Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek gyanakvónak kéne lennem?
Van egy férfi, akivel randizgatunk. Nagy a korkülönbség (12 év). Szimpatikus és kedves, de nagyon zavar az exe. 4 évig voltak együtt, másfél éve szakítottak, viszont a munkájuk miatt is elég sokat látják egymást, és van egy közös keresztgyerekük is. Sajnos féltékeny vagyok a nőre, nagyon szép, gyönyörű ruhákban jár, jó családi háttérrel rendelkezik, én meg egy senkinek érzem magam mellette. Nincs még egzisztenciám, egyetemen tanulok, és gazdagok se vagyunk.
A férfi az első randinkon lelépett másfél óra után, mert mennie kellett a keresztlányához köszönteni (1 órára lakik a gyerektől). Másnap megnéztem a nő adatlapját, és persze ő is lefényképezte, hogy ott volt a kisgyereknél....
Kettős érzéseim vannak:
-nem akarom ezt az egész kapcsolatot, mi van, ha még mindig az ex után vágyakozik, valószínűleg sokat is beszélgetnek, és én a nyomába se léphetek
-akarom őt, mert szimpatikus, jókat beszélgetünk,nevetünk, felhív, kedveskedik.
Nagyon félek, hogy csak játszik velem. Ti mit gondoltok erről?
válasza:"gyönyörű ruhákban jár, jó családi háttérrel rendelkezik, én meg egy senkinek érzem magam mellette. Nincs még egzisztenciám, egyetemen tanulok, és gazdagok se vagyunk."
Ümm, ezek mióta érdeklik a férfiakat? Na jó, ott van a valahol a lista legvégén, a "jó ha van, de bőven nem elvárás" kategóriában.
A nő nézzen ki jól a pasi számára és legyen megnyerő, kedves, aranyos személyisége. Ezzel nyert ügye van a férfiak 90%-ánál. Jó, legyen nyilván valami életcélja, legyen viszonylag intelligens, stb, de ezek megint olyanok, hogy egyszer az a baj, hogy túl nagyok az elvárások, máskor meg hogy túl nagy az igénytelenség és semmi nem jó :D
Valószínűleg a legtöbb 30-40 közötti férfi a fél karját odaadná egy 12 évvel fiatalabb egyetemista barátnőért, akivel közös jövőt is lehet tervezni.
válasza:Nagyon köszönöm a válaszokat!
Kettes: igen, felismertem, hogy egyáltalán nem normális,amit csinálok. De úgy érzem magam, mint akit kidobtak a tenger közepén, és nem lát partot. Hova forduljak? Tudom, hogy magamban kell elkezdeni a dolgot, de nem megy egyedül, nem tudom, hogy miket olvassak, hogyan változtassam meg a gondolataim. Pszichológus ok,de más terapeuta? Annyira nem ismerem ezeket a dolgokat.. sejtem, hogy valószínűleg gyerekkori "traumák" is szerepet játszanak benne, és ezekre szeretnék fényt deríteni
válasza:Ha akarod a pasit felnősz hozzá, vagyis megérsz hozzá.
Az exet hagyd, nem rajta kell dolgoznod, hanem magadon. Hogyan?
- maradj céltudatos
- ápold magad testileg és mentálisan is
- keress biztos pontokat az életedben, amiket te alakítottál ki
- az aggódás öregít, ráadásul felesleges: ha téves a megállapításod azért, ha igaz akkor meg azért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!