Bajban vagyok, nem tudom, mit csináljak? :- (

Elmesélem a rövid történetem, megpróbálok tömören fogalmazni.

18 éves lány vagyok, 15 évesen ismerkedtem meg a szerelmemmel, mindent megadott, amit csak kértem, sosem veszekedtünk, minden a legnagyobb rendben volt. A szüleim nem tudták, hogy van barátom, mert korainak tartották volna, és féltettek.

18 éves lettem, és mindent elmondtam a szüleimnek, kicsit haragudtak, de végül megköszönték, hogy bevallottam nekik.

Most felvettek a Semmelweis Egyetemre (államilag támogattotra), ez volt minden álmom, hogy bekerülhessek, ezért güriztem 5 évig. Budapesti leszek, ha minden igaz, viszont a barátom nagyon messze lakik Pesttől, és nagyon megharagudott, hogy el akarom hagyni. Nem értem, miért nem fogja fel, hogy ez volt az álmom, örülnie kellene, hogy boldog vagyok. Ő azt mondta, hogy nem jön velem, választanom kell, vagy ő vagy a suli. Elmondtam neki, hogyha szeretne, nem állítana válaszút elé, amire ő lekevert egy pofont, hogy még nekem áll feljebb.

Szörnyen kiborultam, én mindennél jobban elítélem az olyan férfiakat, akik bántsák a barátnőjüket.

Nem tudom, hogy mit csináljak, a szüleimnek nem mondtam semmit, ők egyébként sem csípik a barátom, én viszont ennek ellenére is szeretem, mert eddig semmi gondom nem volt vele, mindenben segített. Mióta kiderült, hogy felvettek a suliba, teljesesem megváltozott, nem lehet vele beszélgetni sem. Próbáltam nem egyszer leülni vele, és mégegyszer átbeszélni, hogy oldjuk meg ketten, ami mindkettőnknek a legjobb lenne, de nem. Már nem is keres, pedig még nem mondtam, hogy mit választok.

Mit csináljak? Válasszam a szerelmem, aki mimdenben mellettem állt vagy inkább menjek Pestre, csináljam végig a sulit?

Egyik nélkül sem tudnám jelen pillanatban elképzelni az életem. A szüleim hallani sem akarnak arról, hogy ne menjek egyetemre, ő szerintük ott a helyem, és nekem is álmom volt az orvosi...

Segítsen valaki! :-(