Nők, mi a legnagyobb gond a mai férfiakkal?

Igen, tudom, nem lehet általánosítani, bla bla, de elég sok férfira jellemző, hogy megmarad egy pubertárs kort el sem ért gyerek szintjén, ha a párkapcsolatokről, és nőkről van szó.

Mindennek úgy kell történnie ahogy ők akarják, különben durci van, és meg sem prpóbálnak javítani magukon.

Párkeresésnél fel vannak háborodva, ha nem jön össze a kapcsolat, hiszen ők (saját véleményük szerint) mindent jól csinálnak, szóval milyen racionális oka lehet egy nőnek nemet mondani nekik? Hiszen nekik JÁR a kapcsolat, a nő edig a saját önzőségével megfosztja ettől őket!

Az az elterjedt mentalitás, hogy ők szeretnének kapcsolatot, és mivel nem is kifejezetten rossz emberek, ezért a nőknek engedniük kéne, ha pedig nem engednek, akkor felszínes, elkényeztetett p icsák, akiknek megártott az egyenjogúsdi.

Próbáld meg ezt a gondolatmenetet ráhúzni bármilyen más emberi kapcsolatra, és rögtön szembetűnő lesz, hogy mennyire bizarr. Egy magányos embert sem hallasz úgy beszélni a barátságokról, mint ahogy a férfiak beszélnek a párkapcsolatokról.

Sok férfi agyában megvan, hogy mit szeretne, amit alapvető jogának gondol, ami ha nem teljesül, akkor úgy érzi, hogy el van nyomva.

Egy nőben legalább van annyi, hogy ha vannak is a férfiak számára bizarrnak tűnő elvárásai (pl a 0,0001%, akik csak a gazdag férfiakra buknak, és akikről az átlag férfiaknka állandóan jár a szája) akkor nem kezd el követelőzni és prüszkölni, ha nem jön össze neki egy ilyen kapcsolat, hanem csak simán egyedül marad. Ami véleményem szerint a normális reakció egy ilyen helyzetben.

A férfiak viszont bepróbálkoznak, ha meg elutasítást kapnak akkor egyre lejjebb és lejjebb adják az igéneiket egészen odáig, amíg már nem is igazán kell nekik a nő, akit fel akarnak szedni, ha meg ő is elutasítja őket akkor feldühödnek, hogy "mégis kinek hiszed te magad, hogy elutasítasz?!" Ez viszont nem a legjobb hozzáállás.

A másik ilyen önző gyerek szintjén való megrekedés az, amikor van már kapcsolatuk, ezért azt hiszik, hogy a nő majd el fogja őket látni egy életre.

Igen, a házimunkáról beszélek, mert még mái napig is a nő a háztartásvezető, miközben mindketten dolgoznak teljes állásban. A férfinak ki kell osztani a munkát, mert nem tudja magától, hogy mit kell csinálni, és még így is a nő csinál többet. Nem gyk-s kérdések alapján kell véleményt mondani a társadalomról, de ez pl megmaradt bennem: egy kérdező nemrég megkérdezte, hogy az itteni férfiak főznének-e a barátnőjüknek, mire sorban jöttek a válaszok, hogy óóóó igen, persze hogy főznék, de sajnos nem tudok :(

Mivel a felnőtt párkapcsolatok témában vagyunk, ezért jogos a feltételezés, hogy ide FELNŐTTEK járnak, szóval hogy nem tud egy felnőtt ember főzni? Ez a legalapvetőbb ismeret nem csak egy felnőtt, de egy magára valamit adó tini életében. Ezt a szintet hozzák? Komolyan?

De bezzeg abban a pillanatban, hogy a "mai nőket" kell szidni, az az első, hogy megjegyzik, hogy a mai nők még egy rántottát sem tudnak összedobni - ergo nem lennének jók az ellátásukban.

Ez egy gyerek szintje.

Még mindig el vannak várva a nőktől a hagyományos nemi szerepek, de abban a pillanatban, hogy a férfi nemi szerepekről esik szó, elkezdődik a hiszti: "hát mi az, hogy nekem kell meghívni a nőt vacsorára???? talán nincs egyenlőség?????"

Nem hiszem, hogy el van várva a férfiaktól, hogy felnőttek módjára gondolkodjanak a nőkről, és ezt tartom a legnagyobb gondnak. A párkapcsolati felnőtté válás legeslegelső lépése pedig az lenne, hogy felismerjék, hogy a kapcsolat nem létszükséglet. Nem egy jog, amitől megfosztják őket. Nem kell, hogy ekörül forogjon az életük, ebben mérjék az értéküket, és pláne nem tisztességes elvárni a nőktől, hogy tegyék félre a saját vágyaikat és elképzeléseiket az érdekükben.

Ha nincs kapcsolat, akkor nincs kapcsolat. Ha meg van kapcsolat, akkor ott is felnőtt módjára kell viselkedni, nem pedig elvárni a másiktól, hogy vezesse mindkettejük életét.