Sok férfi miért hiszi, hogy az egyedülálló nőknek rossz kapcsolat nélkül?

Én szüleim is elváltak (össze se házasodtak) még a születésem óta, de anyumnak voltak kapcsolatai azóta, most is van. Ő is szeret egyedül lenni, pedig voltak normális kapcsolatai. A mostanival nemrég mosolyszünetet tartottak, és mondta, hogy tök jó, hogy most nincs itt a barátja, nem is hiányzik neki.

Én is szeretek szingli lenni, pedig soha nem volt kapcsolatom, szóval azt se tudom, hogy az milyen. Van még pár lányismerősöm, akik szintén szeretnek szinglik lenni, és nem is akarnak kapcsolatot, ahogyan én sem.

Ezt én se értem.

Jelenleg szingli vagyok, és bár örülnék egy szeretetteljes párkapcsolatnak, megvagyok nélküle.

Még januárban visszautasítottam egy egyetemi csoporttársamat, mert elképesztő tapló módon viselkedett az egyik barátnőmmel. Olyanokat mondott, hogy ő az egyedüli esélyem a magány ellen (igen, igen, én se hiszem el) és hogy párkapcsolat nélkül nem lehet boldog lenni. Magányos nem vagyok, hiszen ott a családom, barátaim, csapattársaim, a boldogságom pedig több tucat másik dologban megtaláltam.

Én mindig úgy voltam vele, hogy inkább leszek szingli, minthogy rossz párkapcsolatban éljek, mert összejövök az első férfival, aki érez irántam valamit.

Valóban vannak nők, akik csak a házvezetőnő szerepében tudnak kiteljesedni 4 gyerekkel. De azért lássuk be, az értelmesebb rétegnek nem az a célja, hogy az "ura" valagát fényesre nyalja otthon. Ezek a férfiak viszont így szocializálódtak, mert otthon anyu apu segge alá pakolt mindent. Ebből kikövetkeztették, hogy a nők csak és kizárólag így élhetik le az életüket. Anyuci is nagy segítségünkre volt az erre való nevelésükkel.

Anyukád is ott cseszte el, hogy 28 évig hagyta magát cselédnek nézni, mert ő meg ezt a nevelést kapta. Lehetett volna másképp is.

Nem gondolom azt, hogy az egyedülálló nők (és férfiak) feltétlenül boldogtalanok. Szerintem simán lehet így is boldog az ember és pl. párkapcsolat után még jól is jön az egyedüllét.

Ettől függetlenül, a több éve egyedül lévő ismerőseim többségénél azt látom, hogy kőkeményen szenvednek. Vannak közöttük olyanok, akik kifelé előadják, hogy mennyire boldogok, de még a vak is látja, hogy ez nem igaz.

Pl. van egy csaj ismerősöm, aki valentin napont mindig kiakadós posztot rak ki facebookra és az év többi napján is néha kirak valami megkeseredett posztot, amiből lejövős, hogy ő szenved egyedül. De, olyan srácot is ismerek, aki elég aktívan csajozik, de egyszerűen nem talál magához való csajt és ő is szenved.