Akik szerint az emberi test egy "lélek" ideiglenes lakhelye, és a test azért szükséges, hogy a "lélek" tapasztalatot szerezzen, mit gondolnak az alábbi dolgokról?

"Akkor nem fantasy-kaland regény, hanem anekdota, ha így jobban tetszik. Tudományos értéke nulla."

A te szemedben nulla, és egészen biztosan nem vagy vele egyedül, sokan meg máshogy gondolják. Én mondjuk attól tartom magam szkeptikusnak, hogy arról, amit én nem tapasztaltam meg, vagy nem tartok hihetőnek, nem jelentem ki ex katedra, hogy nem létezik (mondjuk nyilván nem az olyan, ebben a rovatban megismert lényekre és jelenségekre értem, mint az "érmelléki kuglófember" :-)), akár ebben a kérdésben, akár más hasonló témában igyekszem azután véleményt kialakítani, hogy lehetőleg több forrásból tájékozódom, elolvasom, amit azok írnak róla, akik régóta komolyabban foglalkoznak vele, ezért nem csak személyes nézeteket, találgatásokat és feltételezéseket tudnak megosztani, hanem tapasztalatokat, aztán gondolkozom rajta, mérlegelem, hogy számomra mennyire hiteles egy ilyen könyv szerzője, mennyire meggyőző és koherens, amit ír, mennyire van összhangban olyan dolgokkal, amikkel van valamifajta személyes tapasztalatom, vagy amire a saját szememmel láttam számomra meggyőző erejű bizonyítékot, és - ami számomra a gyakorlatias beállítottságom miatt még fontosabb - ha olyan jellegű a dolog, amivel lehet személyes tapasztalatokat szerezni, akkor - ha valóban foglalkoztat a kérdés, és fontos nekem - megteszem ezt is.

Véleményt természetesen mondhatnék bármiről kevesebb információ és bármifajta személyes tapasztalat nélkül is, de akkor ahhoz a véleményemhez teljesen máshogy is viszonyulnék, és mások részéről is azt tartanám ésszerűnek, hogy még kritikusabban viszonyuljanak az így kialakított álláspontomhoz.

"A tudomány az előző életes esetleírásokat nem engedi be a szakirodalomba."

Nem tudom, te mit tekintesz "szakirodalomnak" ebben a témában. Én már olvastam ilyen esettanulmányokat is, meg gyerekek spontán előző életes emlékeire vonatkozó kutatásokról íródott cikkeket is angol nyelvű pszichológiai szaklapok online verziójában.

Amikor korábban hosszabb hozzászólásokat írtam egy-egy lélek, reinkarnáció témában feltett kérdéshez, és a "nem létezik lélek, mert nincsen rá tudományos bizonyíték" gondolatot megfogalmazó érvelések kapcsán jó néhány alkalommal megkérdeztem, - nem kötekedésből, hanem puszta intellektuális kíváncsiságból - hogy ki milyen, tudományosan értékelhető és elfogadható - akár közvetlen, akár közvetett - bizonyítékot tart elképzelhetőnek a lélek létezésének bizonyítására.

Eddig még nem állt senki elő használható, a gyakorlatban kivitelezhető elképzeléssel, ötlettel, amin egyébként nem is csodálkozom, mert szerintem igen komoly kihívásnak tűnik ilyet kiagyalni.

Ez most onnan jutott eszembe, hogy ha - tegyük fel - létezik reinkarnáció, akkor annak alapfeltétele, hogy létezzen lélek, ami túléli a test pusztulását. Ahhoz, hogy létezzen az, amit mi léleknek hívunk, nyilván léteznie kell valamifajta testen kívüli, agyhoz nem kötött, nem lokalizált tudatnak. Akit érdekel ez a téma, az elég régóta olvashat arról, hogy az újjáélesztések során a klinikai halál állapotából visszahozott páciensekkel szerzett tapasztalatok miatt egyre komolyabban vetik fel már orvosok is a nem lokalizált tudat létezésének lehetőségét. Erről először egy holland kardiológus által írt tanulmányban olvastam a "The Lancet" című lapban, amit a világ legrangosabb orvosi folyóirataként és egyik legrangosabb tudományos lapjaként tartanak számon.

