Ilyen alapon nem is lenne annyira elképzelhetetlen a "természetfeletti" lények létezés?
Nem is természetfelettinek mondanám, csak a mi jelenlegi érzékelésünk felettinek. Ismert és pszichológiai témájú írásokban gyakran említett helyzet, amikor egy rosszkedvű ember elmegy egy társaságba, ahol az ott lévők egy része (mondjuk a fele) szintén abban a hangulatban van, olyan habitusú, világképű stb, mint az emberünk. A másik fele vidám, optimista, az életbe bizalommal tekintő, mondhatni, más a "kisugárzása", és így a beszédtémáikat is másképp választják meg. Emberünk, habár a szemével látja ezt a felét is a társaságnak, mégsem vevő rá, mert aktuális és/vagy általános állapota nem igényli ezt, úgymond visszadobja a kapott információt, mert nem tud és nem akar vele mit kezdeni, neki a panaszkodásra, a szidalmazásra, az utálkozásra van éppen igénye. Ha hazamegy az esemény után és megkérdezik tőle, milyen volt a társaság, azt fogja mesélni, csupa rosszkedvű ember volt, akiktől önigazolást nyert, hogy a világ szörnyű. A többiek szinte mintha ott se lettek volna, legalábbis számára.
Ugyanebbe a társaságba elmegy egy másik emberünk, aki derűlátó és jókedvű. Elvegyül, beszélget, ösztönösen azok társaságát fogja megtalálni, akik hozzá hasonlók. Ő is észreveszi a társaság másik felét, de az ő agya meg azt fogja kiszórni, mint haszontalan információt, mert tudattalanul is csak a hozzá hasonlatosakat fogja értékelhető információként kezelni. Ha megkérdezzük az összejövetelről, azt meséli majd, milyen szuper volt és jókat beszélgetett szimpatikus emberekkel.
De ugyanez egy rövidebb példával, ha két ember elmegy kirándulni ugyanabban az időben, ugyanarra a helyre, és az egyik azt meséli utólag, hogy jó idő volt, látott szép virágokat és állatokat, a másik pedig azt, hogy szemébe sütött a Nap, megcsípte a csalán. Ugyanazokat a benyomás csomagokat kapták, de az egyéni szűrőjük mást és mást szűrt ki belőle. Ilyen alapon elképzelhető, hogy minden pillanatban körül vagyunk véve olyan lényekkel, akik annyira más hullámhosszon vannak, mint mi, annyira más a gondolat- és érzelemviláguk, hogy egyszerűen nem érzékeljük őket, pontosabban érzékeljük, de mivel az agyunk pár pillanat múlva visszadobja az információt, mivel az neki emészthetetlen, úgy éljük meg, mintha nem érzékelnénk. Mint az indián gyerekek, akik nem vették észre a léghajót, mert az nem szerepelt a világképükben. Az érzékeléshez, az információ megemésztéséhez, feldolgozásához hajlandóság is kell, nem csak képesség. Lehet, hogy csak hajlandóságunk nincs? (Ezt nem negatívumként mondom! Lehet, hogy a túlélésünket szolgálja a hajlandóság hiánya, és hasznos, hogy az emészthetetlen benyomásokról nem veszünk tudomást.) És ezt kiterjeszthetjük akár lehetőségekre, megoldhatatlannak tűnő problémák megoldásra, vagy bármire, ami lehet, hogy minden pillanatban itt hever előttünk, tehát nem megkeresni kellene, csak befogadni.
válasza:Hát van itt néhány kép a mennyről de főleg a pokolról csak erős idegzetűeknek.:)
válasza: válasza:Üdv!
Az érzékszerveink korlátait ma már messze ki tudjuk szélesíteni műszerek segítségével. Ezek a műszerek nem felejtenek, és nem dobnak vissza olyan adatot, amit egyszer már sikerült lemérniük, csak mert nem tetszik nekik. Ezen kívül az emberrel kapcsolatban sem az az általános tapasztalat, hogy az újdonságokat az agyuk nem hajlandó feldolgozni. Kíváncsiak vagyunk. Eddig nem sikerült, még akaratlagosan sem, elvétve sem, műszerekkel sem, semmiféle kölcsönhatásba lépni a képzeletbeli barátainkkal. Ha léteznének, akkor kellene hogy legyen erre mód.
