Más is gondolja úgy, hogy az ember nem huszonévesen hanem harminc évesen a legvonzóbb?

Férfiak esetében lehetséges, bár nekem külsőre a 40-es korosztály is nagyon bejön.

Az anyagiaknak meg a vonzalomhoz semmi köze. :D

Ha meg a férfiakat kérdezed, szerintem sokan a húszas korosztályt fogják mondani, hogy mi nők, ekkor vagyunk a legvonzóbbak. Úgyhogy még pár évig ezt kiélvezem. :D

"Az anyagiaknak meg a vonzalomhoz semmi köze."

Már hogy ne volna.. te gondolom összejössz egy csóróval, aki egy kávéra se tud meghívni, hogy kölcsön ne kellene kérnie. Egy bizonyos szintig igen is beleszól a pénz a vonzalomba.

Az exemnek elég rossz volt anyagi szempontból az elmúlt egy éve, mégis vonzónak találtam.

Azt meg ismerkedéskor honnan kellene tudni, hogy kölcsönből hív meg valahova?

Amúgy is jobban szeretem a sétálós randikat, nem szükséges engem meghívni.

Szóval elég sok módon ki lehet ezt küszöbölni, ha a férfinak van esze. Simán vonzódhatok hozzá attól, hogy kiderül, hogy szarul áll anyagilag. Hogy kapcsolatot létesítek-e vele, ha önellátásra is képtelen, az már egy teljesen másik téma.

Határozottan. Vagy legalábbis nem a 20-as évek első felében, ahogy azt hangoztatják.

Nekem akkoriban sem stílusom nem volt, sem a szükséges információ tudatában nem voltam ahhoz, hogy jól nézzek ki (az évek alatt szedtem magamra), sem az élethelyzetem nen kedvezett ennek az egésznek (csóró voltam, többnyire kolis, sok olyan dolog ért, ami ilyen szempontból káros volt). Most meg azért nyugodt élettel, saját otthonban, jó fizuval, kiképezve "biológiából" más a fekvése a dolgoknak.

25 éves koromtól kezdett el fellendülni az egész. Akkorra kerekedett ki a formám az edzéstől, amit 18 évesen kezdtem és folyamatosan csinálok azóta is, azóta tanultam meg tudatosan ápolni a bőröm (az első 2 évben annyit javult a bőrminőségem, hogy az előtte képen 4-5 évvel idősebbnek néztem ki, pedig az elején 23 voltam, tehát a sokat emlegetett "fénykorban" nem voltam egyáltalán a topon, egy kalap szar volt), az egyetem után lett időm normális életre éjszakázások meg csapongás helyett, meg ugye a pénz... Korábban sok szemetet ettem azért, edzés ide vagy oda, mert havi 30-ból arra futotta a legnagyobb taktikázások mellett is. Most havi 60-at költök kajára, húsok, gyümölcsök, zöldségek, tápkieg (fehérje, kollagén, hialuronsav)... Meg a ruháim sem turiból valók és nem 6 éves darabok, amiket néha össze is varrtam. Az arcom karcsúbb lett, ami kifejezetten jól áll, szóval én elégedett vagyok. Sírva fakadnék, ha újra ott kellene kezdenem, ahol 18-20 évesen voltam. Nagyon megdolgoztam azért, hogy összerakjam magam és ez egyértelműen látszik rajtam. A fiatalság érték, de alapvetően nagyon kis érték, ha egy 20-as és egy 30-as embert hasonlítunk össze: a 30-as nem idősebb annyival, amennyivel más szempontból sokkal előnyösebb helyzetben van. Szerintem!

De megérte a szenvedést az a pár év. Amíg a tested maxon pörög magától is, addig kell beletenni az életbe annyi energiát, hogy később meg tudd magad óvni az élettől és az öregedéstől. A diplomát és a karriert lehet időzíteni, azt, hogy mikor lesz szüksége a szervezetednek nagyobb odafigyelésre, nem. Nekem ez volt a stratégiám és mondhatni, bejött az élet. 😁

A közösségi médiában olyan fiatalok vannak (most elsősorban az instára gondolok meg hasonló helyekre), akik fiatalon kb nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, annyi van nekik. De aki később jut pénzhez és később nyílik ki előtte az élet, az szerintem máshogy változik, mint mondjuk az, aki már 16 évesen benne volt a dolgok közepében. És szerintem inkább a magamfajták a többség, nem ők.