visszük tovább következő életbe?

Hiába vannak olyanok, akiket másként nevelnek, ha összehasonlítják a saját cselekedeteiket a nagy többségével, tudnak különbséget tenni. Minimum sejtésük van arról, hogy amit ők tesznek, az az eltérő, és a környezet reakciója nyilvánvalóvá teszi, hogy ez rossz. Ilyen esetekben annyi a kérdés, hogy érdekli e az illetékest a dolog, vagy nem. Sokkal nehezebb tudni, mi a jó, vagy rossz döntés. A rossz döntéssel nem feltétlen ártasz másoknak, de a következménye rád nézve rossz lesz.

Belemehetünk a jó, és rossz filozófiájába egyszerűsítések nélkül is, csak akkor 30 oldalon keresztül fogunk ezen vitázni.

Mivel nem szabad akaratodból cselekszel, ezért ugyan nem mindegy, a kisebb, vagy nagyobb rosszat választod e, de nem te választod, hanem amelyik felé sodródsz, azt a döntést hozod meg. Ha már tudsz különbséget tenni kisebb, és nagyobb rossz között, és tudod a kisebbiket választani, az már közelebb van a szabad döntéshez.

Nem mindenki sodródik az árral, csak a túlnyomó többség. Meg nem mindig sodródik mindenki, vannak helyzetek, amikor valaki megragadja a lehetőségét a szabad döntésre. Nem feltétlen szándékosan. De igen, többnyire az emberek csak sodródnak.

Persze. Nem feltétlen fogsz jól dönteni, vagy jót tenni, még ha szabadon döntesz is, de nagyobb rá az esélyed. Ha odáig eljutsz, hogy képes vagy felismerni a döntéshelyzeteket, és szabadon dönteni, akkor már rendelkezel annyi önismerettel, hogy a legjobbat hozd ki az adott helyzetból. A legjobb nem jelenti feltétlen, hogy tényleg jó, legfeljebb nem annyira rossz. Valahol el kell kezdeni, különben sosem jut el az ember a tényleges jó döntésekig. A tudásunk véges, sosem fogja elérni a végtelent, de tanulhatsz, növelheted a tudásodat, és itt nem lexikális tudásra gondolok, hanem a tapasztalataidból levont következtetésekre, felismerésekre.

Az mindegy, ki mit gondol jónak, vagy rossznak. Teljesen mindegy, mi hogy ítéljük meg az afrikai ember tetteit. A tettei, döntései következményei, és az, hogy ezeket a következményeket hogy éli meg, az fogja meghatározni, jól, vagy rosszul döntött, cselekedett.

Kinek a hibája lenne, ha nem az övé? Jobban megfogalmazva, nem hibája, hanem kinek a felelőssége? Ha teszel valamit, döntést hozol, akkor sem háríthatod kifelé a felelősséget, ha fogalmad sem volt róla, mit cselekszel. A karma nem igazán az emberi igazságérzethez igazodik. A jó/rossz polaritás emberi nézőpont, objektív nézőpontból csak ok, és okozat van.

"ha összehasonlítják a saját cselekedeteiket"

Sok ember nem teszi ezt.

"tudnak különbséget tenn"

Persze, csak attól még nem tudják, hogy a többségnek van igaza.

"környezet reakciója nyilvánvalóvá teszi, hogy ez rossz"

Nah most ezzel több gond is van.

Az hogy mi nyilvánvaló, az emberenként változik.

A második probléma az, hogy lehet eltér, de ettől még nem lesz rossz a saját fejében.

Ha félelemben nősz fel és folyton fizikailag bántalmaznak, akkor lehet később te magad sem tudod kontrollálni a dühödet mert gyerekként ezt az impulzitást láttad és beleégett az agyadba.

Nagyon sok ilyen rossz szokást és traumát pszichológusokkal lehet segíteni, de ha nem ismered fel, hogy problémád van, akkor nem tudsz ellene tenni.

