Ez miert lehet, es mi ilyenkor a teendö?

Hátha nem is akarsz akkor rossz helyre tetted fel a kérdést...

A gyerekek sokkal többmindent látnak mint gondolnád, többek közt amiben még csak hinni se akarsz...

Azt hogy mért pont vele történik azt nem tudom..

De ne kényszeritsétek rá ha nem akar ott lenni...

a másik lehetőség alapvetően rossz, és sajnos átlagos. (Belenevelik hogy nem léteznek szellemek és nem lát semmit...)

Ne aludjon ott a pici, ha fél.

Ki kellene tisztítani azt a szobát, és itt most nem fertőtlenítésre gondoltam.

Ésszerű magyarázat? Gravitáció :)

Nálunk is volt olyan szoba a házban, amitől "féltem". Nem is igazán félelem volt, inkább viszolygás. Nem azért, mert "nénik beszéltek ott", csak régi volt, érintetlen, régi bútorokkal, és ez a hangulata belőlem ezt váltotta ki. Be se szerettem járni oda épp emiatt.

Kisgyerekként mindig anyáék mellett aludtam, nekem is kényelmesebb volt így, viszont mielőtt melléjük kerültem volna, mindig átmásztam hozzájuk, mert egyedül rossz volt. A szülői közelség biztonságérzetet adott, és melegséget.

A kisgyerekek hajlamosabbak a képzelődésre. Én pl. mumust képzeltem a szekrény háta mögé, pedig nem ijesztgettek vele sosem. A sötétségbe is hajlamos voltam alakokat képzelni, vagy az összegyűrődő ruhakupacba látni olyat, ami nem is. Lett is olyan alvásparalízis-sorozatom a sok "szörny-képzet" után, hogy már belemagyaráztam a földönkívüliekbe mindent. (Főleg mivel az egyik álmomban ugyanúgy lebénultam, de akkor az Idegenek látogattam meg a szobában + akkor hallottam róla, hogy léteznek, és elrabolhatnak, tehát ez is megrémített pluszban.)

Ebből kiindulva teljesen természetes a "félelme", de nem reális.