Hisztek a szellemekben? Volt valamilyen paranormális élményetek, amik olyanok voltak, mintha szellem lett volna?

Lányom úgy két-három éves lehetett, szobahintán hintáztattam. Egyszer csak minden előzmény nélkül elkezdett hatalmasakat kacagni. Megkérdeztem, hogy min nevet.

Erre közölte:

-A nénin nevetek.

-Milyen nénin?

-Nem látod? Ott van melletted. Vicces dolgokat csinál. - és mutatott valahova a levegőbe mellettem. Nem láttam semmit és ezt mondtam is neki. Erre erősködni kezdett, hogy egy néni áll mellettem, öreg, sárgák a fogai és vicces arcokat vág neki.

Hátborzongató élmény volt, mert a viselkedéséből egyértelmű volt, hogy ő tényleg tisztán lát valakit ott, ahol én nem.

Én hiszek a szellemekben vagy ki hogy nevezi öket.

15 éves vagyok és szüleimmel egy közel 100 éves házban lakom (nyugi nem valami leomlott szar) ebben a házban halt meg egy csomó rokonom meg nagyapáim meg nagyanyáim.

Pont ezen a héten volt hogy gépeztem és úgy éreztem hogy valaki figyel, nem fordultam hátra csak néztem a monitort és hözben zenét halgattam.

Egyszercsak a fülembe fújt valami vagy valaki, persze én majdnem beszartam XD

Meg volt hogy a kép leesett a falról mert kijött a szög ami tartotta, a szög 3cm volt és csak úgy kijött.

Aztán meg kagátol kapcsolgatnak az elektromos berendezések pl tv, van hogy a telefonom, gépem

Ha még érdekelnek ilyen dolgok írj rám privátban.

Aki meg azt hiszi hogy nincsenek szellemek annak azt kívánom higgye is azt és ne éljen át semmi paranormalisat

14éves lehettem amikor történt velem ilyesmi.

A szüleim pont éjszaka dolgoztak így egyedül voltam otthon.

Este11óra volt, én tv-t néztem és egyszer csak a konyha felől halottam egy nagy csörömpölést. Kimentem megnézni, hogy mi volt az és láttam, hogy a konyhaszekrényből kiborult egy csomó tál.

Visszapakoltam őket és amikor pont majdnem végeztem elhallgatott a szobámba a tv.

Visszamentem beakartam kapcsolni, de semmi nem történt. Aztán láttam, hogy ki van húzva a földön lévő hosszabbító konnektorából. Visszadugtam. Behúztam a harmonika ajtómat és néztem tovább a filmet.

Amikor vége lett a filmnek kikapcsoltam a tv-z és lefeküdtem aludni. Kb. 2 perccel később bekapcsolt a konyhába a rádió és szólt a zene. Na akkor már tényleg féltem. Nem mertem kimenni megint a konyhába ezért csak a villanyt kapcsoltam fel és úgy aludtam el.

Amikor anyum reggel hazaért akkor elmeséltem neki és azt mondta amikor megérkezett nem szólt a rádió.

Azóta szetencsére nem volt ilyesmiben részem!

22/L

#6

Miért? A városban is élnek lányok tudtommal...

Asztán meg te a nagy férfi őssze fosnád a p*csádat ha csak úgy kikapcsolna a tv.

Képzelem mekkora férfi vagy 9 évesen, megtanultál irni és keménynek érdez magad vagy mi? XD

Arany drága bogaram! 58 éves vagyok. Az én gyerekkoromban még a megyeszékhelyen is csak a főbb utcákon volt közvilágítás, és elhiheted, a nap akkor sem világított egy perccel sem tovább, mint manapság. És nem volt ám zseblámpa, vagy okostelefon! Autóból is jó, ha kétóránként járt arra egy. Mégse raktuk tele a gatyát, ha későig kimaradtunk. Megszoktuk, hogy az emberi szem sejtelmes holdvilágnál időnként fura árnyakat lát, vaksötétben ijesztően bólogatnak a fák, és a három utcával arrébb lakó lumpen cigány részeg gajdolását sem kevertük össze a szellemek suttogásával.

Falun, a nagyszüleimnél minden más volt. Öreganyám keresztet vetett minden árnyék láttán, imát mormolt, és ezzel elhitette velünk gyerekekkel is, hogy van mitől félni.