Távkapcsolatban élsz?

Már nem, de annak indult a kapcsolatunk. Nekem tök jól megfelelt, de én nem vagyok az a ragaszkodó fajta ember, akinek egy hét után már hiányzik a szerelme, sokkal tovább is jól bírom az ilyesmit. 2-3 hetente töltöttünk együtt pár napot és másfél év után költöztünk össze.

Már nem. Négy és fél év után összeköltöztünk, két és fél éve élünk együtt Megfelelő volt e a távkapcsolat? Dehogy, kinek az? De így hozta az élet. Amikor belekezdtünk, tudtuk hogy mivel fog járni, így kibírható volt, de azért korántsem ideális. Az országok közötti ingázás rengeteg energiát és pénzt emésztett fel, az esténkénti skype videochat szintén kimerítő volt egy nehéz egyetemi, vagy munkanap után. A távkapcsolatot csak azok tudják túlélni, akik a másik felé maximális bizalmat táplálnak, kicsit se inog meg a kapcsolat, és olyan a személyiségük hogy nem kell hogy fizikailag a párjuk közelében legyenek minden nap. Nagyon sok áldozattal jár, de azért pozitívuma is van: én minden egyes találkozásunk előtt úgy éreztem, mintha az első lenne. Tehát nem vált unalmassá a dolog. Amíg távkapcsolatban éltünk, többet beszélgettünk mint most, együtt lakva. De mindent egybevéve, mégiscsak jobb most, együtt.

Igen, és a járvány miatt nagyon régen láttuk egymást utoljára, ő a szülőhazájában ragadt. Minden nap beszélünk sokat, azért túl lehet élni, lassan majd csak változik a helyzet. Két éve vagyunk együtt.