Miért van az, hogy egy nőnél kizárólag a külső számít jónőségnek, férfiaknál jópasiságnak meg az, hogy mije van és mit ért el?

Fiúk a környezetemben simán rámondják egy nőre, hogy úh milyen jó nő, akkor is, ha még egy mondatot nem beszéltek vele, viszont szép a csaj. Ugyanez áll pasikra is, hiába nem beszéltek még vele, ha ronda is a pasi, de jó magas meg tehetős a családja és feltehetően sokra fogja vinni, akkor máris válogathat a legjobb nők között.

Nem a vajnatimi és sarkikata-féle golddiggerségre gondolok elsősorban, de mégis számomra meglepő, hogy mennyire nem a belsőt nézik emberek, hiába hazudják ezt üzenőfalakon minden ismerősüknek.