Volt már olyan hogy nagyon tetszett valaki, de nem lettél szerelmes?

Igen. Hiányzott belőle az a határozott kisugárzás, amitől férfinek érzem a férfit. Még a kezét is nekem kellett először megfogni és puszit is alig mert adni. Jóval fiatalabb is volt. Én meg azt szeretem, ha szenvedély van és mire válaszolhatnék, hogy megcsókolhat-e, már rég nem kapok tőle levegőt. Na ez benne vagy köztünk nem volt meg. Tökéletes volt az egész srác, jó testű, magas, szimmetrikus arcú, de én csak kisfiúnak láttam. Egy dologba szerettem bele majdnem: az intelligenciájába. Itt ismerkedtünk meg név nélkül, átbeszélgettünk egy egész éjszakát és hajnali 2-3 körül megkérdezte, nagyon megijednék-e, ha a keresztnevem, a kb. foglalkozásom és a megye alapján kitalálná, ki vagyok. Mert ennél több személyes adatot nem adtam meg magamról. Ő, mint valami puzzlet, úgy rakott össze engem és reggel 9-re megtalált Fb-on, csak akkor már olyan fáradt volt, hogy ő se jött rá, hogy én vagyok az. Egy ölelést kért cserébe, ha megtalál. És még egy képet se láttunk egymásról akkor, amikor megígértem neki, hogy átölelem, ha sikerül neki. Amúgy meg nem voltam és nem is vagyok túl valakin, akibe beleszerettem, szerintem ezért jöhetne nekem bárki, aki tetszik, nem tudnék beleszeretni. Azóta volt egy komolyabb kapcsolatom, de az iránt az illető iránt se tudtam azt érezni, amit kellett volna.

Persze, szerintem a vonzalom édeskevés a szerelemhez és jó önismerettel nem fogja valaki összekeverni a kettőt. Az ok minden esetben ugyanaz volt, voltak olyan dolgok a személyiségében, amitől nem tudtam volna beleszeretni. Kedvelni igen, de szeretni nem.

Álmokat kergettek gyerekek.Túl sok romantikus filmet néztek.Majd 30 on túl rájöttök,hogy nem jön a szőke herceg fehér lovon.Örülni fogsz a feketének is bicajon...

Igen az exem.