Tudom, hogy apakomplexusom van, de?

szerintem lehetséges, hogy nekem is az van...nekem van apukám,akit imádok, viszont úgy, mint havert... anyukám hordja itthon a nadrágot, ő el van nyomva teljesen...valószínüleg ezért lehet, hogy engem is főleg idősebb, 30-40 közötti pasik vonzanak, de azokból is csak azok akik nagyon határozottak vagy valamilyen vezető szerepet töltenek be, esetleg híresek, vagy nagyon uralkodóak... nem tudom, mit lehet ezzel kezdeni, az sem biztos, hogy ez apakomlexus, csak én gondolom így az olvasottak alapján, de ha nagyon zavar, sztem kérdezz meg egy szakembert...ha lehet ezen segíteni, akkor azt is tudni fogja, hogyan

én egyelőre elvagyok ezzel, nem érzem úgy, hogy kellemetlenséget okozna, főleg ahogy idősödök...inkább 16-17 évesen volt ez nagyon ciki, mikor 30 plusz pasikkal jöttem össze, mostmár így 20-on túl nem annyira feltűnő

21/L

Ne legyen olyan közeli rokon, aki szintén érintett a családi bonyodalmakban. Legalább 30-35 éves legyen, előbb nem nagyon tudnak ilyet kezelni az emberük saját sorsuk esetében sem.

Ha nincs ilyen nő, akkor lehet férfi is, csak ott félő, hogy "beleszeretsz" vagy valami más szereptévesztés lesz, amit már említettem. Sokan, akik vallásosak, egy-egy paphoz járnak beszélgetni ilyenről. Ezt Neked is tudom ajánlani, csak jó lelki vezetőt kell találni hozzá, ami egy fokkal könnyebb, mint csak úgy az ismerősök közt.

De, mondom, 15 évesen ne siess ezzel. Nem könnyű teljesen megszabadulni a kötelékektől, évek, akár évtizedek kellenek hozzá. Egyelőre csak tudj róla, olvasgass személyiségfejlesztő könyveket (elég sok ilyen van már), az pont megfelelő a korodnak. Verena Kast pl. teljesen emészthető irodalom ebben a témában.