Miert nem hagyják megélni a kapcsolatot szerelmet maguknak, miert kell beleronditani más nőkkel?

Betegesen féltékeny volt alapbol.

Egy alkalommal azt hitte megcsaltam. Borzasztoan kifordult magábol idegileg kikészült.

(Es nem csaltam meg de egy nem megcsalast hogy lehet bizonyitabi megis..?)

Es amiert ezt sehogy nem tudta megemeszteni (hogy nincs bizonyitek csak az en szavamnak vagy hisz vagy nem, es nem hitt)igy neki állt ismerkedni.

De egyedulállo tarskeresős nőkkel.

Amikor kibukott a dolog is, folytatni akarta, sőt, hagyta volna azt ia h elmenjek, inkabb a szakitas minthogy megmutatta volna a telefont.

Akkor velünk olyan történt mintha megfordult volna az egész világ. A poklokat jártuk meg a szakitassal de ugyanakkor hatalmas szenvedélyt is hozott magával, kialakult koztunk valami olyasmi, mintha pl háboruban utoljára láthatnák egymást a szerelmesek, el kell válni, es aztan mindkettőnkben jött egy olyan logikatlan megmagyarázhatatlan akarom, hogy nem engedjuk el egymást imadjuk egymást pedig nem lehetne nem szabadna, hogy megsem azakitottunk. Egy olyan szenvedely amit nem is ismertünk addig.

Amit a felfokozott idegállapot okozott, mondhatni idegileg teljesen kikészültünk megőrültünk, semmiben nem volt már semmilyen logika!

Neki sem abban, hogy miert ismerkedett mikor hozzam kepest nagy nullák, ugy sem tudnak engem überellni, semmit nem ér neki a masik Hozzám képest(azaz ha nem velem lenne akkor bevállalná), igazábol ő azert ismerkedett mert akkor epp felmondta az idegrendszere a dolgokat(szinte belebetegedett abba hogy csalnám, nem volt jozan), meg nekem sem volt logika abban hogy akit otthagyok a p.csába afelé miert kezd el bennem a düh, harag, csalodás helyett egy akarlak nagyon kellesz nem birok nelkuled egy percet sem ki- tipusu érzés keletkezni.

Szoval ebben a megőrült, idegileg kikészult, ugyanakkor hatalmas szenvedelyes állapotban kibékültünk. Mindenkit ignorált törölt stb.

A kedélyek lenyugodtak elvagyunk.

Mondhatnám most vagyunk "jozanok"normálisak.

Es most hogy tiszta aggyal higgadt fejjel tudok gondolkodni, csak belémhasit ujra és ujra hogy miert kellett ezt, és a kép, hogy hagyott volna elmenni is, hogy ő NEM TUDTA azt addig, hogy akit szeret az KELL is.

Szoval olyan mintha csak most jött volna rá arra hogy már nem csak szerelmes meg birtokolni akar es ha nem birtokolhat akkor nesze nekem, lesz neki másik, szoval.mintha csak most tudta volna meg önmagárol azt, hogy márpedig igenis mellettem áll és döntött. Es inkább a masikat szorja kifelé.

Es mintha csak innenstol vált volna csak tudatossá.

Csak épp ezzel egy bazi nagy törést is okozott bennem ill a bizalmamban.

Azt próbáljuk ugyan visszaépíteni, de en nem erzem azt hogy menne.

A bizalom az nem olyan h en eldontom azt h bizni fogok es akkor bizom.illetve ha olyan en nem tudom hogyan döntsek.

Es gyakorta érzem ugy hogy ezt nekem inkabb el kell majd egyszer h engedjem..

Ja es azt várja, hogy most en is, hivatkozva arra, hogy ahogy ő rákenyszerult akkor, en is csak a szavaiban higyjek hogy hű.

Higyjem mar el h nem ismerkedik nem csetel.

Neki is el kellett hinnie h nem csalom.

Bizalmat epítunk.

Es ugy érzem nekem ez nem megy...

Most még biztos nem.

Kesőbb sem tudom.

A szakitas napjaiban en meg azt ertettem meg hogy a azerelmet tenyleg szinte semmi nem választja el a gyűlölettől valahogy.

A ket érzés ugyanaz.

Azt akarni élethalál erősen akit gyűlölettel kivágsz a p.csába!

Olyanokat produkál az elet hogy arra nincsenek szavak.