Mi történik az emberrel miután meghalt? Tovább él a túlvilágon, vagy mi?

Kérdező nem tovább él hanem csak tovább létezhet! engedd meg egy gondolatom erről;

Örökkön-örökké.

Mi értelme, bárminek is mit naponta alkottunk,

s birtokló vágyunktól hajtva, güzüként gyűjtünk,

hogy legyen életünkben, ha minden mulandó?

Hisz mulandó a tárgy, miért oly sokat dolgoztunk.

S mikor azt gondoljuk, mindenünk van már,

akkor azt a mindent, cserbenhagyjuk…

mivel mulandó életünk.

Felveti a kérdést; mi értelme akkor az életnek?

Hiába való minden, mit szellemünkkel alkottunk?

Ha jövőnek teremtünk? Miért őrzi agyunk, szellemünk?

Mi célja szellemi életünknek, ha testi valónk,

épp oly sérülékeny, mulandó, mint amit alkottunk?

Furcsa gondolatok ezek, de nem pesszimizmus szülte.

Csak kusza, csapongó, a miértekre válaszokat keresve.

Képtelen vagyok elfogadni, hogy az élet,

ami szüntelen fejlődés, okosok szerint; semmivé válik.

A vallások tanítása szerint; célja egy lehet, Isten.

Ha Isten a végső cél, mit nyernénk vele?

Halhatatlanságot. –

De mit érne a a halhatatlan lélek, ha csak gondolat marad?

A gondolat értékét, a belőle született alkotás adja.

Halhatatlanságunk csak úgy válhat értékké,

ha Isten, nem célunk, csupán egy állomás,

ahol lelkünk kozmoszi törvénnyel, erővel gazdagodik.

Kilépéseim óta érzem, ha lelkem tisztán művelem,

a halál anyagi valómra vonatkoztatható,

mit oly nagyon féltett lelkem,

mert egyetlen földi életét, csak teste által élheti meg.

De létezésem örökre szól, lélekként tudtam, emberként sejtem.

Csak kérdés miképp, és hol valósulhat meg?

Lelkem, mint gondolat, mindent áthatott,

S általa sokkal többet feltételezett… hogy az élet célja,

Istent és önmagát felülmúlva, egy még nagyobb cél felé mutat.

Szembesülve isteni erőkkel, maga volt a fantasztikum.

Mindent elsöprő erejük, nem keltett félelmet,

alázatra nem kényszerültem, lelkem Velük egynek, éreztem.

Velük azonosulva, a végtelent bejárni vágytam,

furcsa érzetként megvalósulása, lehetőségként lebegett előttem.

Reinkarnálódni itt? –mint tanítják…az sem igaz.

Szerelmünk aktusa, nem pusztán gyönyör,

kettőnkből parányi lét egyesül, új életet alkotva,

mint élőnek Teremtés Aktusa!

Fantasztikus Univerzumunk, amely megalkotni volt képes önmagát a

semmi porból, törvényekbe kényszerítve,

formázva gigantikus Létét, s alkotóinak, sok ezernyi változatát.

Keringőzve járják a messzeséget, előttünk haladva,

csillognak csábítón, de csak anyagok ők, mit por, energia,

atomokként formáz.

Örök változás a léte, újat alkot, kiég, darabjaira hullik,

e változó Tér, időtlenségében. Vagy magas hőn hevülve, csillagként

ontja, életet, halált teremteni kész sugarát, szabadulni tőle? Bolygónak

lehetetlen… de talán nem is akar szabadulni e nászból,

általa ébred létének Lelke, általa

az Egyetemes Tudat, fejlődéstörvénye.

Amellyel Földünk életre kelvén, isteni erejével életet teremtett,

de egyetemes törvényen módosítva,

mert az élet, az anyagi léten túl mutat. Az anyag, érzetei révén,

reakciójával, újat alkotni kész, de önmagát feláldozza.

Az élet már tökéletesebb, ha Újat teremt, önmaga léte változatlan.

Tudata nem csupán törvény alkotta, tovább fejlődni képes,

érzeteit, érzelmekre módosítva.

Az emberi faj tudata ezt is meghaladta, olyan teremtménye Istennek,

kinek értelme, logikája, megvalósítja egyszer,

Isten terveiből is, a legmerészebbet.

Akaratával ledönteni lesz képes az IDŐ korlátait,

s legyőzni, a végtelen Teret.