Köszönöm a válaszokat, a linket nem mertem megnyitni. :) Mi van benne, remélem, nem valami brutalitás?
"Ezen kívül az emberrel kapcsolatban sem az az általános tapasztalat, hogy az újdonságokat az agyuk nem hajlandó feldolgozni."
Olyan újdonságokat feldolgozunk, amiket képesek vagyunk befogadni, vagy van hozzá hasonló már az agyunkban, és ahhoz tudjuk "ragasztani", de olyan újdonságra gondoltam, ami természetében annyira eltérő, "nincs mhez fogni", hogy józan értelmünk nem lenne képes mit kezdeni vele.
Szóval a tudatos nyitottság hiába van, ha valahol mélyebben van egy blokk.
Az ember sok téren képes becsapni önmagát, hol a logikának ellentmondóan tekint valamire, hol éppen egy bizonyos rögzült logika miatt nem képes felülemelkedni az ítéletalkotáskor.
De nem állítom egyáltalán természetfeletti lények létezését, annyira nem unalmas az életetem. :D Csak elvileg nem lehet szerintem kizárni, és ahogy a kifejtésben írtam, ha tündérekre és manókra nem is, de egyéb problémákra lehet, hogy alkalmazható lenne, hogy nem (kizárólag) "kifelé" keresünk, kutatunk, próbálkozunk, görcsölünk, hanem magunkban kapcsolnánk át valahogyan egy gombot, és jönne a megoldás, mint amikor pl dühösek vagyunk, hogy nem találjuk a kulcsot, és szentül meg vagyunk róla győződve, hogy valóban nincs sehol (márpedig valahol kell lennie), és tudatosan hiába akarjuk megtalálni, tudat alatt valahogy a dühöngésre és önsajnálatra vágyunk, és amikor lehiggadunk, akkor észrevesszük, hogy ott volt végig az orrunk előtt. A kulcs állandó és mozdulatlan, a mi hozzáállásunk változhat, meghatározza a valóságnak hitt/megélt dolgokat, de ahhoz annak a "kapcsolónak" kattannia kell egyet bennünk.
válasza:
válasza:>a mi jelenlegi érzékelésünk felettinek
Sok minden a közvetlen érzékelésünk felett áll, és mégis tudjuk, hogy van, mert közvetett úton tudunk róla információt szerezni. Ennyi erővel a rádióhullámokat is természetfelettinek mondhatnád, de nyilvánvalóan nem azok.
Ha pedig közvetetten sem tudjuk érzékelni, kimutatni, akkor semmilyen módon nem lehet róla információnk, nem tudhatunk róla, ezért semmi okunk sincs feltételezni. Úgyhogy ez az érv bizony nem jó.
>Ugyanazokat a benyomás csomagokat kapták, de az egyéni szűrőjük mást és mást szűrt ki belőle. Ilyen alapon elképzelhető, hogy minden pillanatban körül vagyunk véve olyan lényekkel, akik annyira más hullámhosszon vannak, mint mi, annyira más a gondolat- és érzelemviláguk, hogy egyszerűen nem érzékeljük őket, pontosabban érzékeljük, de mivel az agyunk pár pillanat múlva visszadobja az információt, mivel az neki emészthetetlen, úgy éljük meg, mintha nem érzékelnénk.
Hát nem. Ha nagyon szélsőségesen nézzük, az agyunk akár még képes is lehet így megtréfálni minket (bár ez is ezer és egy sebből vérzik), de attól még közvetett és objektív módszerekkel „láthatnánk”, kimutathatnánk, mérhetnénk ezeket a lényeket. Ha így sem tudjuk, akkor a feljebb emlegetett eset van: nem lehet róluk információnk --> nincs okunk feltételezni őket.
>Mint az indián gyerekek, akik nem vették észre a léghajót, mert az nem szerepelt a világképükben.
