Miért várom még mindig 5 év után is a halott férjem haza?

Nyugodtan keress magadnak egy új társat. Biztosan ő se úgy értette, hogy egész életedben őt gyászold. Ha igazán szeretett téged, akkor azt akarná, hogy boldog legyél. Talán nem fogalmazott elég szerencsésen, de ez az élet legutolsó szakaszában érthető.

Mostmár merjél boldog lenni! Mostmár szabad!

"Mielőtt meg halt azt mondta,ha már ő nem lesz mindig emlékezzem és reméli senkit nem fogok úgy szeretni mint őt."

Ezért nem tudod elengedni Őt, mert árulásnak éreznéd, ha túljutnál a gyászon, és lezárnád a kapcsolatotokat. Mert -szerintem- úgy érzed, hogy az Ő utolsó akaratát vennéd semmibe, ha új életet kezdenél.

Ez is arra vall, hogy mennyire szeretted. DE, önmagadat is szeretned kell, Ő már nincs sajnos, de hidd el, nem csalod meg az emlékét, ha megpróbálsz boldog lenni. Nem rögtön másvalakivel, hanem először önmagadban, aztán ha jön egy társ, akkor vele.

Szerintem Te nagyon tudsz szeretni, de önmagadat is szeresd, ne csak másokat. Szabad Neked boldognak lenni, nem árulod el ezzel a volt szerelmedet.

Szia!

Utolsó hozzászóló vagyok. Szerintem először magaddal kerülj egyensúlyba, magadban találd meg a harmóniát. Ha megtalálod, akkor már képes leszel új kapcsolatot létesíteni.

De először is túl kell jutnod a férjed elvesztésén. Gondolom, sokan mondják, hogy eltelt már öt év és túl kellene jutnod rajta, de ez nem így működik. A felejtés nem így működik, nem lehet kierőszakolni, sem siettetni. Neked még fáj ez, fogadd el, és ne tagadd le az érzéseidet magad előtt.

Ha elfogadod és újra esetleg megéled ezt a fájdalmat, az rossz lesz, és valóban fájni fog, de utána hidd el, hogy lassan múlni kezd majd a fájdalom, és egy napon jobb lesz. Biztos, hogy jobb lesz!

És utána jöhet az új kapcsolat, de addig, amíg a lelkedben jóformán gyászolsz, addig nincs helye benned az újnak.

Higgy nekem, jobb lesz, mert tudom, hogy mit beszélek. Én egy nagyon durva szakítást éltem meg, akkora csalódás volt, hogy tényleg úgy éreztem, hogy belehalok. Ő nem halt meg ugyan, de eltűnt az életemből, és ugyanúgy hiányzott, mint Neked a férjed.

Mondták nekem is, hogy kezdjek új kapcsolatba, de nem ment, amíg meg nem gyászoltam ezt a kapcsolatot. Annyira rossz volt, hogy hihetetlen, de lassan-lassan javultam, és túltettem magam rajta, és most már jól vagyok.

Neked is sikerülni fog! Biztos vagyok benne!

Szerintem csak egy új kapcsolatban nem gondolkodik valaki a régin.

Olyan nincs hogy harmóniába kerülhet önmagával, ha rá sem nyitják az ajtót és magányosnak érzi magát.

Ha harmóniába kerül, akkor qurvára már nem is akar ismerkedni az ember, minek.

, ha olyna qurva jól érzi magát.

Gyerekkel meg ki a f.asznak kell az özvegy még az elvált sem kell sehová.