Mert egzisztenciája végtelen és örök-létre való nyitottsága

arra készteti,

hogy az egész Létet, a Totalitást célozza meg.

Így lehet csak képes elérni, hogy az életet, melyet még,

az idő szorítása határoz, annak korlátait ledöntve,

egy új Élet-teremtésben azt,

meghosszabbítani tudja.

A halállal, a legtökéletesebb „megfelelőség”

(correspondentis) alakul ki

az emberi Lélek és Teremtője, Isten között.

S egyszer, sok ezer esztendő multával, ha Földünk

az élet számára már holttá válik, hatalmas Tudatként,

a legtökéletesebb Lelkek fognak távozni belőle.

S valahol a végtelenben, egy új Földön, de

az is lehet, több új Földön megtelepedve,

új életet teremtsenek.

Így foglalva el a végtelenséget,

a még tökéletesebb, Új ember számára.

Múlttá vált földjének minden csodálatos, teremtett élővilágával.

Mind ez csak sejtés, mit lelkem sugall? lehet…

Vagy csak remélem...

Hogy is szólt múltunk szentírása?

„Új ég és új föld” lesz és feltámadás.

Az élet célja, csak az lehet, örökkön-örökké,

újra élni, belakni a végtelenséget,

Emberként.

*

Ebben a videóban el van magyarázva.

https://www.youtube.com/watch?v=of3uNz9M0Ms

Tomi és Peti ikrek, 9 hónaposak, az édesanyjuk méhében. Igy beszélgetnek:- Te Tomi, hamarosan el kell hagynunk ezt a helyet. Szerinted van élet a méhen kívül?

-Hát, nem tudom, Peti, még sosem jártam ott.De tudod, egyszer mindenki elhagyja az anyaméhet.

-És szerinted nem fog fájni?

-Még sosem születtem meg, így hát nem tudom.

-Mi lenne, ha nem is születnénk meg? Maradjunk itt! Itt olyan jó nekünk, mindenünk megvan, nem akarok máshol élni!

Egy nap aztán beindult a szülés. Tomit és Petit valami különös erő vitte a sötét alagút ( a szülőcsatorna ) felé. Nem tudtak ellenállni. Egyszer csak eléjük tárult a fény, szerető kezek ölelték őket, kedves ismerős hang becézgette őket. Hú,ez az ölelés! Ezt eddig nem ismerték.De jó itt, de jó, hogy nem maradtunk ott, ahol azt hittük, hogy mindenünk megvan!...

36/ tudod egyetlen dolog fog csak megmaradni belőled egy olyan energia formáció amely a gondolatodat alkotta életedben.

Csodálatos és fantasztikus létállapot. DE! ehhez végig kell élni az életet ami megadatott számunkra, hogy minél erősebbé, válhasson a lélek a távozás" idejére. hogy túlélhessük a testhalált.

Ez az energia szálak alkotta formáció tulajdonképpen a lélek amelynek köszönhetően tovább létezünk itt a Földdel majd a mindenségben valahol egy másik az életszámára élhető bolygón. Ebben a létformában látunk hallunk érzelmet érzünk és fénysebességgel közlekedik a lélek, nincs előtte szilárd, mert mindenen átzúgni, és a végtelen Teret birtokolni lesz képes.

Viszont nem lesz múlt, emlékezés, és nem lesz előre, a jövőre vonatkozó gondolat se, mert mindig csak az adott pillanat érzete, és azzal kapcsolatos gondolat fog létezni! Ezt viszont sajnálnám ha helyes a következtetésem, hogy az emberi életnek számos csodálatos szeretettel teli emlékére szükségünk lenne.

Az asztrál sík átszövi a fizikai világot, ezért tudjuk a szellemeket érzékelni. Azok nem képesek teljesen elhagyni az emberek világát, akik hirtelen haltak meg, és még maguk sem vették tudomásul a saját halálukat, akik öngyilkosok lettek, akiknek még közlendőjük van vagy egy személyhez, tárgyhoz, helyhez túlzottan ragaszkodnak.

Aki meghalt, azt szeretettel el kell engednünk, mert ha marasztaljuk ragaszkodásunkkal, akkor akadályozzuk

Néha nehéz kideríteni, mit akarnak tőlünk a szellemek, és vajon ártanak vagy segítenek-e bennünket. Tudnod kell, hogy a szellemvilágban nincs idő és tér – megszűnt számukra. A szellemek a nap bármely szakában lehetnek mellettünk vagy a lakásban, csak nem mindig érzékeljük őket. A fenti állítás esetében maximum abban értek egyet, hogy a szellemek észlelése főképp erre az éjszakai időszakra tehető.

