Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párok, akik munka mellett tanultak. Hogyan sikerült átvészelni? Belemennétek mégegyszer?
Jelenleg a vőlegényem tanul, idén fog végezni. Alig vártam már, számoltam a heteket, hogy mikor lesz már vége, mert alig láttuk egymást.
A tanulás- és a munkabeosztás miatt hétfőtől péntekig este 8 előtt sosem találkozunk, másnap pedig hajnalban kelünk.
Hétvégén általában egy nap tanulással ment el neki én pedig sokszor dolgozom, egy nap pedig jutott minden másra, ami iszonyú kevésnek bizonyult. A szüleink is mind-mind más városban laknak, így ha pl. az adott hétvégén menni kellett hozzájuk, szinte nem is voltunk együtt.
Megviselte a kapcsolatunkat, olyan szempontból, hogy nagyon hiányoztunk a másiknak és sokszor már feladtuk volna, nehéz volt motiváltnak maradni (főleg, hogy mi azok vagyunk, akik nagyon beszélgetősek,szükségük van a közösen töltött időre).
Na szóval, most júniussal fellélegezhetnénk, hogy vége, erre én találtam egy olyan képzést, amit el szeretnék kezdeni, ez másfél évig tartana és minden szombat elmenne rá. Így ha szombaton nem dolgozom, azt vasárnap kell bepótolnom, legalább 8-12ig. Így a vasárnap délután maradna szabad, valamint hétköznap 1-2 délután 4től.
Azonban a munkahelye újabb iskolába akarja elküldeni, igaz, ez egy nyelvtanfolyam lenne, de valószínűleg így a hétköznapi 1-2 közös délután is kiesne.
Szóval maradna az, hogy vasárnaponként egy fél nap jutna a másikra az elkövetkezendő másfél évben.
Ti bevállalnátok ezt? Én már ezt is iszonyú nehéznek éreztem, és tudom, hogy nekem kell ebben dönteni, de aki volt már hasonló helyzetben, azoknak érdekelne a tapasztalata.
Az iskolát azért szeretném, mert a korona megmutatta, hogy a szakmám nem az, ami egy életbiztosítás és több lábon szeretnék megélni. Amúgy is évek óta érlelődött bennem ez a gondolat, de most úgy érzem, hogy itt az ideje a tudásom bővítésének. Fiatalként nem volt lehetőségünk főiskolára menni, így most 28-30 éves fejjel "pótoljuk" be.
Nem akarok teljesen eltávolodni tőle, nagyon szeretem és ő is engem. Ő hajt, hogy segít és megcsináljuk, gyorsan eltelik ez a másfél év. De én úgy rá voltam már készülve a közös nyárra is, és ezzel azt érzem, hogy megint elcsúszik az egész.
Nektek érne ennyit az iskola?
válasza:Engem is dilemma elé állítana. Mert egyrészt a fiatal korban van a legtöbb lehetőség tanulni, másrészt viszont ilyenkor egy csomó olyan élmény szerezhető a pároddal, amikre később kevésbé lesz lehetőség.
Szerintem ilyen helyzetben nagyon sokat jelent, hogy mennyire támogat a másik, illetve hogy a hétköznapokban szántok-e egymásra időt (naponta legalább mondjuk egy fél órát), illetve hogy időnként tudtok-e egy kis szünetet tartani és csinálni valami különlegesebb programot, két félév között például, vagy egy nyugisabb hosszú hétvégén.
Amúgy nem tudom, mit dolgoztok és hol tanultok, de nem vagyok benne biztos, hogy eddig jól menedzseltétek a dolgokat. Ha alig jut egymásra időnk a párommal és ennek már komolyan érezhető nyoma van a kapcsolaton, a kedves szülők külön hétvégi látogatása szerintem huszadrangú.
A helyedben bevállalnám a tanulást, de várnék vele egy évet, addig meg szépen feltöltődnék a párommal.
válasza:Köszönöm a válaszokat! :)
Igen, első válaszoló tökéletesen megfogalmaztad a dilemmáimat. :D
Én a szolgáltatói szektorban dolgozom, mint vállalkozó, így főképp a délutánjaim foglaltak teljesen. Próbálok azokon a napokon estig dolgozni, amikor páromnak órái vannak, de ez az esetek 90%-ában nem tud összejönni. (Az utóbbi korlátozások előtti időkről beszélek.)
A szülők látogatása pedig az én részemről nem maradhat el, mert tavaly sajnos egyedül maradt apukám, és én vagyok az egyetlen gyereke, muszáj legalább hetente egyszer ránéznem (igazából még ezt az időt is kevésnek tartom...).
Jó lenne megkétszerezni magunkat, hogy mindenhol és mindenkivel annyi időt tudjunk eltölteni, amennyit szeretnénk. :)
Nálunk az lenne a végcél (mivel az ő pozíciója jó, hülyeség lenne ott hagynia), hogy én váltok olyan vállalkozásra, aminek ugyanaz a beosztása, mint az ő munkaidejének. És nem kell késő délutánig, estig dolgoznom. Ehhez kéne az iskola ugye. De ez a 0-24-ben együtt levés nagyon jól hangzik, kb most másra sem vágynék! :)
válasza:Természetesen nem tudom, mit dolgoztok, meg milyen az életetek, de én pl. legelső körben megpróbálnám elérni, hogy ne kelljen hétvégén melóznom. (Nekem ez egyébként is fura, heti 2 pihenőnapnak elvileg kellene járnia..)
És a szülőkhöz is rikábban mennék, akkor pedig együtt. Nekünk pl. az én szüleim látogatása havi szintű közös program, nem gátol az együtt tölött időben.
Azon túl pedig átérzem, én egy éve szereztem meg végre a diplomámat, azóta végre nem tanulok. (Egy darabig nem is akarok, bár épp most iratkozok be a napokban egy tanfolyamra, de több éves képzést egyelőre nem vállalnék be.)
Most viszont a párom kezdett gondolkozni, hogy váltana, de akár olyan szinten hogy egyetem vagy teljesen új szakma elvégzése. Még így is sokat gondolkozunk rajta, hogy mindketten délután 4-ig dolgozunk és a hétvégéink szabadok..... Egyik oldalról fontos a karrier és hogy a munka jobb legyen, másik oldalról viszont a munka azért fontos, hogy az ember jól érezhesse magát (szerintünk) és ez inkább a szabadidőben tud megvalósulni, amiből olyan kevés van...
Szóval mindenképp nehéz kérdés. Én tényleg első körben megnézném, hogyan tudnék a lehető legtöbb időt felszabadítani.
válasza:Ohh most látom amit írtál, hát pont erre gondoltam ott, hogy nem tudni milyen az életetek - igen, így pl. apukád látogatása nyilván nem lehet félévente egyszeri program.
Az biztos, hogy nem egyszerű megélni és élni is egyszerre. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!