Nem egészen így szólt az eredeti sztori, de értem, miről beszélsz. Ez persze badarság, csak egy látszólag érdekes feltételezés, amit a felkapott a szenzációhajhász közönség. Ilyen jelenség, hogy „nem látod, mert nem ismered”, nem létezik. Az indián gyerekek meglátták a hajót, és bambán bámulták, hogy mi is lehet az.
Akárhogy csűrjük, csavarjuk ezt a „természetfeletti témát”, mindig ugyanoda lyukadunk ki: semmivel sem jobb vagy több, mint bármilyen más, teljesen alaptalan feltételezés. Semmilyen valós indok nincs, ami alátámasztaná, és már eleve a természetfeletti fogalma sem igazán értelmezhető.
válasza:Ez tiszta Galaxis útikalauz stopposoknak. :D
Ha jól emlékszem a 2. könyvben még neve is van a dolognak: másvalaki problémája. Tessék a részlet:
A játék új labdával folytatódott, a nap továbbra is sütött, és Ford továbbra is fel-le ugrált, csóválta a fejét és pislogott.
- Valamin jár az eszed, ugye? - kérdezte Arthur.
- Azt hiszem - mondta Ford olyan hangon, hogy Arthur azonnal rájött: valami teljesen érthetetlen dolog következik -, egy MVP van ott.
Kinyújtotta a kezét. Furcsamód az irány, amerre mutatott, nem az volt, mint amerre nézett. Arthur először az egyik irányba nézett, a palánkon túlra, majd a másikra, a pályára. Bólintott, majd megrántotta a vállát. Aztán még egyszer megrántotta.
- Egy micsoda?
- Egy MVP.
- Egy M...?
- ...VP.
- És az mi?
- Másvalaki Problémája - felelte Ford.
- Á, rendben - mondta Arthur, és elernyedt. Fogalma sem volt, mi ez az egész, de legalább úgy tűnt, hogy vége. Rosszul tűnt.
- Ott, ni - mondta Ford továbbra is a palánk felé mutatva és a pályát nézve.
- Hol? - kérdezte Arthur.
- Ott! - mondta Ford.
- Látom - mondta Arthur, de nem látott semmit.
- Tényleg? - kérdezte Ford.
- Mit? - kérdezett vissza Arthur.
- Látod - kérdezte türelmesen Ford - az MVP-t?
- Mintha azt mondtad volna, hogy az másvalaki problémája.
- Úgy van.
- Arthur lassan, óvatosan és végtelenül ostoba arccal bólintott.
- És arra vagyok kíváncsi - mondta Ford -, hogy látod-e.
- Te látod?
- Persze.
- És - kérdezte Arthur - hogy néz ki?
- Hát honnan tudjam, te idétlen?! - kiabált Ford. - Ha látod, mondd el te!
Arthur érezte azt a tompa, lüktető érzést a halántéka mögött, ami rengeteg Forddal folytatott beszélgetését fémjelezte. Agya meglapult, mint egy riadt kiskutya az óljában. Ford karonfogta.
- Az MVP - magyarázta - olyasvalami, amit nem láthatsz, vagy nem látsz, vagy az agyad nem engedi, hogy lásd, mert azt hiszed, hogy az nem a te problémád. Ezt jelenti az MVP. Másvalaki Problémája Az agy egyszerűen kihagyja, olyan ez, mint a vakfolt. Még ha direkt ránézel, sem fogod észrevenni, hacsak egészen pontosan nem tudod, mi az. Csupán abban bízhatsz, hogy véletlenül észreveszed a szemed sarkából.
- Á - mondta Arthur -, akkor hát ezért...
- Igen - felelte Ford, aki már tudta, mit fog Arthur mondani.
- ...ezért ugráltál fel és...
- Igen.
- ...le, és ezért hunyorogtál...
- Igen.
- ...és...
- Azt hiszem, rájöttél már.
- Már látom - mondta Arthur. - Egy űrhajó.
Arthurt egy pillanatra megdöbbentette a reakció, amit kijelentése váltott ki. Üvöltés hagyta el a tömeget, és mindenfelől emberek rohantak, kiabálva, ordítozva, és a tumultusban egymás hegyén-hátán zuhantak keresztül. Arthur megrökönyödve visszahőkölt, és félve körülpillantott. Aztán még jobban megrökönyödve újból körülpillantott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!