Mégis van valami a halál után?

Nem elsősorban ez zárja ki, hanem az, hogy ezek a beszámolók összecsengenek, illetve a testen kívüli élmény során tapasztaltak később nagyon sok esetben igazolhatóak.

Olyan is van, hogy megtud dolgokat az élmény alatt az átélő, amit korábban nem, például a saját családjáról.

Emiatt gondolom azt, hogy ha létezne is olyan agyi aktivitás, amit nem ismerünk és nem tudunk mérni, akkor is komoly kérdéseket vet fel arról, hogy a tudat az agy terméke-e vagy sem. (Vagy inkább komoly választ ad erre a kérdésre.)

Két eset jutott eszembe, egyik velem történt meg. A 20 éves öcsém eltűnt, arra értem haza, hogy anyám és keresztéyn barátnője nagyon imádkoznak érte. A katonaságnál tanult, ahol nem lehet csak úgy lógni, szóval rögtön az első nap, amikor nem ért be a kollégiumba, keresték idehaza. Én akkor arra gondoltam, biztos valami zűrös haverjával isznak valahol. Aznap este elmondtam érte egy rövid imát, mert én is hívő voltam. Nagyon nem aggódtam, mert afféle hívő voltam, aki vakon bízik abban, hogy az ő életét Isten csodásan megáldja és semmi másból nem fog élni keresztény utam, mint áldások tömkelege, meg meghallgatott imádságok...És 7 éve imádkoztam a tesómért is, miért kellett volna aggódnom? Egyszercsak felébredtem. Megfordultam és láttam, hogy a szobámban áll valaki az ablak előtt. Csak a sziluettjét láttam a sötétben, de tudtam hogy a testvérem az. A kutyám, aki az ágyam mellett aludt, kéjesen nyújtózkodva nagy farkcsóválással köszöntötte. Azt hiszem, nem voltam teljesen ébren, különben halálra rémültem volna. Befordultam a fal felé és aludtam tovább. Másnap reggel gondolkoztam erősen rajta, hogy azért nem hiszem, hogy álom volt, mert a kutyám is látta. A testvérem sziluettje olyan álomszerűnek tűnt, de a kutyám jellegzetes köszönő viselkedése nem! Azon tűnődtem, hogy meghalt volna a testvérem??? De nem hittem én ebben, egyszerűen elképzelhetetlen volt a számomra. Aznap este megtalálták a kihűlt testét. Nagyon hideg éjszaka volt előző este, olyan mint a mostaniak. Bevett egy csomó gyógyszert, de valószínű megfagyott. Amit átéltem, nem igazán vágott egybe vallásos elképzeléseimmel. Én azt hittem, halálunk után azonnal a mennybe vagy pokolba jutunk. Az, hogy megjelenünk ennek, annak, esetleg elbúcsúzunk, az szöges ellentétben állt a hitemmel. Mai napig nem tudom biztosan, hogy mi volt ez az egész, de akárhányszor átgondolom, a testvérem alakja álombelinek tűnik, ahogy a kutyám köszönti, az nagyon is valóságosnak.

A hitem elvesztettem, de ha meg lenne, akkor is tiltott lenne számomra a halottakkal való mindennemű kapcsolattartás, a Biblia szigorúan tiltja.

Testvérem halála után egy másik fiatal srác is meghalt autóbalesetben az utcából. Az ő anyukája mesélte anyámnak, hogy mielőtt meghalt a fia, azt álmodta, hogy halott rokonokat látott és azt mondta nekik, ne vigyétek még el a fiamat! Nem sokkal később mindkét anya meghalt:(