Utálatból szerelem? Tetszik a kollégám de van barátom.

Munkatársammal kb 2 éve dolgozunk együtt, egy irodában, egymás mellett ülünk. Eleinte rohadtul utáltam, sokat csesztett és beleszólt a munkámba. Sok ideig munkát is szerettem volna váltani többek közt emiatt, de bejött a Covid év elején és sajnos emiatt nem sikerült. Viszont ezzel a kollégával egyre jobba kezdtem lenni. Beszélgettünk többet, mesél a hobbijairól, szoktunk együtt kávézni, figyelemsebb velem sokkal sokkal, nem szól be, nem okoskodik bele a munkámba. Már itt is éreztem hogy valami megváltozott köztünk, mert én is türelmesebb vagyok hozzá, kedves vagyok vele és sokat viccelődünk.

Tegnap meghívott magához minket pár kollégával együtt akik egy irodában dolgozunk, kicsit főztünk, ettünk, többiek iszogattak, én vezettem szóval nem. Hát ha az irodában izzás volt kettőnk közt, itt lángok. Mindig igyekezett megérinteni, megfogta a hátam, mindig a közelembe ült le, kérdezgette mindenem van-e. A női megérzéseim meg sosem hagyták cserben, tehát érzem hogy kellek neki.

A bökkenő most jön, mivel nekem párom van (és ezt ő is tudja). Illedelmes és emiatt a kollégám nem hajtott rám, de szingli lennék tuti nem mentem volna a buli után haza..

A páromat szeretem és tisztelem, nagyon régóta együtt vagyunk. Sok munka van benne, hogy most már 4 éve együtt járjunk, éljünk. De sosem éreztem ezt a szikrát köztünk, legalábbis az elmúlt években egyszer sem. Az ilyen szinten lévő szexuális feszültség nem volt jelen a kapcsolatunkban meg az elején sem. De nagyon nagyon jó ember és véletlenül sem szeretném bántani. Problémák a kapcsolatunkban voltak többször is sokszor éreztem már úgy, hogy inkább elhagyom mert nem bírom, nem tudok vele együtt élni. Sok mindenben nem hasonlítunk, ő extrovertált nagyon nagyon, én introvertált vagyok. De számos ellentétes jellemzőnk van.

És akkor ott a kolléga akivel kitaláljuk egymás gondolatait, aki úgymond nulláról indul, nincsenek elnyomott sérelmeink, nincsenek köztünk rossz emlékek és bizonytalanság.

Illetve csak afelé hogy mit tegyek. Már hónapok óta vonzódást érzek a kollégám irányába, de az összejövetel óta ez sokszorosa. Egyfolytában ő jár a fejemben.

Arra gondoltam, hogy lemegy ez a karácsony, majdnem 3 hetet itthon leszünk és nem látom a kollégám, az idő alatt hátha csitulnak az érzéseim. De ha nem?

Januárba szeretnénk megint egy kicsit együtt lógni azzal az 5 emberrel akikkel együtt ülünk egy irodába és megint főzünk, eszünk stb. Megint ott lesz és addigra úgyis kiderül javít-e valamit az idő a helyzeten. De ha nem?

Van egy olyan érzésem is, hogy a párom lassan leánykérésre készül, de én nem akarok hozzá menni, én nem bírom az ilyen elköteleződést.

Lehet utálatból szerelem? Volt aki elhagyta a kapcsolatát a munkatársa miatt és jó vége lett?