"megragadja a lehetőségét a szabad döntésre"

Erre tudnál példát írni?

Mert ez tényleg érdekesen hangzik.

"Ha már tudsz különbséget tenni kisebb, és nagyobb rossz között, és tudod a kisebbiket választani, az már közelebb van a szabad döntéshez."

Igen én is erre akartam kitérni.

Csak a probléma ott kezdődik, hogy amikor vannak háborúk, rossza gazdasági és politikai helyzet és egyéb komoly problémák, van hogy nem lehet jót tenni, de cselekedned kell.

Ezt sajnálom a legjobban, mert az hogy lehet dolgozni a jó irányba, persze, de mindennek vagy egy határa sajnos.

"Belemehetünk a jó, és rossz filozófiájába egyszerűsítések nélkül is, csak akkor 30 oldalon keresztül fogunk ezen vitázni."

Erről nem kell 30 oldalon keresztül vitázni.

"Kinek a hibája lenne, ha nem az övé?"

Ez egy jó pont.

Mert ő hozta meg a döntést, de kötelező volt egy döntést hoznia.

Ezért nem szeretem ezt a karmát, mert egyszerűen sosem értem mi és hogyan számít.

Ezért hoztam fel egy afrikai embert, mert pl. akik még törzsekben élnek annyira le vannak maradva, hogy nem hiszem olyan gondolkodás módra képesek lennének, mint mi (legalább is azzal a tudásukkal).

"akkor sem háríthatod kifelé a felelősséget, ha fogalmad sem volt róla, mit cselekszel"

Pedig én úgy tudtam, hogy a törvényekben is van egy beszámíthatósági állapot.

Vagy valami ilyesmi.

Miért? Mert ettől lesz fair.

"A jó/rossz polaritás emberi nézőpont, objektív nézőpontból csak ok, és okozat van."

A karma is ilyen hidegen dönt?

Mert még a saját törvényeink és bíróságaink is sok egyéb dolgot figyelembe vesznek.

Tudod nem az érzelmekről van szó vagy objektivitásról.

Hanem arról, hogy mennyi a tudásod és mit kezdtél vele.

Szerintem ez a legfontosabb, na meg a környezeti tényezők.

Lehet emberekkel kellene beszélgetned és ismerkedned, hogy rájöjj, ha gyereket nevelsz és rosszul csinálod, a gyereked egész életére komolyan kihat.

Lehet itt beszélni racionalitásról, de nekem pl. mai napig anyám nem akar logikusan gondolkodni, amikor kényelmes neki.

Hiába lenni összességében boldogabb és jobban menne mimden, de egyszerűen olyan nevelést kapott a nagyszülőktől és a kommunosta rendszertől, hogy nem tudja befogadni.

Rosszabb döntéseket hoz emiatt? Igen.

Segíteni tudok? Nem.

Gyerekkorodban dől el ennek nagy része? Igen.

Sok ember nem teszi ezt. De van rá lehetősége, és képessége. Akadályozni semmi nem akadályozza.

Ismét csak semmi nem akadályozza a felismerésben, csak az, hogy nem akarja felismerni, mert az azt jelentené, hogy téved, és az emberek nem szeretnek tévedni. Legalább is egy szellemi képességeiben nem korlátozott ember esetén ez a helyzet. Ha fogyatékkal él, vagy súlyosan zavart elme, akkor a helyzet teljesen más.

Pont az, akit gyerekként bántanak, és retteg, tudja a legjobban, hogy ez rossz. Azt is látha, hogy máshol nem így van. Ez persze nem akadálya, hogy ő is elkövesse ugyanezeket a hibákat, de van összehasonlítási alapja. Kicsit túl sok is. A környezete pedig egyértelműen fog reagálni az ilyesmire. Az már a saját döntése, ha nem látja be, hogy az ő viselkedése az emberileg helytelen.

