Ti hogyan kezelitek az ex temat?

Én úgy állok hozzá, hogy amit az exem csinál egy határon belül, az lepereg rólam, én pedig a fülem botját sem mozdítom. Volt lehetősége kétszer is, egyszer, hogy eldöntse, barátnak akar vagy többnek, utána hogy eldöntse, akar az életébe vagy nem. Ez egy egyenes folyamat, amiben nincs visszatérés előző szintre, szóval vagy valakim lesz vagy senkim és ezt a döntést meghoztuk, hiszen az exem. És nem akarom, hogy a múltamból egy ember bármit tönkretegyen azzal, hogy a jelenemben van, ahol ő már nem számít. Nem szoktam tartani a kapcsolatot olyan emberekkel, akik nem férnek el a jelenemben, annak aktív részeként. Márpedig ha van kapcsolatom, akkor az ex itt nem fér el. Van elég barátom nélküle is, akikkel mindig is tiszta barátság volt köztünk.

-Nem vagyunk ismerősök Facebookon (szakítás után törölni szoktam)

-Nincs meg a száma már (szakítás után törölni szoktam)

-A tőle kapott ajándékok és a közös képek valahova el vannak suvasztva, ahol nem keresem őket valószínűleg soha (minek legyen elől, hogy szex közben nézegessem a polcon? Kínos lenne)

-Nem beszélünk (miről? Hogy ki kivel dug a másik után és az miben jobb? Vagy nosztalgiázzak, hogy milyen volt, mielőtt nem bsztuk el? Kérlek, ennél van ezer másik emberrel ezer értelmesebb témám...)

-Nem köszöntöm fel (amúgy is csak a szűk családi és baráti kört szoktam)

-Nem kedvelek semmit nála (eleve nem kedvelek ellenkező neműeknél semmilyen tartalmat, kivéve ha emberileg közel állnak hozzám és érdekel az életük eseményei)

-Nem találkozunk (kettesben félreérthető és fölösleges, a páromat meg nem hozom ilyen helyzetbe)

Nem azt mondom, hogy én gondolkodom helyesen vagy hogy csak az a helyes, ahogy én gondolom, de számomra mindegyik exem okozott fájdalmat vagy én okoztam neki és eleve úgy nem akarok senkivel jópofizni, hogy egymást hónapokra hazavágtuk a szakítással vagy a veszekedéseinkkel, mert egy komoly kapcsolat ilyen. Ha pedig nem volt komoly a kapcsolat, akkor meg úgy váltunk el, hogy "jézusom, mit hittem, ez az ember egy gyökér" és akkor meg azért nem éri meg találkozni. Egyszerűen nincs pofám hozzá... Nem akarom látni és kész. És szerencsére a párom is az eféle kigyomlálás híve...

Szóval ha el nem is várom, inkább úgy mondom, hogy nem jövök össze olyannal, akinek az exei, dugópajtijai és egyebek aktív résztvevői az életének. Egyszerűen nem akarok úgy senkire ránézni, hogy "jé, ő is tudja, milyen a párom farka"... Nem, és kész.

Engem sem a facebook lájkok, se a normális baráti viszony, se az emlékek, kapott tárgyak megtartása sem zavar.

Az egyetlen, amit elfogadhatatlannak tartok a történetedben, az a kettős mérce, amit a párod művel. Na azt nem tolerálnám senkitől.