Hogy lehetne ezt a helyzetet békésen kezelni?

Szóval egy volt egyetemi csoporttársamról van szó. Mikor még suliztunk többször volt, hogy átmentem hozzájuk és már akkor is nagyon furanak találtam a barátját. Maximálisan ki kellett szolgálni, volt olyan hogy egy beadandón dolgoztunk az egyetemre, amikor hazaért és bejött hozzánk a szobába, majd közölte a barátnőmmel, hogy éhes és ki kéne szedni és megmelegíteni a kaját. Aztán 1x kiborította az üdítőt, majd felkiáltott, hogy jaj szívem kiömlött az üdítő, fel kéne mosni.

De olyan is volt, hogy beültünk így 4-5-en barátnők egy presszóba beszélgetni suli után kb 5 felé. Felhívta a párját szólni, erre közölte vele, hogy jó de este 9-ig maradhat, utána szépen menjen haza.. 20:45-kor csörgött a telefonja barátnőmnek hogy hol van már, elindult-e. Úgy, hogy a barátja kb minden második hétvégén lelép a haverjaival.

Na mindegy, én úgy voltam vele, hogy amíg nem nekem kell egy ilyen alakkal együtt élnem, addig nem érdekel. Aztán végeztünk a sulival és kicsit ritkultak a találkozások.

Majd úgy alakult, hogy nemrég ugyanarra a melóhelyre vettek fel, ahol ő is dolgozik.

Azóta megint ugye többet beszélgetünk és múltkor ebédnél mikróztuk a kajankát, mikor mondta hogy tök jól néz ki az enyém, mi az. Mondtam neki, majd megkérdezte, hogy jól hangzik, hogy csináltam. Közöltem, hogy nem tudom, mert a barátom csinálta. Hát akkor kicsit így elkerekedett a szeme, aztán meglepődve kérdezte, hogy a barátod szokott főzni?? Ennek kapcsán pedig így szóba jött, hogy amúgy igen nálunk a barátom, aki többet főz, én valahogy nem szeretem, meg nem is igazán van hozzá tehetségem. Inkább porszívózok, portörlök, fürdőkádat sikalok, felmosok stb.

Erre mondta hogy az ő párja aztán tuti kiakadna, ha nem lenne minden nap neki főtt kaja főzve vagy ha neki kéne megfőzni. De ugyanúgy a takarításban sem segít. Majd elmesélte, hogy volt olyan hogy megfőzött aznapra, majd hazament a barátja és közölte, hogy ő egy másik kaját kíván. Így barátnőm szakadó esőben elment bevásárolni a másik kajához, hazament majd megfőzte azt is, mert hogy a párja arra se volt képes h lemenjen a boltba.

Szóval igazából anno is meg most is folyamatosan panaszkodik rá, de próbálja nem panaszkodásként elmesélni és mindig hozzáteszi, hogy mennyire szereti.

Viszont ennél a kajás esetnél eléggé lefagytam, mert a hangsúlyából érezni lehetett a lenézést, hogy milyen barátnő vagyok, amiért nem szolgálom ki a barátomat mindenben 100%-ig és nem rakok mindent a feneke alá. Nem így mondta, de ez volt a lényege.

Nem akartam gonosz lenni, de azért nem hagytam szó nélkül a dolgot és mondtam neki, hogy hát nálunk az a természetes hogy mivel egyenrangú felek vagyunk a kapcsolatban és mindketten napi 8 órát dolgozunk, ezért a házimunka is megoszlik fele fele arányban. Igen az esetek nagy részében a barátom főz és mosogat, viszont a takarítást azt meg én csinálom, illetve a mosást, teregetést, de van hogy abba is besegít és van, mikor én főzök stb. Tehát a lényeg, hogy meg van osztva minden és hozzátettem azt is, hogy ne haragudjon, de én biztos hogy nem lennék a házicselédje egy férfinek sem. Ezen ő nyilván megsértődött és most még ő érzi magát megbantva.

Nem gondolnám, hogy én tartozom neki bocsánatkéréssel, viszont a többi kolléga is észrevette hogy fagyos kissé a hangulat és kérdezgetik, hogy mi a baj.

Tényleg az a normális kapcsolat amúgy, amiben a ő el? A párja egy fűszalat nem tesz odébb, ha meg nagyon nagy ritkán bármit is megcsinál, akkor konkrétan ünnepelni kell őt.. De amúgy, ha ő neki ez megfelel, akkor jó, de akkor ő is tartsa tiszteletben, hogy másnak más a normális egy kapcsolatban, de ez már nem megy neki.

És amúgy szerintetek maga a helyzetet, hogy kellene kezelni? Elkerülni elég nehéz lenne egymást, mivel hogy egy helyen, egy irodában dolgozunk.