25 éves nem csúnya lány 0 randival?

Sok oka lehet és nem feltétlenül az, hogy "baj van a toronyban" vagy "átgondolandó a nem csúnya rész"... Valaki írta, hogy lehetséges, hogy nem is ér rá, mással van elfoglalva (munka, tanulás, családi dolgok stb.) vagy valami miatt most éppen nem fér bele az életébe egy párkapcsolat, vagy nincs is rá igénye.

Én 22 vagyok és szintén nem volt még kapcsolatom, nem is voltam még randin senkivel, nem szoktam ismerkedni. Ennek pedig az az oka, hogy csendes, visszahúzódó, introvertált típus vagyok. Az egyetemen kívül nem járok sehová, nincsenek társas hobbijaim vagy elfoglaltságaim, nem járok szórakozni, viszonylag kevés barátom van és velük is inkább csak a suliban vagy otthon találkozunk. A környezetemben nincsen potenciális partner, viszont mivel nem is járok emberek közé, ezért nem is tudok megismerni másokat. Így ez egy patthelyzet.

24 éves nő vagyok, és bár volt már randim, és most van egy "majd meglátjuk, mi lesz belőle" dolog az életemben, alapvetően én is a forever alone kategóriába tartozom, úgyhogy a saját tapasztalataim kapcsán csatlakozok még pár példával:

- Én pl. mindig komoly kapcsolatot kerestem, úgyhogy a pár hetes gimis járogatások kimaradtak, fiatalkorban pedig nehéz (volt?) olyat találni, aki annyira komolyan venné a kapcsolatot, mint én.

- Nehezebben nyílok meg. Nem arról van szó, tök jól el tudok beszélgetni, jelzem, ha érdekel a másik, de nálam meg kell alapozni a kötődést.

- Későn értem, kisvárosból jövök, ahol alacsony volt a felhozatal, plusz gimiben nem voltam éppen a tápláléklánc csúcsán, úgyhogy a gimis időszak ezzel kimaradt.

- Egyetemen nyelvszakra jártam, ahol 10 nőre jutott egy pasi, és a nagy többségük meleg volt.

- Munkahelyemen kemény 4 ember van, ebből egy srác, de ő nem jön be, plusz olyan a munkabeosztásom, hogy nehéz mellette eljárogatni.

- Igénybevevő szakom volt, mellette dolgoztam, volt olyan időszak, hogy ezen kívül kb. csak aludni jutott időm

- Volt pár gyerekkori traumám, aminek az intenzív feldolgozására egy ilyen 2-3 év biztos ráment

- Introvertáltabb típus vagyok, alapvetően kisebb baráti körökben érzem jól magam, nem járok szórakozóhelyekre, és nem kerestem sosem "direktben" kapcsolatot (pl. társkeresőkön), inkább hagytam, hogy a való életben történjen a dolog.

Simán lehet, hogy a lánynak eddig nem fért bele az életébe, hogy mások nem figyeltek fel rá, későn érő típus, nem volt túl jó a felhozatal (ha bölcsészeti vagy tanárszakon tanult, akkor főleg), vagy csak simán nem volt szerencséje. Nem biztos, hogy ez automatikusan azt jelzi, hogy olyan tulajdonságai vannak, amitől minden épeszű férfi visítva menekülne.