Egy feminista nő férfiként élt és a tapasztalatairól könyvet írt. Szerintetek egy incel férfi tudna nőként élni?

Megdugnak a segget az elso heten.

35F incel

Hogy lehet nőként élni?

Produkálsz magadnak kislány emlékeket, veszel pár melltartót és menstruálni kezdsz?

Az eltelt évek nem múlnak el nyomtalanul.

Persze. Bárki csinálhat bármit, amit akar. Az más kérdés, hogy ezekbe a könyvekbe mennyire reális dolgokat írnak és mennyire megrendezetteket.

Igazából a mennyire tudna valaki nőként-férfiként élni dolog első körben kipróbálható úgy, hogyha valaki társkeresőn csinál egy ellenkező nemű profilt. Sokan már ott elbuknak, mert megdőlnek az előítéleteik...

Az ilyen "kísérleteknek" semmi értelme nincs. Alapból max beöltözött férfinek, de attól még nem lett az. Ahogy az incel sem lenne nő, hiába öltözik be annak. Onnantól nem élhet "férfiként/nőként", hanem csak "egy nő aki férfinek van öltözve" vagy "nő aki férfinek van öltözve". Úgy meg főleg nem, ha tudja, hogy a "kísérlete" végén úgyis kibújik a szerepből.

Valószínűleg ez a nő nem is feminista, hanem egy kapzsi író aki tudja, hogy a gendermániás amerikában nagyon népszerű téma ez és pármillió ember úgyis megveszi a könyvét, ha szerepel a "politikailag nagyon korrekt" Oprah show-ban.

Eleinte nyilván élvezné, h nonstop meg akarják dugni, aztán rájönne, h ez mégsem annyira jó buli ám... szépen megtapasztalná a kéretlen közeledéseket, a szexuális zaklatásokat, a hétköznapi hímsoviniust. Hogy nonstop a szavába vágnak, hogy nem mondhatja el a véleményét, ha esetleg sikerül neki, leoltják - kivéve, ha egy férfi kolléga szájába adja, akkor ok, persze az érdem is a másiké. Hogy szinte sohasem veszik őt komolyan, ha valami nem tetszik neki, és ennek hangot merészel adni, azt elkönyvelik hisztinek/menstruációnak/dugáshiánynak. Hogy állásinterjúkon eleve esélytelen, ha férfi pályázó is van, hogy a teste és a “méhe” köztulajdon... hogy bármikor, bárki jogának véli belepofázni a magánéletébe, mikor lesz már gyerek, miazhogynem, stb... magánszféra nuku. Bármilyen cselekedete/döntése, pl. hogy nem jön össze/nem fekszik le a 28. kéretlen nyomulóval természetesen magyarázatra kötelezi. A teste csak és kizárólag a férfiak örömére létezik, ha azt kiviszi az utcára (és esetleg a saját a maga örömére kicsit is szebben/csinosabban öltözik fel), az felhívás bámulásra/fogdosásra/nemi erőszakra. Hogy ha bármilyen, férfiak általi abúzus éri, azért ő a hibás - meg úgy kb. mindenért is. Hogy ne akarjon önmegvalósítani, tanulni, célokat tűzni maga elé, csak a konyhában meg a babucikával teljesedjen ki...

Ezek csak a hirtelen eszembe jutott lehetséges tapasztalatok, nyilván lehetne még bővíteni...

Sajnos az átlag magyar hímsoviniszta agy nem képes befogadni ezeket, de talán ha valóban megtapasztalná csak egy kis részét a női létnek, elképzelhetőnek tartom, h változik a véleménye - hiszen amit a nő mond, az fhaszság, nemúgyvan... ha férfi mondaná, igazzá válna.

#8

Te jó ég, ez mégis hol van így? Itt a környéken biztosan nem (esetleg a város panelproli részén).

#9

Bárcsak úgy lenne. Sajnos ez egyáltalán nem ritka, mondjuk azt én sem mondanám, hogy mindennapi. Inkább azt monddom, ha vannak női ismerőseid, akikkel vagy annyira jóban, hogy megnyíljanak neked ilyen kényesebb témákkal kapcsolatban is, akkor csak kérdezd meg őket, hogy érte-e már őket a #8-as által felsoroltakból valamilyen atrocitás/érdeksérelem. Szerintem meg fogsz lepődni :(