De ha én ezt itt néha leírom egy vitában érvként, jellemzően változatos formában és hangnemben megfogalmazva kapom az ívet, hogy hiányosak tudományos ismereteim, buta vagyok, vagy éppen hiszékeny, vagy egyszerűen valótlanságot állítok. :-))

Számomra ez elég elgondolkodtató és tanulságos arra nézve, hogy mekkora jelentősége is van a tudományos folyóiratokban publikált cikkeknek a hasonló jellegű kérdésekben egy köztünk, laikusok között zajló vitában.

Ha esetenként egy-egy kardiológus, neurológus, traumatológus véleményét idézem nem lokalizált tudat témájában, akkor - amennyiben a véleményük nincsen összhangban az adott hozzászóló a világképével, - hirtelen róluk is kiderülhet, hogy "áltudósok", nem tudnak "tudományosan megalapozott bizonyítékokat" felmutatni, nem szavahihetőek, csalók, a népszerűséget hajhászó szélhámosok, vagy egyszerűen csak elvesztették a józan ítélőképességüket, stb.

"Sok más orvos is alkalmazza a regressziós hipnózist szerte a világon, de egyik sem állítja, és nem is hiszi, hogy ez a mechanizmus az előző élet vagy lélek létezésén alapul."

Ez a te feltételezésed, ami nem felel meg a valóságnak. Ha esetleg szeretnél tájékozódni ebben a kérdésben, és tudsz angolul, akkor kulcsszavas kereséssel találsz bőven erre vonatkozó forrást a neten.

"Nyitott elmével meghallgatom a "mást", majd ezt követően átgondolom, megvizsgálom a lehetőségeket, utánajárok, és gondolkodóképességemnek köszönhetően rájövök arra, hogy milyen hibákat tartalmaz egy-egy állítás, így megértem azt, hogy amit hallok, az ostobaság."

Ez szerintem helyes és teljesen ésszerű viselkedés részedről Nyilván eleve nem 100 %-ban ugyanazokkal az információkkal találkozol ebben a témában, mint mások, de ha tegyük fel, ugyanazokkal az információkkal találkoznál, akkor is teljesen természetes és érthető lenne, hogy nem feltétlenül ugyanazokat a következéseket vonod le belőle.

Én azért ajánlottam neked azokat a könyveket, mert szerintem HA valóban szeretnél válaszokat kapni a téged foglalkoztató kérdésekre, akkor szerintem lehet, hogy érdemes lenne olyanoktól, vagy olyanoktól is olvasnod erről, akiknek van valami komolyabb tapasztalatuk ilyen téren, nem csak egy ilyen fórumon, tőlünk, laikus érdeklődőktől. Vagy esetleg beszélned néhány olyan emberrel, akiknek van valami személyes tapasztalatuk akár a regressziós hipnózissal, akár valamely más, a lélek és reinkarnáció létezésén alapuló metafizikai síkú terápiával, vagy olyanokkal, akik meditációban éltek meg olyat, amit ők előző életben átélt valós tapasztalatként értelmeznek.

Amúgy szerintem a téged foglalkoztató kérdésre a leghasznosabb választ olyan terapeuták könyveiben találnád meg, akik nem csak előző életekbe, hanem a köztes létbe tudják regresszálni a pácienseiket, ahol ezekre a kérdésekre teljesen más rálátást nyernek, mint amire mi fizikai testben élve, emberi perspektívából szemlélve a dolgokat képesek vagyunk. De mivel nyilván nem hiszel abban, hogy ilyen létezik, nem fogsz ilyet (sem) elolvasni, és ezzel a kör bezárult.

"Ellenben azokkal, akik folyamatosan a nyitott elmét emlegetik: meggyőzi őket egy számukra kedvező dolog, és ezután már nem mennek tovább. Az ésszerű, és kézenfekvő magyarázatot meg sem hallják. Fantasztikus nyitottság lehet az ilyen."

