Akit elvisznek, és bizonyos mennyiségű tudást átadnak neki, az mit fog azután csinálni, hogy reggel ismét felébred az ágyában?

Ez összetett kérdés, ami attól függ, hogy akikkel találkoznék, azok mit akarnának tőlem. Máshogyan fogalmazva: nem mindegy, hogy melyik fajjal találkozik az ember. Alapvetően vannak az úgynevezett eltérítéses-vizsgálós esetek, és a kontakt-kapcsolattartós tipusú találkozások. De vannak átmeneti esetek is.

Az első kategóriában általában ridegen viselkednek az idegen lények, gyakorlatilag elrabolják a kiszemelt "áldozatokat", jellemzően nem kis félelmet, pánikot és traumát okozva nekik. Fent a fedélzeten aztán különféle vizsgálatokat végeznek, mintákat vesznek, és nem igazán kommunikálnak az eltérített személlyel; ha igen, akkor minimális mértékben. Ezek a találkozások általában egyszer történnek, és jellemző, hogy emlékezetkieséssel járnak, amit jó esetben később felszínre lehet hozni. A Hill-házaspár esete ebbe az első kategóriába sorolható.

A második kategóriába sorolható pl. George Adamskinek és Billy Meiernek az esete. Ezekben az esetekben az idegen lények tanító jelleggel veszik fel a kapcsolatot a kiszemelt emberekkel, és akaratuk ellenére nem csinálnak semmit, nem kényszerítik őket semmi olyanra, amit ők nem szeretnének. Barátságosan közelednek az emberekhez, és tanítják őket sokféle dologra. Sok esetben figyelmeztetnek is a Föld és az emberiség helyzetére. Vannak olyan esetek is, amikor gyógyítanak embereket. Ez a második kategória általában több találkozással jár, rendszeres kapcsolatfelvételekkel, kommunikációkkal. Ilyen esetekben nem ritka az sem, hogy megmutatják, az űrhajójukat, annak a berendezését, és az adott személyt elviszik egy vagy több utazásra. Ilyen esetekben az idegenek csatornaként használják a kiszemelt személyeket, és rajtuk keresztül az egész emberiségnek is kívánnak üzenni.

A két kategória között egyfajta átmenetet képez pl. Bill Herrmann esete.

Visszatérve magára a kérdésre, én mindenképpen a második kategóriát szeretném, hogy megtörténjen velem, ez minden tekintetben jobb lenne. Szerintem valószínűsíthető, hogy az első csoportbeli eseteknél sem akarnak ártani az embereknek az idegenek, annak ellenére, ahogyan viselkednek.

Egy ilyen esemény annyira rendkívüli, hogy az embernek általában idő kell, hogy oldódjanak a félelmei, még akkor is, ha teljesen barátságosak, tehát nem térítenek el, nem kényszerítenek semmire sem az idegenek. A második kategória azért is lenne egyértelműen jobb, mert a több, sőt rendszeres találkozások több információ átvételét teszik lehetővé, feltéve, ha ezt ők, az idegenek is így akarják. Hogy mit kezdenék a kapott információkkal, arra nem tudok tehát válaszolni, de az életem valamilyen szinten biztos, hogy megváltozna, - lehet, hogy nem is kicsit, - ami attól függ tehát, hogy milyen jellegű kapcsolatban lenne részem.

Akik pedig az első kategóriát élték át, azok meg nem hiszem, hogy bármit is tudnak ezzel kezdeni, ha egyáltalán sikerült felszínre hozni az emlékeket. Viszont mindkét kategóriára érvényes, hogy örülnek annak, ha minél többen hisznek nekik.

"...bizonyos mennyiségű tudást..."

Nos, itt van az eb elhantolva!

A bizonyos mennyiségű tudás, az csak féltudás, ami legtöbbször károsabb, mint a tudatlanság, ugyanis a többi csak találgatás.

7-es én a kijutást úgy értem hogy pl ami az univerzumon kívül van..vagy ha pl Matrixban élünk akkor ki a valóságba..mert ha bármit kérdezhetek, ezt biztos megkérdezném hogyan lehet.

az nagyon nem zavarna hogy ott kell lennem a hajón..az emléktörlés viszont igen...