Mit jelent egész pontosan az, ha valaki aranyásó?

Itt már mindenki aranyásó. Ugyanis ezt már akkor megkapja a nő, ha nem áll össze egy csövessel, és úgy akar családot, hogy nem az ő fizetéséből halnak éhen. Aki nézi, hogy ketten együtt miből és hogyan élnek meg, az egyből megkapja, hogy pénzéhes. Olyan szinten sikerült ezt beépíteni a köztudatba, hogy egyre nő tekinti elfogadhatónak, ha anyagilag is nagyobb résszel száll be, a házimunkát egyedül ő végzi, és ha esetleg lesz közös gyerek, akkor minden vele kapcsolatos kiadást egyedül ő rendez.

Szánalom, amit a magyar pasik lerendeznek ezen a téren.

Aztán meg megy a pislogás, hogy mit tudnak a külföldiek. Hát ezt, b+, hogy meghívja a csajt egy kávéra, kifizeti, és nem vár érte semmit cserébe. Sőt, mindezek után még az ajtóban is előre engedi.

Az aranyásót szerintem akkor szokták mondani, hogyha egy nő anyagilag úgy választ felfelé, hogy 1. a családi háttere sem közelíti meg az új pár anyagi helyzetét 2. végzettségben is felfelé választ 3. nem választaná a párját (sőt el is hagyja), ha nem kap rendszeres anyagi juttatást pénz vagy ajándékok formájában 4. könnyen átmegy máshoz, ha ő többet ígér 5. alapvetően “ránézésre látszik”, hogy egy nagyon egyenlőtlen kapcsolatról beszélünk, ahol a nő csak fizikai dolgokat visz a kapcsolatba, se életszemléletet se kapcsolati tőkét, se családi hátteret nem tud felmutatni.

Például egy keveset kereső diplomás és egy jól kereső szakmunkás kapcsolatára általában azért nem mondanám, hogy egyenlőtlen kapcsolat, mert a nő itt egy értelmiségi szemléletet vihet a kapcsolatba (főleg, ha előző generációkban is van diplomás, akkor valószínűleg a megtakarítási kultúra, a gyerekek taníttatásának fontossága, kapcsolati tőke megy be a házasságba).

Akkor sorban válaszolnék a felvetéseidre.

A celebek ha finganak egyet, arról is cikkeznek, emiatt az általad felsoroltak leginkább a jéghegy csúcsai.

Az aranyásó relatív fogalom. Sok definíciója létezik, szerintem a legjobb az, hogy a nő tudatosan* az anyagi javakat helyezi előtérbe a párválasztásnál. Az anyagi javak relatívak. Egy borsodi közmunkás lány, aki azzal a céllal jön össze az ácsként dolgozó, havi 400 ezret kereső Józsival, hogy az ő budapesti lakásába költözhessen és ezáltal ugródeszkaként használhassa a "fokkal szebb az ördögnél és talán majd még meg is szereti" férfit, az ugyanúgy aranyásó, mint Timike, csak utóbbi ritkaság (mert kevés olyan gazdag ember van, mint Andy Vajna, 2-3-400 ezret kereső segédmunkásból meg jóval több), illetve előbbi meg annyira általános eset, hogy a legtöbb ember találva érezné magát, ha bevallaná önmagának.

Az igazság meg mindenkinek fáj. A nőnek is, akinek így el kéne ismernie nem csak azt, hogy anyagi szempontok domináltak a párválasztásában, hanem azt is, hogy még Timikétől is sikertelenebb, mert ő legalább pénzes pasit fogott aki hamar kimúlt, ő meg csak az ács Józsit.

A luxus mindig luxus marad, de az átlagéletet hamar meg lehet szokni és akkor már az lesz a természetes, hamar elfelejtjük, hogy honnan jöttünk és mire jutnánk a párunk nélkül.