Más nevében nem tudok nyilatkozni, fogalmam sincs, hogy azok közül, akik pl. hisznek a reinkarnációban, kit mi győzött meg (leszámítva egy pár embert a saját ismeretségi körömben).

Engem az, hogy lassan 5 éve használok egy, a lélek és a reinkarnáció létezésén alapuló terápiát, és azt látom, hogy döbbenetesen hatékonyan működik, amit régebben én magam is elképzelhetetlennek tartottam volna.

Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ha korábban bárki megpróbált volna meggyőzni róla, hogy ilyen létezik, magamban megkérdőjeleztem volna az objektivitását és/vagy a szavahihetőségét , és - ha ez utóbbit a szemébe valószínűleg nem is mondtam volna udvariasságból és tapintatból, - biztosan nem hittem volna neki.

Mára pedig olyan változásokat köszönhetek ennek a módszernek a saját életemben, illetve a családom életében több életterületen, annyiszor kaptam pozitív visszajelzést olyan emberektől, akiknek egy nehéz élethelyzetben megpróbáltam ezzel segíteni, és annyiszor bizonyított újra meg újra ez a terápia, hogy ha ezek után nem hinnék benne, akkor gyakorlatilag a saját józan eszemet, logikai- és ítélőképességemet kéne megkérdőjeleznem.

Az a "fantasztikus nyitottság", ami a te szemeddel nézve egy némi iróniával használt kifejezés egy általad butának, ésszerűtlennek tartott hozzáállásra, az én életemben egészen más értelmet nyert, és nagyon jó taktikának bizonyult.

Ha nem is a "fantasztikus nyitottságomnak", de a nyitottságomnak köze volt hozzá, hogy rátaláltam erre a terápiára, aminek most - sok más eredmény mellett - azt köszönhetjük, hogy az anyukám esetében egy orvosi leletekkel objektíven igazolt, nagyon nagy mértékű, és igen gyorsan bekövetkezett javulás történt a gyógyulás irányába egy olyan betegségből (glaukóma), ami a nyugati orvostudomány jelenlegi ismeretei és álláspontja szerint gyógyíthatatlan és visszafordíthatatlan, csak a progresszióját lehet lassítani, hogy fékezzék a látásromlás ütemét és lehetőleg megelőzzék a vakságot, mert a látóideg elsorvadása okozza.

Őszintén szólva akármennyire is bíztam annak idején valami pozitív elmozdulásban, én a realitás talaján maradva, ismerve az orvosi álláspontot legfeljebb abban tudtam hinni és reménykedni, hogy lelassul nála a romlás korábbi üteme, vagy legjobb esetben is "csak" leáll, és nyilván már annak is tudtam volna örülni, így a mai napig elevenen él bennem annak az emléke bő 4 év távlatából, hogy miután anyukám a kontroll vizsgálaton megkapta a legfrissebb leleteit (többek között számítógépes látótér vizsgálat eredményeit), hosszú percekig néztem az asztalra időrendi sorrendben kiterített leleteit az izgalomtól kb. 120-ra felugrott pulzussal, mire el tudtam, el mertem végre hinni, hogy tényleg a legutolsó eredményei lettek messze a legjobbak.

A kezelőorvosa annyit mondott, hogy őszintén szólva nem tudja megmagyarázni, ő ilyennel eddig még nem találkozott a praxisában, és mást nem tud mondani, mint hogy nagyon, de nagyon örüljön neki.

Gondolom, el lehet képzelni hogy mennyire hálás vagyok érte a gondviselésnek, és mennyire jó döntésnek tartom utólag, hogy annak idején, miután úgy éreztem, hogy nekem már az első találkozás ezzel a terápiával iszonyú sokat segített egy nagyon fájdalmas, nehezen feldolgozható trauma után, úgy döntöttem, hogy meg akarom tanulni, hogy tudjak vele magamnak, vagy adott esetben másoknak segíteni.

