Akinek gondja van a melegekkel, vagy esetleg homofób, azokat arra kérem ne olvassák tovább a kérdést, haladjanak tovább a következő kérdésre. Köszönöm Miért jó melegnek lenni?

Nem hiszem, hogy lenne külön ennek a témának előnye. Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, miért jó heteronak lenni. Tudsz rá választ? Ha a melegekkel hasonlítod össze a kapcsolatod, talán annyival könnyebb (ergo jobb), hogy nem kell titkolózni az emberek előtt. Szerelmes vagy, randizol, szeretkezel, kedveskedsz a másiknak, építgeted vele a jövődet. Leszbikus kapcsolatban élek, a jelenlegi helyzetben örülök, hogy egy szép, okos, vagány nővel járok, de magában a leszbikusságomban nem tudok felfedezni jót, se rosszat. Boldog vagyok, elégedett, és nyilván nem lennék az, ha hetero kapcsolatban kéne élnem leszbikus vágyakkal.

20L

Ha már a lagziról van szó... én azért szívesen elmennék Vegas-ba... és az sem 2Ft...

Nekem még tetszik az is, hogy más vagyok mit a többiek ;) Szeretek lázadni és szeretem tudni, hogy a tömeggel szembemegyek (még ha ezt más nem is tudja, mert titkolom... de jó érzés) ;)

Azzal lehetsz akit igazán szeretsz. Persze ez a heteróknál is megvan, de nem azért lesz vki meleg, mert az jobb... hanem mert mást szeret, és akk már jó ha vele is lehetsz (míg ha megpróbálsz heteró maradni... csak szenvedsz...).

A meleg közösségekben (ha bekerülsz egy ienbe...) sokkal toleránsabbak ,elfogadóbbak és megértőbbek az emberek (minden területen) mint általában...

Vannak jó bulik...

Tény, hogy sokkal több rossz oldala van mint jó... úgyh ha megerősítést szeretnél, hogy az életed nem lesz olyan rossz... bocsi de azt nem fogunk tudni adni... Nehéz lesz mindig, és sosem fogsz tudni olyan teljes életet élni mint heteró társaid... de legalább azzal lehetsz akit szeretsz, élvezheted az életedet... és igazából sztem nem is kell ennél több ;)

Egy hetero párnál sem kötelező gyereket csinálni...

Amúgy annak 2 oka van, hogy valaki "meleg" lesz végül:

1., Olyan agyahagyott, mint itt feljebb valaki, aki csak "szembe akar menni a tömeggel", feltűnési viszketegsége van vagy csak ettől érzi magát különlegesnek.

2., Beteg, amiről meg nem tehet. Egyenlőre nem gyógyítható, sokan nem is akarják, hogy gyógyítható legyen. De tulajdonképpen nem is szükséges, hogy gyógyítsák, mivel nem káros a társadalomra egészen addig, amíg megtartják a privát szférát.

És tudom, hogy a 2-es pontra mindjárt jön a flame, de mielőtt valaki belekötne:

Már az is ELISMERTEN betegség, hogyha valaki a saját neméhez, de a gyerekekhez (pedofília), öregekhez (gerentofília), esetleg halottakhoz (nekrofília) vonzódik. Ha pedig valami más élőlényhez (zoofília) az meg már pláne.

Ennek kapcsán és ezen logikai vonalat következ ugyan úgy pszichés betegség, hogyha valaki a saját neméhez vonzódik.

Az viszont a napnál is világosabb, hogy evolúciós szempontból nem sikeres, mivel nem örökíti tovább a genomját.

10:47 vok...

Kedves 11:04... nemtom elolvastad-e rendesen amit írtam, de ott volt, hogy nem tudja senki, azaz nem feltűnési viszketegség. Nem én választottam... így alakult (sokszor voltam emiatt elkeseredve is...) de nem érzem magam ettől különlegesnek. Csak mint pozitívumot említettem, hogy pl én alapból szeretek szembemenni a tömeggel, és ez esetben biztos a kisebbséghez tartozok. És ez nekem pl teccik benne...

