Mi értelme az életnek, ha egyszer még a világegyetem is újra meg fog semmisülni?

A világegyetem az megsemmisül, de aki alkotta (=MI = az Alkotók), az nem semmisül meg.

Mi örök vagyunk.... de beleérünk az elmúlásba... (de kinn is vagyunk belőle).

Sem az életnek, sem a világegyetemnek nincs sem értelme, sem célja.

De ettől még lehet és érdemes élvezni.

A "gyerekes" hozzászólás elcsépeltnek tűnik, de mégis mennyire így van!

"Sem az életnek, sem a világegyetemnek nincs sem értelme, sem célja. De ettől még lehet és érdemes élvezni."

Elég hedonista hozzáállás. Minden és mindenki le van szarva, csak az örömök számítanak?

A Világegyetemnek meg nincs célja, értelme? Csak úgy létrejött egy ilyen valami pont olyan természeti törvényekkel, amik lehetővé tették az élet kialakulását is, sőt az értelem kialakulását is? Mindenféle ok, mód és eredet nélkül? (Az ősrobbanás nem válasz, mert annak is lennie kellett valamiért, valahogyan, valamiből.) Szóval én nem venném olyan biztosra, hogy a Világegyetemnek nincs célja, értelme. Ezt csak a szélsőségesen materialisták gondolják ennyire magabiztosan, mert ők már szinte erőszakkal be akarják csukni a szemüket, és nem venni tudomást pl. az előbb említett kérdésekről, mert az elbizonytalanítaná őket.

A kérdezőnek:

Az ember szembe tud nézni a saját halandóságával. Elfogadja, hogy ennek tükrében igyekszik olyan dolgokat tenni, amivel jobbít a világon. De ha egy nap a világnak is vége, akkor az egésznek valóban semmi értelme, hiába szépíti ezt bárki is. Én pont ezért nem hiszek abban, hogy a Világegyetem meg fog semmisülni. Na meg azért sem, mert még a számunkra kézzelfogható, kezünk ügyében lévő dolgokkal (pl. az élőlények működésével) kapcsolatban is szinte naponta jönnek újabb felfedezések, amik gyakran teljesen ellentmondanak az előtte lévő tudományos álláspontnak. Pedig az új felfedezésig mindenki teljes meggyőződéssel hitte, hogy az érvényben lévő álláspont sziklaszilárd, hogy biztosan igazuk van. Bárkit, aki az ellenkezőjét vetette volna fel, kiröhögték volna. Aztán puff, egy nap mégis kiderül, hogy az ellenkezője igaz. Na, ezért nem hiszek én se ősrobbanásban, se a Világegyetem megszűnésében. Ezek olyan távoli dolgok, annyira megfoghatatlanok a számunkra, hogy ezek vizsgálata olyan, mintha a kamrában álló lekvár akarná kitalálni mi van az ajtón kívül. Igazából semmit nem tudunk. Szóval, hadd ne kelljen már remegve élnem az életem, mert pár tudós meggyőződéssel állít valamit, amiről minimális információja van, de úgy istenigazából fogalma sincs.