Ha problémát többnyire azért nem ismerik fel, mert 1.:túl nehéz lenne változni, a könnyebb a járt úton maradni, és 2.:amit fentebb írtam, az ember nem szeret szembesülni a saját tévedéseivel. Aki valamiért mégis szembesül vele, és elfogadja, az már elkezdett változni, mielőtt még segítséget keresne. A szakember segítsége pedig tényleg sokat tud ezen javítani.

A szabad döntés megragadására egy elég egyszerű, saját példát hozok. Hosszas betegség után mentem vissza a munkahelyemre, és a vezető nem volt épp megértő személy. Közölte, hogy vagy tudom biztosítani, hogy többé ez nem fordul elő, vagy meg kell válnunk egymástól. Az egyszerű választás az lett volna, hogy ragaszkodok az adott álláshoz, mert hát ugye munkára, és pénzre szükség van. De ismertem az állapotomat, és tudtam, hogy milyen irányba fejlődik a problémám, ezért alaposan végiggondoltam, és a látszólag nagyobb rosszat választottam, azaz beadtam a felmondásomat. Természetesen voltak hátrányos következményei annak, hogy nem volt egy darabig munkám, de jól határoztam meg a problémám fejlődési irányát, és így összességében több haszna volt a szünetnek a munkaviszonyban, mint ami hátránya. Ez egy egyszerű, kétválasztásos példa, viszonylag röviden le lehet írni, azért ezt választottam. Ha nem gondolom végig, hanem csak sodródok, akkor ragaszkodtam volna a munkahelyhez. Rövid távon lehet hogy több előnye lett volna. Hosszú távon viszont csak hátránya.

Az emberi törvényekben van ilyen. Emberileg hogy ítélsz el valakit, ha azt se tudja, mit tett? A karma viszont nem jutalom/büntetés rendszer. Ok-okozati rendszer. Az, hogy büntetésként éled meg, már személyes hozzáállás. Egy eseménynek/döntésnek/cselekedetnek mindig lesz következménye. A kérdés csak hogy milyen formában, és mikor.

A karma nem dönt. A karma történik. Nevezheted hidegnek, de ez olyan, mintha a gravitációt hidegnek neveznéd, mert minden földhöz csap. Ne tudatossággal rendelkező ítéletvégrehajtóként tekints rá, hanem mint egy egyszerű természeti törvényre. Közelebb jársz az igazsághoz, ha így fogod fel. A karma nem egy isten, nem tudatos valami, hanem a világ működésének egy eleme.

Édesanyám óvónő, és egy időben én is dolgoztam óvodában. Beleláttam a gyerekek életébe valamennyire, és édesanyám még annál is inkább, tőle is hallom a tapasztalatait. Ez valóban így van, a gyerek az alap személyiségét a gyerekkori környezettel teszi teljessé. Itt jön képbe, hogy miért is született abba az adott környezetbe. Én is sajnálom a rossz sorsú gyerekeket. Nem vagyok pszichopata, akiben nincs empátia. De ez a szubjektív véleményem, és azzal senki sem megy semmire. Én se, maximum kínzom magam olyan gondolatokkal, hogy vajon lehet e segíteni egy ilyen gyereknek, mit érezhet, mit élhet át. Ebből senkinek nem lesz haszna. Nekem sem, a gyereknek sem.

Amit édesanyádról írsz, pontosan az, amiről a sodródás leírásánál beszéltem. Kényelmesebb nem gondolkodni, csak hagyni történni a dolgokat, vagy előzetes berögződések alapján döntéseket hozni. Amikor pedig emiatt később problémák adódnak, kényelmesebb külső faktorokat hibáztatni. Édesanyád, abból, amit leírsz, képes logikusan gondolkodni, de ha nem kényelmes, nem teszi. A lehetősége adott, de nem szeretne most kényelmetlenséget azért, hogy hosszú távon jobbá tegye a dolgait.