Hogy viselitek a távkapcsolatot?

Naponta beszélünk, hetente-kéthetente talizunk, de volt, hogy 3 hónapig sem tudtunk (1. hullám...).

Nekünk igazából nem nagyon kellett erőlködni, hogy fenn maradjon a "láng", mert szeretjük egymást, így mindig, ha láthatjuk a másikat, az egy külön kis ünnep 😊 Bár igaz, nézeteltéréseink voltak, többek közt, mert bíznia kellett bennem, hogy a főnökömnek sosem lenne nálam esélye (nemrég kaptam munkát a városomban, hosszú munkanélküliség után, és sajna rám startolt a főni...persze nem viszonoztam, le se szrtam, most ennek is iszom a levét részben, mert kezd konkrétan szívózni, de ez van), és hát...Na, hiába, hogy a főnök közelebb van, meg nem rossz pasi, de én tudtam mindig is, hogy az édes párommal a kapcsolatunk megismételhetetlen, és minden csókban őt láttam volna úgyis. Szóval a tűzhöz elég volt nekünk a tudat, hogy legyen bármi, megoldjuk, itt vagyunk egymásnak, és mindent megteszünk, hogy minél hamarabb egy helyen legyünk.

És talán, de csak talán, lassan célegyenesben leszünk, ha az élet is úgy akarja 🤞🍀