Emellett úgy is tekintek rá, mint egy rendkívül hasznos és tanulságos tapasztalatra, ami első, - de azóta már nem utolsó - alkalommal szembesített azzal, hogy azok a dolgok, amiket elfogadunk tényként, ha elég sokszor, és látszólag elég megbízható, hiteles forrásból halljuk őket, időnként nem mások, mint hamis hitrendszerek.

(Azóta egyébként találkoztam egyszer egy olyan hölggyel egy tanfolyamon, aki a saját elmondása szerint a szintén gyógyíthatatlannak és visszafordíthatlannak tartott sclerosis multiplexből gyógyult meg teljesen tünetmentesre ugyanezzel a terápiával (már nem emlékszem, mennyi idő alatt), de mivel az ő orvosi leleteit nem láttam, az ő esetében nyilván csak arra tudok hagyatkozni, amit saját maga elmondott.)

Visszatérve arra, hogy korábban mennyire nem tudtam volna ennek a módszernek a hatásmechanizmusában hinni, ha mástól hallok róla, meg feltehetőleg mit gondoltam volna arról, aki ilyet elhisz, arra is roppan jó lecke volt ez számomra az élettől, hogy elfogadással viszonyuljak mások szkeptikus, vagy éppen elutasító hozzáállásához bármilyen témában.

"Vannak emberek, akiknek korábban volt reinkarnációba vagy akármibe vetett hite, majd saját tapasztalatokra és/vagy közvetett bizonyítékokra alapozva megváltozott a korábbi meggyőződésük."

Egészen biztosan vannak ilyenek is. Én pont fordítva voltam ezzel. Elhiheted, hogy nekem sem volt könnyű nagyon gyakorlatias beállítottsággal, kifejezetten természettudományos érdeklődéssel és végzettséggel olyan dolgokkal szembesülni, olyan dolgokat megélni, a saját szemmel látni és a saját bőrömön megtapasztalni az elmúlt 17 évben, amiket korábban abszolút elképzelhetetlennek tartottam.

"Neked nem mindegy, hogy vajon mi értelme egy olyan dolognak szentelnem a saját figyelmemet, ami szerintem egészen biztosan nem létezik?"

Nekem természetesen mindegy, másrészt semmi közöm hozzá, mert a te privát szférád és a te döntésed. Azért bízom benne, hogy ha újra megnézed a szövegkörnyezetet, amiben leírtam azt a bizonyos mondatot, akkor érteni fogod, és el fogod hinni, hogy egyáltalán nem kritikai észrevételnek, de még csak nem is valamifajta javaslatnak szántam, és nem arra vonatkozott, hogy az általad feltett kérdésekben és általad írt hozzászólásokban foglalkozol ezzel a témával, hanem azoknak a könyveknek az elolvasására, amiket te áltudományos fantasy-kalandregénynek" tartasz, és épp azt akartam kifejezni vele, hogy ha egyrészt ez a véleményed róluk, másrészt a saját világképeddel békében vagy, akkor teljesen ésszerű döntés a részedről, hogy nem olvasol el semmi ilyesmit. (Ezért fogalmaztam feltételes módban, nem pedig kijelentőben.)

"A többi írásodra teljesen felesleges reagálnom, mert az már extra időpazarlás volna."

Semmi gond. Őszintén szólva szerintem valószínűleg más okod van rá, hogy bizonyos kérdésekre nem válaszoltál, de nincsen jelentősége. (Ahhoz képest, hogy milyen hosszan fejtetted ki a véleményedet a saját kérdésedhez írt 25 hozzászólásban, egy tőmondatban megválaszolható, "szerinted két opció közül melyiket választaná az emberek többsége" típusú kérdésre válaszolni szerintem legalábbis nem túl igényes. Ettől persze még érezheted "extra időpazarlásnak", másrészt senkitől nem elvárható, hogy válaszoljon bármire, ez csak egy lehetőség.

A korábbi tapasztalataimból leszűrve azt is sejtettem előre, hogy várhatóan melyik kérdésekre nem fogsz válaszolni.

