Reménykedhetem benne, hogy komolyak az érzései irántam vagy csak egy állandó szexpartnert lát bennem? Képes megváltozni miattam vagy előbb utóbb kibukik a régi énje? 24F, 20 L

Jajj húszéveske....

Majd megtanulod te is hogy egy olyan ember aki nőfaló, nem fog megváltozni.

Na, tapasztalatból írom:

Mi nem ismertük egymást előtte (ez a haverság nálatok talán előny). Társkeresőn akadtunk össze, de nem külső alapján, nem is konkrét céllal, se lazát keresve, csak random. Aztán végül én erősködtem a taliban, belement egy vakrandiba. Aztán nem bánta meg :D

Vegyes érzéseim voltak, mert nagyon jól elcsábított és mellette szellemileg is kialakult hamar az összhang, mindketten nyitott személyiségek vagyunk. De éreztem rajta valahogy ezt a "tapasztaltságot", ami miatt nem mertem komolyan venni. Szóval erős vonzalom+szellemileg is jó társaság volt. Viszont én a fuckboy vibe miatt óvatos voltam, nem akartam beleélni magam. Ő viszont komolyan vette a dolgot, bemutatott barátoknak, családnak, mondta utólag, hogy hamar érezte, hogy az eddigi kalandokhoz képest most barátnőjelöltet talált. Szóval ez a része valószínűleg nálatok is így van, ha az eddigiekhez nem így viszonyult, nem engedte őket közel az életébe, nem tartott velük szoros kapcsolatot, akkor ha veled igen, téged valóban másként lát.

Na de én lassan oldódtam emiatt érzelmileg, mondtam hogy tudom, hogy saját döntése, rajta múlik, hogy komolyat akar-e, nem én fogom megváltoztatni. De tényleg foglalkozott velem, hűséges is volt. Nagyon jó barátok lettünk lelkileg, gyengédség is lett. Viszont keveset találkoztunk (hétvégenként), ezért lassan haladt a kapocs kialakulása. Kb fél év után szerelmes lettem. Ő viszont nem. Karantén alatt összeköltöztünk pár hónapig, de a végén nehezen viselte. Utána egyre hullámzóbb lett, láttam, hogy szeret, de nem szerelmes. Erről beszéltünk is, meg azért át is jött picit a tettein, mert nem volt annyira odaadó. (Itt megjegyezném, hogy ezt valamennyire az alkalmizás számlájára írom, mert sokkal alacsonyabb ott az a szint, ami oda elég figyelmességnek, odaadásnak, s első párkapcsolat révén neki csak ez az alacsony standardja volt, amit én keveselltem egy kapcsolatban)

Egyikünk se volt játszmás, szóval ezért a szavak és tettek őszinték voltak. Tudom, sok pasi a csillagokat is lehozza az égről a p.nciért, nála legalább tudtam, hogy ha csak azt akar, szerez máshol, tehát tényleg többet látott bennem. (Ez a kevés előnyök egyike ha ilyen nőfaló a pasi :D)

Szóval az lett a vége bő egy év után, hogy tényleg különlegesre talált bennem, szeret, de hiába adott neki időt, hogy kialakuljon, nem lett szerelmes. És amikor korábban beszélgettünk, mondtam hogy mivel az vagyok, ezért vigyázzon az érzéseimre. Szóval neki is fájt, együtt sírtunk, de szakítottunk inkább.

Komolyat akart, nem ámítani, de nem áll még készen rá. Még ott van benne a fiatal kalandor vér, most itt tart. És ezt megértem, ezt tudtam az elején, hogy idő, mire egy nőcsábász felnő, s nem rajtam múlik, neki kell ezt elérnie. Lehet, csak a szerelem hozza ki ezt az elköteleződést belőle.

Szóval remélem, ki tudsz ezekből hámozni valami hasznosat a magad számára. Kb tényleg az, hogy rajta múlik, s ha szerelmes, akkor igazán odaadó. Nálunk a szándék megvolt, komolyan gondolta, de a legtöbb veszekedés ott volt, hogy önzőnek éreztem, nem elég odaadónak. Ő meg azt, hogy sokat megtesz. És valóban, ha azt nézzük, barátként ez teljesen igaz, de egy szerelmes férfi (vagy nő) odaadásától távol állt. Szóval amit érzel, az nem csap be. Ha valami bánt, kétséges, akkor ott valami tényleg van. Beszéljétek meg. Mi mindent megbeszéltünk, ezért nagyon sokat tanultunk. Úgyhogy szerintem ilyen szempontból nincs elvesztegetett idő, bárhogy is lesz, tanulsz belőle.

Az, hogy szerelmes-e, talán átjön a tetteiből, ha az eddigiekkel sem volt hülyítős fajta, akkor bízhatsz a tettek őszinteségében. De az, hogy mit érez, még bőven lehet alakulóban, s lehet, neki sem jön a szerelem. Attól még lehet, hogy akarja és komolyan gondolja. Mutatja a szándékait az is, hogy kiknek mutat be, mennyire tartja szem előtt a te igényeid stb. Azért a mély érzések kialakulása idő. Viszont végső soron csak rajta múlik, hogy a nőfaló, vagy az elköteleződő életmódot választja. Ezt neki kell éreznie, hogy mire áll készen, önismeret szükséges hozzá.

Kíváncsi vagyok, mi van veletek, esetleg majd priviben megírod?

Előző vagyok:

Szóval a kérdésben a hiba/naivitás (ami bennem nem volt): nem MIATTAD változik, ha változik, hanem csakis MAGA MIATT. Ez bármilyen változásra igaz, hogy akkor tartós, akkor van értelme, ha maga miatt csinálja az ember (fogyás, tanulás stb)

És valószínűleg a motivációja a szerelem lehet erre, de az se csak rajtad múlik, hanem rajta. Szóval nem rajtad áll, ne erőlködj, s ne hibáztasd magad, ha nem jön össze, csak add önmagad. Ha azért megszeret, akkor jó, ha nem, akkor úgyse lenne hosszú életű kapcsolat, ha nőfaló, ha nem.

És a másik része, igen, elég valószínű, hogy tetszik neki a régi életmód, de ki is nőhet belőle, ez is rajta múlik, hogy felfedezi-e az értéket a kapcsolatban. Mi felfedeztük, és őt is megváltoztatta. De ez megint érettség kérdése, és akkor is lehet, hogy előjön a hódítás izgalma. Inkább az a fontos, hogy legyen veled korrekt, ne megcsalás legyen belőle, hanem szeressen annyira, tiszteljen emberként, hogy ezeket megbeszélitek.

Az, hogy barátok vagytok, jó alap. Legyen meg az az intimitás, bizalom, ami egy szoros barátságban van.

Ne félj kifejezni az érzéseid, igényeid. Ne érezd, hogy ő több, csak mert ügyesen bánik a nőkkel. Ne tűrj el emiatt olyat, ami nem tetszik. Ha bizalomra ad okot, bízz benne. Menj biztosra, hogy az értékeid miatt szeret, látja azokat. Te légy magabiztos, és lásd őket magadban. Ha nem bánik jól veled, nem érzed, hogy megbecsül úgy, ahogy a szerelmed kell, akkor ne félj kilépni.