Na akkor csapjunk a lecsóba :mit tudok a „szellemekről és a tiedről csak hogy te is mindent megérts” Az asztráltestben töltött életünket a fejlődés fokozatai szerint rétegekre oszthatjuk. E rétegek közül a legalacsonyabb annak az állapotnak az érzelmi színvonala, amikor a szellem már tud önmagáról. tehát eleve kizárt hogy ne tudná, hogy ö kicsoda és mi a jó faszt akar. Ekkor kezdődik el a szellem emelkedése. Az enyhülés örömét az ilyen szenvedő szellemek számára mindig kívül álló erők hozzák meg. mondjuk én.. Most kezdi el igazi szelleméletét az egyéniség. Gondolatokat szuggerál, Földi emberek között élve, helyzetének fizikai törvényeit nem ismerve úgy él, mint valami földi ember, holott az ő állapotában evésre, alvásra nem lenne többet szüksége.

Nagyon különös érzés az, amikor a szellem szabadságának tudatára ébred, a földi testtel levetette az anyag nehéz bilincseit, új erők birtokába jut, minden előnyét élvezi annak a helyzetnek, amit a teljes és tökéletes szabadságérzés nyújt. Ezt a megismerést a szellemek különböző módon fordítják javukra: Van, aki igyekszik jelt adni az élőknek, gyakran ilyenkor fedezi fel, hogy sokkal jobban szereti hozzátartozóit, mint ahogyan életében érezte. Ha az élők túlságosan elmerülnek a fájdalomban, magukhoz kötik az elköltözött szellemét, akinek pedig minél nagyobb érdeke, hogy a földiség bilincseitől megszabaduljon, de a visszamaradottak gyásza és sírás a erősen akadályozzák fejlődésében.

A földiséggel átitatott szellem akarata relatíve nagyon erőtlen, hite csekély, de a földiségtől megszabadult szellem teremtő ereje nagy horderejű, megfigyelés bűvöli el a szellemet, hogy gondolatai rezgésével tud hatni földi emberekre. Minden fejlett szellem képes önzetlen jó cselekedetekre. A szellem tehát fejlődésének ezen a fokán mikor nem jutott át földi emberekhez csatlakozik, s igyekszik őket elhatározásokra bírni.

A szellemvilágban megállás nincsen. A szellem életének célja az örök cselekvés, Odaadó önfeláldozással másokat jóra vezet, közreműködik karmák lebonyolításánál, kiegyenlítésénél.

A szellem most már egyéniségének teljes tudatára ébred. Megnyílik szellemi látása. A szellem vágyik levetni asztráltestét. Bekövetkezik az asztráltest halála s ezzel a szellem felemelkedik egy magasabb síkra: a mentális világba, második halál ez. Az asztráltestet tehát a szellem éppen úgy elhagyja, mint annak idején a fizikai testet.

Kik azok a segítők? Milyen entitások? Először ezeket tisztáznám, hogy képben legyünk. A segítők olyan más dimenzióbeli energiák, erők, melyek önálló „tudattal” rendelkeznek, melyekkel képesek itt hatni, hatást gyakorolni. És itt a pont. Innentől minden tanítás mást mond. Van ahol angyaloknak hívják őket, van ahol állatsegítőknek, van ahol démonoknak. Itt egy kicsit megtorpannék, mert van egy fontos dolog, amit eléggé jelentősen félremagyaráznak. A démonok NEM feltétlen ronda gonosz teremtmények! Értsd vannak közöttük épp úgy „jó” és „rossz” démonok, mint az emberek között, vagy minden más teremtmény között., pl. a keleti kultúra hiedelemvilágát nézd, ahol szintén nem csak a „rosszat” képviselheti egy démon. Vagy pl. a tibeti kultúra. De ezek mind csak elnevezések, címkék. Burgonya vagy krumpli esete. Azaz mindenki a saját hitvilágának megfelelő jelzőt akaszt a segítőjére., Kezdjük talán a legegyszerűbbel: az emberi eredetű entitásokkal.