Valójában én is más motivációból szántam időt arra, hogy megírjam ezt a két hozzászólást, mint amit te szerintem feltételezel.

Én ugyan nem vagyok ateista, de mind az örök poklot mind a reinkarnációt mélységesen igazságtalannak tartom!!! Mert akárhogy nézzük büntetőtábor!!!

A témával kapcsolatban értek bizonyos élmények, ezeket szeretném itt leírni, nem a hipnózishoz kapcsolódik, de kérlek benneteket, hogy ezt most nézzétek el nekem!!

Minap egyik kollégám készített ki, mikor az afrikai etióp kisgyerekekről, rákos vagy beteg emberekről volt szó. Az ő álláspontja szerint

ezek a gyerekek azért szenvednek mert súlyos bűnöket követtek el előző életükben. kegyetlen dolog bármilyen bűnért egy embert

átrakni egy másik testbe, megtanultatni vele egy rakás dolgot pl olvasás, írás meg még ezer dolog amit már előzőekben is

megtanult...Ezek a nagy szakemberek úgy beszélnek a túlvilágról mintha napkat heteket töltöttek volna ott!! Ha volt is előző élet, miért

kell rögtön gyanusítgatni egy gyereket?? ahelyett hogy segíteni próbálna?? Egyébként aki így segítt, az szerintem nem is hiteles!! Mert

úgy segít, hogy közben úgy gondolja, hogy hát ezek a gyerekek tulajdonképpen megérdemlik amit kaptak az élettől bármi is legyen

az!! A kollégám és sok reinkarnáció hívő szerint ők jogosan szenvednek!! ha segíteni is akarrnának akkor sem hiteles a

segítségnyújtásuk mert közben gyanakszanak.... hogy hát mi van ha azért szenved ez a gyerek mert: esetleg csinált valamit amit nem

kellett volna... Olyan bűnökben biztosak amikre az elkövetők sem emlékeznek, ők meg pláne nemmm!!!!!!!!!!!!

Számomra ez a gondolat felháborító és bicskanyitogató volt, mert együttérzek az összes szenvedő emberrel, még akkor is ha sok

esetben vannak hibáik, bűneik, azt, hogy volt előző életük nem tudhatjuk, de már maga a gyanakvás egy kisgyerek felé felháborító!

mert úgy érzem, hogy számtalan emberrel talákoztam életem során akik visszakapták ugyanazt vagy hasonlót dolgot mint amit

másokkal tettek! Hány olyan gonosz embert, katonai vezetőt, kínoztak meg, vagy tettek vele rosszat akik ezek után ugyanúgy

gonoszak maradtak!! A saját családomban is van néhány ember akit számtalan csapással sújtott az élet, mégsem lettek

erkölcsösebbek és bűnbánobbak mindezektól!! Sőt még rosszabbak lettek!! Szerintem egy embert így ezekkel az eszközökkel

a karma nem lehet jobbá tennni!! Én mindenütt ezt tapasztalom!!.Ha már kisgyerekként meghalnak, akkor esélyük sincs jóvá tenni az

előző életükben elkövetett rosszat. Leggaljasabb dolog egy pár napos vagy hetes kisbabát vádolni, bűntetni, akármit is csinált előző

életében, miree jó ez a vádaskodás?? Az ilíyen ezoterikus embereknél, és jó pár ismerősnél akik legalább olyan fanatikusak mint a

keresztények, megfigyeltem, hogy ha egy szenvedő vagy meghalt emberről kisgyerekről van szó, akkor rögtön gyanakvás...

Következő óriási tévedésük!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Az ezoterikus emberek öszekeverik az életfeladatot a szenvedéssel!!!!!

