Megtennétek nekem hogy írtok nagyon félelmetes igaz történeteket melyek veletek történtek meg?

Volt főnökömék spórolás végett a saját (bazi nagy) házuk elejét leválasztották irodának, oda jártunk dolgozni.

Főnököm mesélte, hogy egyébként a ház egy parasztház helyére épült, ahol valakit megöltek régen, és hogy néha szokták hallani, hogy valaki keresztülmegy az egész házon. Ez után kissé paráztam, amikor egyedül maradtam túlórába. :) Ez így elég klisésnek hangzik, tudom. Az egész házuk be volt riasztózva, mozgásérzékelőkkel, aminek a vezérlő panelja a bejárati ajtónál volt. A vezérlő panelen sorban voltak számok, egytől kilencig, amik egy-egy mozgásérzékelőt jelentettek. Ha nem is volt bekapcsolva a riasztó, a panelen akkor is lehetett látni, épp hol van mozgás, mert az érzékelőnek megfelelő szám felvillant a panelen. Főnököm mesélte, hogy sokszor volt, hogy ment haza, úgy, hogy senki nem volt otthon, viszont azt látta, hogy a vezérlő panelen oda-vissza felváltva villan fel a 7-es és a 8-as érzékelő fénye. Odament, ahol az érzékelők vannak, de nem látott senkit.

Szüleim szerint kicsi koromban, kb.2-3 évesen folyton azt mondogattam, hogy egy cigány ül a kádunk szélén és határozottan mutattam is, hogy hol. Végtelenül racionális, már-már földhözragadt emberekről van szó, akik a cigányokról sem fröcsögtek soha, tehát az ki van zárva, hogy akár a rasszizmus, akár valami ezós baromság beszélt volna belőlem. Mindig pontosan ugyanazt mondtam, mikor azt meséltem, hogy néz ki a bácsi. Ha nagyon megerőltetem az emlékezetem, még most is bevillan egy kép róla, bár ez szerintem már csak az utólagos képzeletemnek köszönhető nagyrészt.

Az egész cirkusz kb.fél évig tartott, állítólag egyik napról a másikra lett vége, aztán soha többet nem beszéltem róla, pedig volt olyan, hogy nem mertem egy pillanatig sem egyedül maradni a fürdőszobában, merthogy ott a cigány bácsi és néz. Azóta sem tudjuk hová tenni az esetet.

Unokatestvérem volt vagy 3-4 éves, mikor elkezdett fura dolgokat mondani. Volt egy homokozója a családi házuk udvarán, egyik napról a másikra nem volt hajlandó belemászni többet. Mikor kérdezték, mi baj, azt mondta, az azé a nénié, aki alatta lakik.

Mindenki dobott egy hátast. Persze megijedtek, hogy mi van a föld alatt (a nagymama hatására, aki azt gondolta, a gyerek szellemet látott). Az apja szervezett egy földradaros vizsgálatot, de semmi eredményt nem hozott.

Egy másik alkalommal ugyanez az unokatesóm minden előzmény nélkül, fürdetéskor azt kérte az anyjától, ne engedjen sok vizet a kádba, mert belemegy az orrába, szájába, és az nem jó. Neki már történt ilyen és elaludt tőle, nem akar ismét elaludni.

Az egész család le volt dermedve, de ezután az eset után többet semmi ilyet nem mondott a gyerek. A mai napig teljes talány, hogy egy ennyire kicsi gyerek honnan szedte ezeket, vagy miért mondta. Ő meg már most nem emlékszik egyikre se (11 éves).