Mi segített nektek azokban az időkben amikor azt érzékeltették veletek, hogy nem vagytok elég jók, vagy ha állandóan ebbe futottatok bele?

Ha kapcsolatban érzed ezt, akkor az egy mérgező kapcsolat, ki kell belőle lépni és olyan embert keresni, akinek elég jó vagy. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell magad adott esetben fejleszteni, hogy jobban érezd magad a bőrödben, de úgy gondolom, hogy egy szeretetkapcsolatban soha nem érzik azt a felek, hogy nem elég jók.

Ismerkedés során pedig...hát...egyszerűen van olyan, hogy pont nem kellesz a másiknak, nem téged keres. Gondolj arra, hogy millió férfi/nő neked sem tetszik. Van ilyen.

Ja és hogy mi segített: a tudat, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, de ha ez sem elég valakinek, akkor azzal nem tudok mit csinálni, ha belegebedek se, tehát nyugodt szívvel el lehet engedni.

Valamint olyan tevékenységek végzése ami örömet és sikerélményt okoz (pl. sport)

Az segített, hogy rádöbbentem: NEM KÖTELEZŐ egy ilyen kapcsolatban lennem vagy egy ilyennek látszó dologba belemenni, kényszerből ezt választani.

Amikor ez a felismerés megszületett, a megoldás is.

Magamnak én vagyok a legfontosabb, a saját nyugalmam, boldogságom, elégedettségem. Ha ez kiteljesedik, akkor tudok én is jó társ, barát, szülő stb. lenni.

Egészséges ember nem rombolja magát szánt szándékkal. Már pedig ha felismered, hogy neked árt egy élethelyzet/kapcsolat/ember, akkor a saját érdekedben rá kell lépni a változás útjára.

Ennyi lelkierőt még kaparj össze- hosszú távon hidd el, hogy nem olyan megterhelő, mint leépülni.

(...az már egy másik kérdés, hogy ez a változás kilépést is jelent vagy csak két ember csiszolódását, mindkettő lehet jó...)