Senki sem választ ki magának olyen szörnyű tragédiákat..mint pl verik a szülei egész életében, vagy afrikai éhező kisgyerekként meghal

pár évesen, vagy meghal a vörös iszap katasztrófában, vagy tűzben, árvízben. Egy fiatal lány aki egész életében mozgássérült , vagy

pár hónaposan meghal, vagy rákos, esetleg egész élettében depressziós... hány olyan kamasz kisgyereket látok aki öngyilkos lesz, mert

úgy érzi hogy nincs értelme semminek, mert nem szeretik és nem törődnek vele!! vagy folyamatosan rossz dolgok történnek vele..és

elérkezik egy határ amikor nem bírja tovább.. és megteszi!! Szerintem ezekben az esetekben és még sok más ilyet tudnék mondani,

ilyen szörnyű sorsot önként sosem vállalnának az emberek, ahogy én sem!!!!! A szülők sem választanának maguknak ilyen feladatot,

hogy végignézzék a gyerekük szenvedését és halálát!! Teljesen tehetetlenül!! Ha ez a rendszer ilyen kegyetlenül működik véleményem

szerint semmi szeretet és semmi megbocsátás nincs benne!! Mert úgy gondolom ez nettó emberkínzás!! A Bhagavad gitában a hindu

írsban olvastam, hogy azt hogy mit rótt rád ki a karma, azt nem te döntöd el hanem egy felsőbb hatalom!!!! Tehát nem biztos hogy

egyet fogsz érteni azzal amit kiró rád, tehát az emberiség lássuk be elég kiszolgáltatott helyzetbe került ezáltal..... Pl: valakinek van egy

célja, amely nagy kihívásokal jár, mondjuk maratoni futó akar lenni, vagy elmegy egy háboorús övezetre orvosnak, vagy egyszerűen

teszem azt színész zenész vagy bármi más akar lenni.. Ezek ugye mind minnd súlyos áldozatokkal, küzdelmekkel, akár fájdalmakkal,

szenvedéssel is járhatnak bizonyos esetekben, de azt az ember maga vállalja, és nagy vonalakban mégiscsak tudatában van annak,

hogy amit vállalt az mivel járhat!!! de közben is van lehetősége megállni, vagy nemet mondani!! A reinkarnációban azonban rengeteg

olyan lelki sérülést hordozhatunk, akár betegségeket, amikre keressük a választ egész éetünk alatt, de mivel tudatosan nem

emlékszünk, és közben sem közli velünk ezeket senki, így kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, hiszen ezek nélkül az emlékek nélkül nem

is lehet várni hogy valakinek az élete jobbá váljon, vagy meggyógyuljon......

Szerintem az egyik legnagyobb tévedése a r hívőknek, hogy jó hogy nem emlékezünk, meg jobb tiszta lappa indulni... Hátttt szerintem

ez hazugság, hiszen ez valójában nem tiszta lappal indulás lesz, mert hogy attól hogy nem emlékezünk még ott vannak emlékek

letárolva csak nem tudjuk előhívni! ha pedig olyan fontos az a tudás amit akkor megszereztübknk, akkor a rendszernek eleve úgy kéne

működni, hogy emlékezzünk ezekre, hiszen az emlékek kellenek leginkább a fejlődéshez, mondhatnám hogy főként erre lenn szükség!

És pont ezt kobozták el tőlünk jogtalanul!!!!!!!!!! Szomorú, ogy egy ember nem tarthastja meg legalább az emberi arcvonásait,

egyéniségét, és főleg az emlékeit!! Erkölcsilg szerintem nem szolgálhatjajavunkat ha elkobozzák tőlünk a legrégebbi gyökereinket,

hiszen onnan indultunk!! Ha erre nem emlékszünk, akkor onnan nézve fejlődni sem tudunk majd, hiszen pont az let elvéve amire

leginkább szükségünk lenne ehhez!!!!! Előre lépni egyet csak úgy tud az ember ha megtámaszkodik aa másik lábával!! Nem csak egy

nemzetre hanem egyénre is igaz!! Most nem feltétlenül magyarországra értem amit momdok, de ha egy nemzettől elveszik a múltját,

nem tud onnan előrelépni továbbfejlődni, elvették a jelenét is, hiszen nem fog emlékezni arra mit rontott el!! Mit kéne másképp csinálni

mlyen hibákat kéne kijavítani!! És ezek nékül az egész értelmét veszti!! mégha egy embernek vannak is emlékfoszlányai az nem egyenlő

a teljes emlékezettel, tehát szerintem a fejlődéshez nem elég!!