Ja és még jónak azt is meg lehet említeni, hogy így tudjátok egymás cuccait használni (ha egy méretet hordtok akk ruha... dezodor, lányoknál smink... meg hasonlók).

A homoszexualitás feltételezett okai

Konszenzusos, összefoglaló és nagy magyarázó erejű biológiai elmélete jelenleg nincs, a téma élő kutatási terület.

Egyes pszichológusok azt hirdetik,[forrás?] hogy a homoszexualitást 10%-ban határozza csak meg a hajlam, 90%-ban a neuronháló "beidegződése". Ez a neuro-pszichológiai magyarázat pár olyan kérdést is megválaszolt, hogy egyesek miért későn (50 évesen például) döbbennek rá a "másságukra".

1. Genetikai elmélet

1993-ban Dean Hamer mikrobiológus olyan gént talált az X kromoszóma egyik végszakaszán (Xq28), amely kutatásai szerint a homoszexualitásért felelős.

Az egypetéjű ikervizsgálatok során már kiderült, hogy ha az egyik testvér homoszexuális, akkor ötven százalék valószínűsége van annak, hogy a másik is az. A kétpetéjűeknél, akik genetikailag nem azonosak, ez az arány csak 15%.

2. Hormonális elmélet

Magnus Hirschfeld német orvosprofesszor 1920-ban felvetette, hogy a férfi és női nemi hormonok arányának felbomlása okozza a homoszexualitást. Férfiak esetében elsősorban a tesztoszteron alacsony szintjére gyanakodtak és a férfi nemi hormon pótlásával próbálták gyógyítani a "betegeket". A kezelés sikertelen volt, ugyanis a páciensek nemi vágya fokozódott ugyan, de annak tárgya változatlanul az azonos neműek maradtak. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tesztoszteronra a magzati fejlődés egy adott szakaszában van szükség ahhoz, hogy a nemi identitást meghatározó agyi struktúrákat befolyásolni tudja.

Patkánykísérletekkel (léziós vizsgálatok) sikerült meghatározni,[forrás?] hogy a a hímek heteroszexuális viselkedéséért a hipotalamusz egy jól körülhatárolható területe felel. A hipotalamuszban található egyik mag a 3. életévtől 2-3-szor nagyobb férfiakban, mint nőkben és homoszexuális férfiakban, és rengeteg tesztoszteron receptort tartalmaz.

A kísérletek során az is kiderült, hogy az agyi struktúrák eltéréseit a magzati hormonszint különbségei okozzák.

Az agy tehát nemi differenciálódáson megy át: fiúknál az eredendően női jellegű agyat a magzati időszakban a tesztoszteron maszkulinizálja oly módon, hogy az ún. aromatáz enzim hatására ösztrogénné alakul, és ennek hatására alakulnak ki a férfiakéra jellemző sajátosságok, többek között a hipotalamuszban is. Ez a folyamat homoszexuálisoknál zavart szenved.

A nőies vonások másik neurológiai jele, hogy a homoszexuális férfiak agyában az ún. anterior comissurák, akárcsak a nőknél, vastagabbak.[forrás?]

Egyes vizsgálatok szerint,[forrás?] a tesztoszteron először a nemi szervek, majd az agy maszkulinizálását végzi el. A szexuális orientáció a terhesség 2-5 hónapja alatt alakul ki.

Az 1970-es években Günther Dörner német orvoskutató a homoszexualitást a „központi idegrendszer pszeudohermafroditizmusa”-ként fogalmazta meg.

Dörner és munkatársai szerint,[forrás?] ha az anya nagyon stresszes, akkor a gyerek nagyobb valószínűséggel lesz homoszexuális. Ezt a tényt igazolják azok az adatok, melyek szerint a második világháború alatt és közvetlenül utána sokkal több homoszexuális személy született.

Egy későbbi vizsgálat lényegében igazolta ezeket a következtetéseket: a homoszexuális személyek anyáinak 75%-a élt át valamilyen stresszt a terhessége alatt, míg ez az arány a heteroszexuálisok anyáinál csak 10%-nak bizonyult.