Jogos, hogy azt mondtam, jobb ha nem beszélünk egy darabig?

Egy baráti társaságból megismertem egy fiút. Jól alakultak a dolgok köztünk, randiztunk párszor, nagyon jól éreztem magam vele, kedveltem. Aztán történt egy dolog, az egyik lány a társaságból nem kedvelt engem, és állanódan beszólogatott, kibeszélt, hazudozott rólam, Emiatt sokaknak elegük lett belőle, és kerülték, nem hívták meg, nem beszélgettek vele. Igazából eléggé megutálták, engem meg annál jobban kedveltek. Ez a lánynak rosszul esett, és ezért is engem hibáztatott. Nekem meg ebből elegem lett, és otthagytam ezt a társaságot, de a lány is, mert mindenki utálta őt. Ez a fiú, akivel ismerkedtem, már régebb óta ismerte a lányt, és ő nem akart ellene fordulni. De ellenem se. Egy darabig próbált kettőnk között egyensúlyozni, de úgy éreztem valahol ő is engem hibáztat. Ugyanis azt mondta, hogy őt is megérti, és szemét dolog, hogy így összefogtak ellene, meg se hallgatták az ő verzióját. De nekem is igazat ad, mert tudja, hogy nem ártottam neki, és nem érdemeltem meg azt a sok szemét dolgot, amit az a lány tett. Nagyon rosszul esett, mert azon kívül, hogy később jöttem a társaságba, más bűnöm nem volt, soha egy rossz szót nem mondtam a lányról, néha beszélgettünk, nekem nem volt bajom vele. És ezt kaptam. És úgy gondolja, valahol megérdemlem?? Miért is? Mert szebb vagyok? Okosabb vagyok? Jobban a ruháim? Nagyon mérges lettem rá, és mondtam neki, hogy szerintem jobb ha egy darabid nem beszélünk, amíg nem csillapodnak a kedélyek, mert most olyan heves indulatok vannak mindenkiben, hogy olyat mondok amit megbánok. Ezen teljesen kiakadt, hogy most szakítani akarok, mikor ő csak elmondta a véleményét, és ő nem akar elveszíteni. Én viszont azóta nem nagyon kerestem, csak ha írt, röviden válaszoltam. Nem esett jól, hogy nem állt ki mellettem, pedig szerintem elvárható lett volna. Nektek ez hogy esne? Akarnátok folytatni vele a kapcsolatot?