Szerintem ha ki is javítunk egy hibát, a következő életekben magunkra szedhetünk még hármat négyet, hibákat, bűnöket, és még

rosszabb helyzetbe is kerülhetünk!!

Én pl nagyon kis koromtól tériszonyos lettem, emellett elég szorongós kislány is voltam, aminek nem tudom az ókát, de ti rögtön

elkezdtek spiritualizálni, hogy biztos az előző életemben valami borzalmat követhettem el...Igen de erről illett volna tájékoztatni engem

is!! Akkor legalább erre a kérdésre nem kéne keresnem a választ egész életemben!! Akkor legalább tudnám, hogy megérdemlem

mindezt!!! DE ÍGY EZ NEM IGAZSÁGOS!! Ez nem egy kedves második esély, és nem önmegvalósítás!! hanem megtorlás!!!!!!!!

Azt csak a mai európai és nyugati embernek adják el ezek a mai divatos ezoterikus szakértők, hogy te döntöd el mi lesz belőled, ezzel

akarják vonzóvá tenni ezt az elméletet!!A valóság az, hogy ha elmész indiába ott a legfelsőbb kaszt alattiak mind átoknak tartják a

karmát, és egyfajta csapásként tekintetenek rá, továbbá szerintem tisztességtelen dolog elvenni egy embertől az emlékeit, kiemelni

olyan emberek köréből akiket szeret, még ha elvétve találkozik valamelyikükkel, ez akkor sem lesz ugyanaz! Akkor sem kapja vissza

ugyanúgy a személyiségét, a családját! Pont az emlékeit veszik el amelyekre szüksége lenne ahhoz hogy fejlődjön, és ennek is úgy lenne

értelme ha még abban az életben vissza tudnánk emlékezni mindnyájan!! Te is! én is!!! mindenféle hipnózis utazgatás nélkül!!!!

Miért tart fönt Isten vagy akárki egy olyan rendszert amelyben folyton elveszik az emlékeinket, és aztán rövid időre visszaadják, aztán

megint elveszik őket... ráadásul még be is magyarázzák, hogy minez értünk van!! pedig valójában pont a személyiségem egy igen

lényeges részét veszik el, mondhani egyoldalúan rendelkeznek fölöttünk!! mi értelme van ennek a hülye körforgásnak??? Miért is olyan

igazságos ez?? Melyik módszer jobb? ha az emlékeimmel együtt fejlődöm, vagy ha emlékek nélkül?? akkor melyik módszerel

fejlődhetek többet?? számomra egyértelmű, hogy az elsővel!!!! Én szeretnék emlékezni, fontosnak tartom! ma is például gyerekkori

képeket nézegettünk, és rengeteg dolog előjött...ami nem jöhetne elő ha én már a következő életemben lennék mondjuk férfiként, és

amerikában üzletemberként tengetném mindennapjaimat........a lelkem is egy női lélek, és nem akarom és nem is tudom magamat

férfiként elképzelni!

Így mi emberek igazságtalanul szenvedünk, nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen életet éltünk, milyen bűnöket követettünk el,

nem vagyunk tudatában annak, hogy éppen most miért bűnhődünk! Nem tisztességes hogy ezt nem közlik velünk!! Ugyanis a börtönbe

vonuló rabnak is elmondják miért kerül oda!! Még csak arra sincs jogunk emlékezni, hogy miért is akartunk visszajönni!! Így nem is

tudjuk levonni kellő tanulágokat, és következtetéseket ami ahhoz kéne hogy fejlődjünk és tanuljunk!!Szomorú, hogy a föld egy

bűntetőtábor, eközben minimális emlékfoszlányokkal, vagy a nagy semmivel, mindíg nullpontról kell neki indulnunk az életnek.....