Amikor megérzed, hogy valaki néz, hogy valaki megérkezett az ajtó elé és azonnal kopogni fog és ilyen hasonlók, az azért van, mert saját asztráltested felfogja a másik asztráltestének kisugárzását. Amikor az ember meghal, az asztráltest leválik a fizikai testről. Ez után az asztráltest (innentől sokan lárvának hívják) energiája folyamatosan csökken, de megvan a módja, hogy táplálkozzon,csak egy sokszor ijesztő érzelmi energiagóc). Ennek módja pedig az élő emberek megcsapolása. Ennek leggyakoribb módja, hogy azon gyászoló családtagok, akik nem tudják elengedni az elhunytat táplálják maguktól - ily módon könnyen létrejön egy szimbiózis, melynek lényege, hogy a gyászoló úgy érzi, mintha vele lenne az elhunyt, az asztráltest pedig energiát nyer és nem oszlik szét. Normál esetben a levetett asztrál burok pár év alatt lebomlik, de ismerünk várkastélyokban évszázadok óta kerengő asztrál lárvákat is. Leggyakrabban a köznyelv ezeket az energiákat hívja "szellemnek". Természetesen a halott isteni önvalója, a szelleme örök életű, nem bomlik, nem bomolhat el. A halál után rövidebb-hosszabb idővel az ember ezen része eltávolodik a fizikai síktól és továbbindul az új élet felé. A temetési szertartások, a gyász ideje elsősorban ennek a folyamatnak a segítését kell céloznia. A következő kategória, az asztrál férgek. Akár hogyan is hívjuk Őket, a lényegük az, hogy a halál után ezek a Lelkek nem rendelkeztek elég energiával ahhoz, hogy a rezgésszámuknak megfelelő helyre távozzanak a szellemi birodalomba.

Ez történhet nagyon alacsony rezgésben eltöltött élet következtében, hirtelen, vagy erőszakos halál miatt, stb. A Földhöz ragadt Lélek nem energia vámpír, nem negatív energia csomó, nem ijesztő szellem stb. és általában békésen él ott, ahova ragadt. Ez általában hely, ház, lakás, de akár a sírhely, ha nincs más vagy egy személy is lehet a „hely” ahova tartozónak érzi magát. De kapcsolódhat rezgés-tartomány, vagy más ok alapján azonnal „szeretett” személyhez is.

A Földhöz ragadt Lélek is „ember”, gondolkodik, szeret, és indulatai vannak.

Egy kis energiáért sem a szomszédba jár, hanem helyben szerzi be szóval fáradság….

Ez azonban nem elég ahhoz, hogy a saját hibás gondolati mintáját átírja, és átlépjen a szükséges energia bázisba, amivel vissza tud menni a rezgésszámának megfelelő szellemi birodalomba. A Földhöz ragadt lelket szeretet energiával kell segíteni, és szeretettel kell beszélni hozzá, hogy képes legyen ráhangolódva elfogadni a felemelkedéshez szükséges erőt és mintát.

Soha sem lehet őket elűzni, elzavarni, levágni stb., az ilyen gyakorlatok tévesek, és ártalmasak annak, aki elköveti, és nincs is rá szükség.

én egy gyakorlatot tanultam és alkalmaztam sikeresen amit veled is elvégzek ha jössz

Bölcs szellemek Magas szellemek: nagyon magas erkölcsi szinten vannak, sokat tudnak segíteni nekünk – bár még nekik is sokat kell fejlődni tudás terén.

ők csak olyan földi lényekkel, vagy médiumokkal teremtenek kapcsolatot, akik képesek elszakadni a földi lét béklyóitól és képesek rá, hogy befogadják az ő segítségüket. Akkor tudunk velük kapcsolatba lépni, ha már hit van a szívünkben és a szellemvilágban már magasan fejlett lelkek vagyunk. Sokat megtudhatunk tőlük a szellemvilágról, de csak annyit, ameddig az ember ismerete terjedhet. Vezetőként küldetést teljesítenek, a haladását segíthetik.

Olyan szellem aki elindult de vissza lett tartva sokkal több mint itt aki volt. Az elhunyt szellemének is nagy fájdalom, ha halála miatt sírni látja szeretteit, ezért próbálja bevonni őket a szeretet fényével, próbálja megölelni, vigasztalni. Ezeket a jeleket azonban csak az arra fogékony rokonok érzik, illetve a gyerekek.

Kb. ennyit tudok leírni, amit saját magam tapasztaltam meg. Öcsim tavaly ment el, de itt maradt és végül pórul járt. Haza kellett segíteni a fénybe, megölelt és elment. Semmihez nem hasonlítható hideg kísérte mindezt. Ez volt az ölelése :)

Szóval bizton állítom: van élet a halál után :)