Létezik olyan hogy lélektárs és ikerláng?

Szerintem nem létezik.

Ezt bizonyítani természetesen nem tudom, mint ahogy azok sem tudnak bizonyítani, akik szerint létezik.

Azért találták ki a new age-et, és bonyolítják vég nélkül, hogy a valóságtól elvonják az érdeklődők figyelmét. A lélektárs, ikerláng is ilyen hülyítés szerintem, hogy lefoglaljon, és nehogy eljuss az igazság megismeréséig.

Kedves kérdező!

Csak annyit kellett volna tenned, hogy beírod a keresőbe: ikerláng

És, lám milliónyi információ tárult volna eléd.

Angolul több írás található.

Véleményem szerint létezik.

Aki nem hiszi el, az valóban nem fogja megismerni ezeket a dolgokat, és nem is fognak megteremtődni az életében. Bár hallottam érdekes fordulópontokat.

Én hiszek benne, mert azt gondolom az én szerelmem is ilyen, sok mindenre ráérzek és pontosan tudom, hogy nekem csak ő kell és tudom, hogy mindig az enyém volt és marad is örökké végtelen életeken át.

6 éve ismertem meg, igazából nekem nem tűnt fel, de ő pont engem szemelt ki magának, ő sokkal jobban nézett ki nálam, és menő is volt , de ő pedig fordítva gondolta ezt rólam. Az első barátom miatt nem akartam tőle semmit, de úgy beleszerettünk egymásba mintha mindig is ismertük volna egymást, 3 évig voltunk együtt, volt nagyon nagyon sok hideg-meleg , nagyon rossz fájdalmak, de életem legszebb pillanatai is. Szakítottunk hirtelen.

Később azt gondoltam, hogy nem látom már, nagyon kitoltam,lett egy barátnője, és nekem is egy fiúm, de egyikünknek se volt az igazi, ráadásul egyszerre jöttünk velük össze és egyszerre szakítottunk

És valami furcsa oknál fogva valaki egy ismeretlen írt, hogy még szeret, és ez miatt 4 hónap után újra találkoztunk,nem beszéltünk,és mintha nem is hagytunk volna ki egyetlen időt sem, ugyanúgy szerettük egymást, és utána még 3 évig együtt voltunk.

De mindig ketté szakadunk, és ő mindig visszajön és én is az ő életébe, egyikünk sem ismerkedik mással.

De én úgy érzem a világ mindenség nekem teremtette, mert a többi férfiben nem találok semmit, ami érdekelne, és ha ő nem lenne valószínűleg magányos farkas lennék. Képes lennék inkább leélni egyedül az életem.

De azt is érzem, hogy még nem tudunk együtt élni, mert előtte még sokat kell tapasztalnunk, hogy egymással lehessünk. De mindkettőnknek nagyon hiányzik a másik társasága, és ha idegesek vagyunk mindig megtudjuk nyugtatni egymást, és minden annyira csodálatos és misztikus, hogy én ezt már nem tudom egyszerű szerelemnek hívni.

Iszonyatosan gyűlölöm ezt, életemben nem hittem, hogy létezik, de van olyan aki megérzi hogy mi van veled 1800 km ről is, ösztönösen és kitörölhetetlenül szeret és nem hagy békén akár mennyire akarod. Ezek fordítva is igazak.

A kérdés az inkább, hogy hogyan lehet elvágni a kapcsolatot és felszabadulni?

Illetve még annyit tudok mondani, hogy ez az a dolog amiből a világon semmi jó nem lesz már (legalábbis a mi esetünkben ez biztos) és mind a ketten szenvedünk tőle.

Nem akarunk már egymáshoz szolni se, de néha egyszerűen muszáj, ami szörnyű, hogy minden ellenére nagyjából fél pillanatba telik, hogy megnevettesem, akkor is, ha szokás szerint jégkirálynőt próbál játszani aztán nem értjük, hogy mi volt már megint ez a felhőtlen óra mit eltöltöttünk.. Gyűlöljük és imádjuk egymást egyszerre.

Most egy dolgot tudok róla, hogy ő is, mint én, minden nap imádkozik, hogy legyen már végre vége és éljünk ettől a szraságtól független életet.

De egyébként attól különbözik, hogyha találkozol az ilyeneddel, akkor az beleég a személyiségedbe és nem kell, hogy ottlegyen érzed őt. Kezdetektől fogva ismered. Voltam szerelmes, rózsszín köd, minden szép és jó és ahogy kell mind elmúlt. Persze ő ekkor is mindig jelen volt. Ez nem múlik.... ez egy mánia, vagy egy rossz szokás. Az a személy, ott van benned te is benne. Mindegy milyen a személyisége vagy az évek alatt merre változik, mert a léte az ami "megmozgat" téged belül. Az hogy ő létezik, mindentől függetlenül (inteligencia, humorérzék, érdeklődési kör, mellméret) örömöt okoz, pusztán a léte, vagy hogy mondjam.

Fölösleges küzdelem és borzadály az egész, ami rettenetes és szép is egyben.

A legkegyetlenebb pedig az, hogy amellett, hogy a legnagyobb utálómnak nem kívánom ezt a dolgot, sohanem hittem semmiben, de itt van az a sok éves anomália az életemben amivel nem lehet mit kezdeni értelme meg nincs.

Igen, van ilyen. Amikor a szemébe néztem, tudtam, hogy ő az. Nem is kellett mondania semmit. Olyan érzés volt, mint mikor valakivel találkozol, akit ezer éve nem láttál, és rögtön tudod, hogy most egy ideig együtt lesztek újra. Mintha megtalálnád a másik feled. Megnyugtató és felkavaró. Hidd el, ha átéled, tudni fogod, mi ez.

26 éve vagyunk együtt, hihetetlenül sok jón és rosszon mentünk keresztül, de remélem, hogy még kapunk jó pár évet, mielőtt valamelyikünk tovább megy.