Miért irigykedem másokra?

Van az az igényszint, ami alatt mindenki talál párt.

Másrészt honnan tudod, hogy boldog?

Honnan tudod, hogy egy olyan karakterű ember, amilyen te vagy, egy olyan párral ugyanolyan boldog lenne?

Miért hiszed, hogy a csinosságodon fog múlni, hogy mit hozol össze? Ha a randiig eljutsz, akkor nem ott kell keresni a bajt.

Ha nem jutsz el a randiig, hol ismerkedsz egyáltalán és hogyan?

Azért egy kapcsolatot összehozni nem nagy teljesítmény... Szerintem itt más gáz van.

Lehet, hogy a külsőddel fizikálisan semmi gond, de lehet, hogy belülről olyan üres, sötét és értéktelen vagy, ami kiüt a külső kisugárzásodra, hogy emiatt még a kutyának se kellesz.

Gondolod végig, hogy miért nem akar téged soha senki hosszútávra.

Az ismerőseidnek a párjaik is ugyan olyan normális férfiak voltak, mint akiket te állandóan visszautasítasz. Csak azóta látod őket jobbnak, mióta összejöttek a barátnőiddel.

A nők nagy részét romantikusan kifejezve meg kell hódítanunk azért, hogy ő nekik és mi nekünk is boldogabb életünk legyen. Utólag persze mindkét fél élvezi.

Ők ezt fordítva soha sem tennék meg, aminek szerintem az az oka, hogy csak olyannal jőjjenek össze, akinek már nagyon tetszenek, ezzel tudattalanul bebiztosítják maguk.