Elvárni valakitől, hogy tegyen le valamit az asztalra, ezt tényleg szeretetnek lehet nevezni?

Azon nem lehet segíteni, aki nem akar magán segíteni - ezt tudtommal még Jézus is elismerte. :)

Amúgy meg mégis milyen segítségre gondolsz a folyton panaszkodó, de a helyzetükön változtatni képtelen férfiak esetében? Szánalomszexre? Tanácsot (használhatót) hidd el, kapnak bőven... tudod mi a válaszul rá? Kifogás, fröcsögés, gyűlölködés. Vannak már előzményei annak a "lenézésnek", amiről te írsz. Nekem is elfogyott már a türelmem jónéhány felhasználóval szemben, akiknek elég sokáig próbáltam segíteni, de folyamatosan csak a kifogásokat gyártják.

A világ, amiben élünk úgy s**r, ahogy van. Amit/ahogy az emberek reagálnak rá, azok csak tünetek. Megnyugtatlak, lesz ez még rosszabb is :) Eddig két filmben láttam olyan társadalmi berendezkedést, ami az emberiséghez méltó lenne, az egyik az Avatar (ezt nyilván sokan ismerik), a Na'vik társadalma gyakorlatilag tökéletes (volt, amíg a földi ember be nem tette a lábát közéjük). A másik ilyen film Az időgép, de ott is csak egy olyan távoli jövőben ábrázolnak már ilyen társadalmat, ahova úgy jutott el a főszereplő, hogy szándékosság nélkül, véletlenül túlpörgött a számláló.

Szerintem az az ember követte el a megbocsáthatatlan/megoldhatatlan hibát, aki az első cölöpöt leverte a földbe azzal az üzenettel, hogy "ez az enyém".

Évezredes problémák ezek, nyilván nem mi fogjuk megoldani és figyeld meg, hogy le leszek pontozva én is, mert túlságosan utópisztikus a látásmódom :) Az biztos, hogy az egész modernkori rabszolgasággal együtt (amit sokan nyilvánvalóan észre sem vesznek, hogy tényleg ebben élünk) emberhez méltatlan körülmények vannak most a Földön. De ne becsüljük le a hatalmasságokat sem (nyilvánvalóan méltó ellenfelek), sikerült tökéletesen elfelejtetniük velünk az ittlétünk valódi okát és célját.

Ne haragudj, nem olvastam el a kifejtést, de a fő kérdésre azért reagálnék.

A "tegyen le valamit az asztalra" dolog nem a szerelemhez fontos. Hány meg hány olyan panaszt lehet olvasni, látni, hallani, hogy férfiak és nők egyaránt olyan semmirekellő, akár gonosz, kifejezetten káros hatású személyekbe szeretnek bele, mert "csak". A szerelem vak, és valóban nem számít, hogy mit tettél le az asztalra, letettél-e bármit is.

VISZONT. A spontán szerelembeesést is lehet irányítani, hogy az ember élete ne visszafelé, hanem előrefelé haladjon. Szép dolog a szerelem, de nem sokra mész vele, ha egy hűtlen ingyenélőbe szeretsz bele, aki folyton bánt és lehúz anyagilag, érzelmileg és mindenhogy. Ha már előre kiszűröd (megpróbálod kiszűrni) ezeket az embereket, akkor máris megvédted magad egy csomó egyértelmű, jövőben valószínűleg fájdalmas szituációtól. Most maradjunk a drasztikus végletes példáknál- ha beleszeretsz egy alkoholistába, mert miért ne szeretnél bele, millióan megteszik, ez naponta megtörténik, akkor azért hosszú távon a te életed is nehezebb lesz, és amikor végül már nem bírod tovább, addigra már talán gyereketek is van, és egyébként is olyan nehéz elhagyni és saját magad jobb irányba terelni, mert hát szereted. És ne érts félre, a szerelemben, szeretetben a másik embert is igencsak nagyra tartod, de neked is csak egy életed van, ahhoz, hogy a legvégén amikor az utolsó pillanatban lepörögnek előtted az események, ne megbánást, hanem őszinte örömet és boldogságot érezz, ahhoz igenis kell néha olyan tudatos döntéseket hozni, ami egyszerűen túlmutat a szimpla szerelmen és önfeláldozáson. Önzőség vagy sem, a párod bármikor megcsalhat, elhagyhat, akármennyire is szereted, de neked örökre magaddal kell együtt élned, egyáltalán nem mindegy akkor, hogy magadnak okozol örömet a döntéseiddel, vagy mindig másoknak akarsz megfelelni, másokért akarsz élni.

Ezért van az, hogy sokan előre gondolkodnak, és elvárnak bizonyos dolgokat a jövendő társuktól. Nem azért, mert ez a szerelem feltétele, hanem önvédelemből próbálják meg kikerülni azokat a forgatókönyveket, amikről előre tudni lehet, hogy problémát okozhatnak hosszú távon- most teljesen mindegy, hogy ki mit szab meg, ez abszolút egyéni, akár anyagiakban, akár tanulmányokban, akár megjelenésben, csak hogy a leggyakoribbakat említsem, de mindenkinek van olyan heppje, amiről előre tudja, hogy neki az fontos a hosszú távú együttéléshez, a családalapításhoz, és ennek megfelelően keres párt. Mert minek pazarolnád mondjuk te az időd és energiád egy olyan nőre, aki a legkevésbé sem felel meg az általad elképzelt képnek, akiről tudod, hogy úgyis csak veszekedés lesz vele folyton (mittudomén, te keményvonalas, vallásos jobboldalt képviseled, ő meg mondjuk egy hibbant hippi), csak azért, mert "nem az számít". De, igenis számít. Csak nem a szerelem kedvéért.

Kicsit hosszan kifejtve, de remélem érted a lényegét.

Hopp, ki kapta az első 0%-ot? :D

"A válasz 0%-ban hasznosnak tűnik."

"s figyeld meg, hogy le leszek pontozva én is, mert túlságosan utópisztikus a látásmódom :)"

10 percen belül, nincs több kérdésem :D

(#2)

Az nem szeretet, hogy hagyod a másikat ülni a szarban és végignézed, ahogy az egész élete egy szemétdombbá válik, szó nélkül engeded neki, hogy semmit az ég világon ne érjen el. Ez minden csak nem szeretet.

A szeretet az, amikor fontos neked a másik élete. Fontos neked, hogy jól éljen. Fontos neked, hogy elérje azokat a dolgokat amiket akar és igen, noszogatod, elvárásokat támasztasz vele szemben és terelgeted a jó irányba. EZ a szeretet. Ezzel teszed a párodnak könnyebbé azt, hogy elérjen dolgokat.

Az a dolog amiért a leghálásabb vagyok a páromnak pontosan ez. Hogy lebsz néha ha fel akarom adni. Hogy cseszeget azzal, hogy tegyem oda magam és hozzam ki a maximumot mindenből. Hogy tanácsot ad, hogy támogat. Hogy nem hagyja, hogy egy semmirekellő legyek. Persze, a motiváció nagy részének belülről kell jönnie de ezerszer könnyebb ha van melletted valaki aki nem hagyja, hogy ne érd el az álmaidat. Ez az igazi szerelem nem pedig az amikor hagyod, hogy a másik egy lusta semmirekellő legyen.