Azt a kapcsolatot hogy lehet megmenteni, ahol megjelentek egy harmadik személy irányába érzelmek, az egyik fél részéről?

Hát ez egy elég erős jelzés és teljesen felesleges figyelmen kívül hagyni vagy önostorozásba kezdeni, mert egy jól működő, érzelmileg kielégítő kapcsolatban ez nem fog előfordulni.

Velem ez kétszer történt meg ugyanannak a partnernek az oldalán.

Kb. 10 ével ezelőtt egy nagyon mély hullámvölgybe jutottunk. Nem csak az összeköltözés utáni nehézségek, hanem mert nem vállalt fel minden közegben és emiatt én már nem tudtam felhőtlenül boldog lenni, azt éreztem, hogy szégyell, ő meg csak azt a megoldást tudta, hogy homokba dugta a fejét és kizárta a problémákat, nem foglalkozott a megoldással, se velem. Közel egy év magány után elkezdtem vonzódni egy sráchoz, aki pont az ideálom volt.

Ami miatt nem lett soha semmi az egészből, az az, hogy még a páromat szerettem, képtelen voltam átváltani érzelmekben. Megcsapott az újrakezdés lehetősége, de nem olyan régen éltem át azt a nagy felfordulást, amit a szerelem hoz az ember életébe és nem volt erőm újra belevágni. A párom jó tulajdonságait kerestem a srácban és hiányérzetem volt. Rájöttem, hogy valójában a párom hiányzik, az az első boldog év, amikor még azt a másik arcát mutatta. A reggeli puszik, amit ha nem kaptam, egész nap hiányérzetem volt, akkor is, ha nem nagyon emlékezhettem rá, mert olyan korán elment dolgozni. Mégis minden reggel tudtam ébredés után, hogy megpuszilt hajnalban vagy sem.

Abból a hullámvölgyből még ki tudtunk mászni, mert szerettem és valószínű ő is szeretett. De olyan igazi érzelmeket én akkor nem éreztem a harmadik fél iránt. Láttam, hogy vonzó, tetszett, hogy elkezdett közeledni felém egy ilyen jóképű srác, de nem éreztem szerelmet. Egy picit megcsapott a szele, de nem akartam olyan nagyon igazán, valami zavart benne. Azt gondolom, hogy mivel akkor még a páromat szerettem, a kísértés ellenére megmenthető volt a kapcsolatunk.

8 év múlva viszont történt egy nagy konfliktus, amikor egy pillanat alatt kiábrándultam belőle és ha tehettem volna, azonnal elváltam volna, de akkor már volt egy kisgyerekünk. Ennek már sok éve, nem fog már változni, azóta se szeretem. Ez nem hullámvölgy, én akkor is tudtam, hogy vége. Ő szerintem azt hitte, majd szokás szerint túljutunk rajta, de 1,5 év múlva rájött, hogy most más a helyzet, mert én akkor már őrülten szerelmes voltam másba. Mielőtt szerelmes lettem, én már a nagy konfliktusnál rájöttem, hogy minket már nem lehet megmenteni. Az, hogy 1,5 év múlva szerelmes lettem, ennek a folyamatnak már csak egy elég erős tünete volt.

A tanulság annyi, hogy csak az a kapcsolat menthető, ahol még mindkét fél érez egymás iránt. Lehet ez akármilyen megfáradt szerelem, ha még csak pislákol, akkor újraéleszthető. Ha az érzelmek azért jelentek meg, mert a meglévő kapcsolatban már nincs a szerelemnek nyoma sem, akkor menthetetlen. A szerelem pedig elmúlhat, kialudhat észrevétlenül is és sokszor akkor döbben rá az ember, hogy elmúlt, amikor hirtelen szerelmes lesz másba. Szerintem ilyenkor felesleges kapaszkodni a halott kapcsolatba, ha nincsenek gyerekek. És elmúlhat a szerelem egyik pillanatról a másikra is egy konkrét esemény/konfliktus miatt, ilyenkor is menthetetlen. Nyilván nem minden konfliktus okozza a szerelem halálát, sőt...De vannak végzetes események.

Igazából a lényeg csak annyi: létezik még az a kötődés köztem és a párom között, amit a szerelem létrehozott vagy elmúlt? Ha elmúlt, akkor nem lehet megmenteni, a kötődést nem lehet újraépíteni. És szerintem, ha érzelmek vannak a harmadik felé, az azért lehet, mert a párunk felé már nincsenek. Nyilván lehet testvéri szeretet, barátság, de az kevés. Szerelem kell és amikor elhalványul, az általa létrehozott kötődés kell. Ha annak vége, akkor lesz az ember újra szerelmes.