Tisztázzuk! Feltámadnak a holtak, vagy nem támadnak fel?

kedves kérdező akkor mi van azokkal akiket rothadó hullaként találnak meg? pl egy néni elesik a lakása nappalijában, meghal és a szomszédok csak a dögszag miatt gyanakodnak arra, hogy halott, majd megtalálják mint foszló tetemet. Ott nincs még boncolás sem koporsószeg még sem éledt fel.:)

szerintem te unatkozol és botrányt akarsz kelteni, vagy a pápa beleéli magát a walking dead-be vagy átvitt értelemben beszél.

En ugy tudom, hogy a test feltamadasa a vegiteletkor jön el. Szoval nem csak ugy, mindenfele elözmeny nelkül.

En nem latok nagy ellentmondast. Ha Isten mindenhato ( amit Ferenc papa valoszinüleg hisz), akkor csak nem lehetetlen neki visszaadni a feltamadaskor az emberek testet. Romlatlan allapotban (Nyilvan a feltamadas nem zombiapokalipszis, es nem logo belü hullak tamadnak fel)

Nem a haj meg a köröm nő, hanem a bőr zsugorodik mindig összébb, azért látszik úgy.

Mi történik a halálban az emberrel?

– Elvész, vagy visszavonatik az „élet lehelete”, ajándéka. Ennek következtében az „élő lélek” azonnal eltűnik, megszűnik létezni. A test pedig felbomlik, porrá lesz. Így jelentette ki Isten a halál valóságát az embernek mindjárt a bűneset után: „Por vagy te, és ismét porrá leszel.” (1Mózes 3,19) Az Istentől nyert „élet lehelete” nélkül nincs élő lélek, emberi személyiség, hanem csak por, holt anyag. Figyeljük meg: nem azt mondja a fenti ige, hogy a test lesz porrá a halálban, hanem hogy „te magad vagy por” és „leszel ismét porrá”, mert nem is létezel önmagadban, Isten nélkül.

– A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható és a halál után tovább élő, halhatatlan lélek. Sokan fő keresztény hittételnek tekintik a lélek halhatatlanságát, vagyis a lélek azonnali továbbélését, illetve túlvilági életét a halál után. A középkori keresztény egyházban lett uralkodóvá ez a nézet, és a XVI. századi reformáció nyomán született protestáns egyházakban is nagyrészt megmaradt ez a felfogás, főleg az egyháztagok tömegei szintjén. Teológiai szinten azonban mind a katolikus, mind a protestáns egyházakban egyértelmű a megállapítás, hogy a lélek halhatatlanságának gondolata idegen, pogány forrásból jött be a kereszténységbe, főként egy ókori filozófiai irányzat, az ún. újplatonizmus közvetítésével.

„Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet... A feltámadás bibliai fogalma össze nem hasonlítható a halhatatlanság görög eszméjével, amely szerint az ember lelke természeténél fogva romolhatatlan, és amikor a halál megszabadítja testi bilincseitől, belép az isteni halhatatlanságba. A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában – teljességgel a halál hatalmába kerül.” (Nyíri Tamás [katolikus szerző]: Remény vagy halál? Vigília, 1978. november, 723. és 725–726. o.)

„A lélek halhatatlanságába vetett hit sok más idegen hatással együtt átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét, megüresítve a feltámadás értelmét. A halál – mint a »bűn zsoldja« – a teljes embert éri.” (Dr. Nagy Gyula [protestáns szerző]: Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzet, 1964/65, 262–263. o.)