Hogyan oldjátok meg a rövid külföldi kiruccanások finanszírozását?

Jövedelemarányosan. Az egyáltalán nem korrekt, hogy a másik kifizet 100 ezret te pedig semmit. Akkor sem ha jövedelem különbség van. Az egyikőtök fizeti a szállást ami drágább, a másik az utazást például.

De egyébként nem kell olyan kiruccanásra menni ami neked abszolút nem fér bele. Én sem mentem amíg nem volt annyi pénzem, hogy korrekt összeget bele tudjak adni. Előre megterveztük szépen és úgy szerveztem a melómat meg úgy tettem félre, hogy a felét (vagy legalább ehhez közelítő összeget) bele tudjak adni.

Amikor én még egyetemista voltam, a párom meg már dolgozott, akkor úgy oldottuk meg, hogy:

- én nem vetettem fel olyan utakat, amiknél a rám eső költségek nagy részét nem tudtam volna finanszírozni - pofám leszakadt volna, ha én vetettem volna fel, hogy jaj, menjünk el pl. Londonba, Párizsba... helyette ha engem kérdezett, mindig vmi belföldit vetettem fel

- ha ő ajánlott vmi külföldi utat, megbeszéltük, hogy arányosan osztozunk a költségeken, mert nekem nem telik rá

- volt olyan külföldi út, amit költségkímélő módon hoztunk ki - pl. Bécsbe kimentünk busszal 1 napra, és 1-2 belépős helyre mentünk be összesen... így szállásra nem kellett költeni, kaját vittünk magunkkal

Nem megyünk csak úgy külföldre még és drága helyre, majd ha már évek óta együtt leszünk vagy házasok. Megtervezett útra félre tudok tenni. Itthoni rövidebb programra, amibe nem tudok fele-fele beszállni arról megpróbálom lebeszélni, ha nem sikerül akkor annyit adok bele és olyan módon ahogy tudok. Ha bele tudok szállni felezünk. Pl karácsonyi hosszú hétvégi wellnest felesbe fizettük. Egy másik olcsóbb hétvégi programot ő fizetett de én vittem ételt, vásároltam be előtte bort..stb

A helyedben megmondanám hogy kesőbb utazzunk amire a felét össze lehet szedni, ha mégis most szeretne akkor pedig őszintén megmondanám hogy nekem ez most nem fér bele és így kényelmetlen de ha mindenképp oda szeretne menni akkor mondja meg hogy én hogyan tudnék beleszállni.