Illetve a férfi sem akarja tudomásul venni, hogy a borsodi közmunkás lány nem a férfiasság csúcsát látja benne, hanem kiugrási lehetőséget, mert akkor neki is tudomásul kellene venni, hogy még a Hős utcai drogos cigánygyerek is előrébb van, akik kartondobozokkal takaróznak a barátnőjével valamelyik aluljáróban, mert mellette akkor is mellette marad a lány, ha hajléktalan, ő meg valószínűleg akkor sem kellett volna a borsodi közmunkásnak, ha szintén borsodi közmunkás lett volna.

Lévai Anikóra azért nem gondol senki, mert mikor ő összejött Viktorral, akkor Viktor még egy idealista, álmodozó senki volt. Egy felcsúti cigánygyerek. Ő hitt Viktorban, talán az iránta táplált szerelme is segítette Viktort, hogy vigye valamire, nem azt várta, hogy majd legyen belőle valami egyedül (vagy más nők által), aztán ő meg a végén beleüljön a tutiba.

És igen, egyik oldalról irigység, hiszen a legtöbben a lelkük mélyén szeretnének ilyen életet, csak esélyük sincs rá.

Illetve a társadalomban hatalmas tabu kimondani dolgokat, akkor is, ha mindenki csinálja. Nem ugyanaz a medencébe belehugyozni és ugyanazt a trambulinról tenni. Pedig semmivel sem lesz több húgy a medencében utóbbi esetben sem.

A tudatosan szót azért csillagoztam meg, mert a másik érdekes mentőöv a társadalomban, hogy ha valamit tudatosan csinálunk, akkor az sokkal nagyobb bűnnek számít, illetve a másik oldalon, ha valamire rá tudjuk sütni a tudat alatti, öntudatlan állapotot vagy naivitást, akkor az mentségnek számít.

Valójában viszont ez egy kifejezetten káros dolog és nem csak azért, mert nagyon könnyű a tudatos tett esetén is tudatlanságot, naivitást hazudni.

Hanem azért, mert igazából a kontraszelekciót támogatja, ahol a hülyék bármikor elővehetik az "áldozathibáztató" kártyát és míg a természetet hidegen hagyja az áldozathibáztató kártya, sem az óceánt, sem a betont, sem a villamost nem tudja beperelni a hülye, aki meghalt, addig az illetékes fennhatóságot, aki már önálló jogi személy, azt igen.

Az önvezető autókkal kapcsolatban is az egyik legagyobb vita, hogy kit lehet felelősségre vonni. Mert az fontos. Ha valakit elbasz és meghal, vagy egy életre nyomorék marad, akkor nem az a fontos, hogy a jövőben megelőzzük a hasonló eseteket, vagy eleve megelőzzük azt, hogy ez bekövetkezzen. Nem. Hiszen ez korlátozná a hülyét a jogaiban. A hülyéket pedig nem lehet jogaikban korlátozni, ezért modernkori inkvizícióként valakinek, egy illetékes embernek vagy egy cégnek lakolnia kell érte.

Szóval az aranyásásra visszatérve, ha valaki őszintén el tudja hitetni a környezetével, hogy ő bizony annak ELLENÉRE szeretett bele a pénzes pasiba, hogy neki pénze van és ő cserkészbecsszó azt állítja, hogy ha az illető leszegényedne is mellette állna és betegségben is úgy ápolná őt, hogy nem kap az örökségből, akkor ő FELMENTÉST kapott a társadalmi népharag alól.

Lesznek gyanakvók, akik nem hiszik el, de azok legtöbbször azt sem hiszik el, ha esetleg tényleg apakomplexusos és tényleg igazat mond.

Viszont ha már a többséget sikerül meggyőzni, hogy ő bizony tényleg nem a pénz miatt választotta, akkor az egy hatalmas pozitívum. És mivel az illető valószínűleg nem fogja eljátszani (meg bonyolult is lenne), hogy hirtelen leszegényedett, ezért az igazságra sosem derül fény.

#4: Viktornak sosem voltak bányái, az apjának voltak. A szülői örökségre apellálni nem életbiztosítás, öregkorára meghülyülhet valaki, elherdálhatja, kicsalhatja tőle egy fiatal szerető vagy épp betegség miatt el kell adnia és a gyógykezelésére megy minden.