Szerintem egy gonosz embert ha meg akarsz változtatni, ahhoz valahogy másképpen, szeretettel kéne hozzáállni!!! és nem a bosszú

állást kéne választani!!! Szerintem a bűnben a bűntetés, és a következmények is valahol mélyenn benne vannak, ezeket vállallni kell, de

azt kell szem előtt tartani mi az az út amitől valaki tényleg bűnbánó és jó ember lesz!! A megtorlás nem biztos hogy a helyes út!

Ha azt is igérné nekem bárki, hogy egy szép sikeres következő életem lesz, szépségkirálynő leszek vagy minden jó lesz, és gazdag

leszek meg minden, akkor is elutasítanám ezt az életet!!!!!!!!!!!! Miért????? Mert az emlékeim hozzám tartoznak, és azok alakítottak

olyanná amilyen vagyok, és nem lehet őket sem rövidebb sem hosszabb időre elvenni tőlem!!!!!!!!!!!!!!!

Mert az emékek értéket képviselnek!! Többet érnek egy újabb életnél egy újabb arcnál, merrt az emlékeim a gondolataim és az abból

levont tanulságok tesznek azzá aki most vagyok!!!!! és ha ezt eleszik tőlem, akkor majdnem mindent elvettek!!!!

Továbbá azzal hülyít egy másik kollégám, hogy a testünk csak ruha!! Persze az igaz, hogy meghalunk, de miért akarjak én máshogy

kinézni, milyen jogon veszik el ezt is tőlem, ha úgy érzem hogy hozzám ez az arc illik, az én lelki világomhoz, karakteremhez ez az

arcvonás illik, akkor milyen jogon veszik ezt el?? Nem gondolom hogy én a testem vagyok, de igenis hozzám tartozik az arcom is!

ugyan nem vagyok vallásos, de számomra a test szellem lélek egy egységet képez!!

Nem egy, több reinkarnációhoz hozzászoló írta ilyen oyan fórumokon, hogy tulajdonéppen minden jól van így ahogy van... a 3 hónapos

meghalt kisgyerek is jól van, meg mindenki aki hirtelen halált halt ugyanúgy beteljesítette feladatát!! Könyörgöm!!! Egy 3 hónapos

kislány??? mégis milyen feladatot?? hisz olyan kicsi hogy tudatánál sincs, igazságtalan ilyen kis korban bűntetni valakit!!

Kegyetlen és gonosz, sőt aljas az az ember aki a gyerekeről így gondolkodik!! Egyszóval engem cseppet sem vigasztal, hogy egyik

életből a másikba csapódunk, ki tudja meddig, aztán ki tudja hanyadiknál szabadulok ki ebből a körforgásbóll..Egy ilyen életben

ugyanúgy ki lennék szolgáltatva ahogyan most is ki vagyok!!

Egy olyan világban élnék szívesen ahol nem egy értelmetlen körforgás az életem, ahol a karma nem bosszút áll, hanem ahol ISTEN

TART TÜKRÖT NEKEM!! és értékel engem!!! Egy olyan életben élnék szívesen ahol ragszkodhatok emberekhez, ahol a család az

egy fölbonthatatlan egység!! Amelyben nem lehet azokat az embereket akik igazán szeretikk egymásst csak úgy elválasztani

egymástól!! Amelyben mindíg megmaradnak az emlékeim, és senki nem veheti el őket tőlem!!! Amelyben stabilitás kiegyensúlozott

életet élhetek, amelyben linearisan mindenre emlékszem és eközben fejlődhetek!! Ez miért olyan nagy kérés?? Abban hiszek, hogy én

akarom eldönteni mi a sorsfeladatom, és nem egy olyan életet akartam mint a mostani, mégis minndenki jobban akarja tudni nálam ki

voltam és ki vagyok, pedig szerintem ezt én jobban tudom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! amiket a karma miatt élnek át az emberek életről

életre, én még a saját gyerekemnek sem kívánnék, akkor sem ha gyilkos volna!!