Mi volt számotokra a legszomorúbb szerelmi csalódás?

2 évig voltam együtt egy lánnyal. Tök jól megvoltunk, jó kis kapcsolatunk volt. Legalabbis ezt hittem amíg le nem cserélt egy másik srácra. Munkatársak voltak még akkor. Utólag derült ki, hogy szakításunk előtt 2 héttel ezek már együtt voltak. Ismertem az embereket a munkahelyén és egyik sem szólt volna akkor. 1 hónapja tudtam meg egy random beszélgetésből. Maga a szakítás borzalmasan a földhöz vágott mert egyáltalán nem számítottam rá. Semmi előjele nem volt a dolognak. Sosem gondoltam volna, hogy lehet ekkora fájdalmat érezni. És ez még csak nem is a fizikai fájdalom/seb ami 1-2 hét alatt elmúlik. Ez tovább tartott. Lehet, hogy még mindig tart. Nem tudom. 5 hónapja volt a szakítás. Azóta már jobban vagyok, sikerült feldolgozni úgy ahogy. Ez volt az ami a leginkább a földhöz vágott.

Hát ez ilyen, majd megszokod. :D Szülők halála sokkal rosszabb lesz. Ez a szakítósdi csak ilyen kis ízelítő az életből. Mindenki ugyanúgy dolgozza fel. A maximális feldolgozási, elengedési idő az 6 hónap kb. Ha valaki ezen felül még mindig ragaszkodik valakihez, akkor azt meg pszichológushoz kéne küldeni.

#2 Nem sajnáltatni akartam magam. Tisztában vagyok vele, hogy vannak rosszabb dolgok is az életben. Csak egy válasz volt a kérdésre. Ez a 6 hónapos időkorlát egy marhaság. Mindenki annyi idő ad magának amennyire szüksége van.

A szülő elvesztése más. Egyfelől nyilván sokkal nagyobb veszteség - megvolt, tudom -, ugyanakkor egy ilyen csalódás saját magában bizonytalanítja el az embert.

Kb mindennel egyetértek amit mondtál. A 6 hónapot leszámítva. Ez a feldolgozás dolog belül zajlik. Lélekhez és érzelmekhez kötött. És ahány ember annyi különböző lélek, felfogás, mentalitás. Van aki 2 hét alatt túlteszi magát rajta, van akinek 2 év is kevés. Ez a dolog annyira megfoghatatlan, hogy szerintem nem lehet időintervallumhoz kötni. Attól, hogy valakinek kell 1-2 év a szerelmi csalódás kiheveréséhez még nem lesz beteg vagy kevésbé egészséges mint mások. Természetesen egy idő után lehet járni pszichológushoz, biztos segít valamiben. De én a hosszú feldolgozási időt nem tartom kezelendő problémának. Egy folyamatnak tartom amit mindenki másképp él meg és több vagy kevesebb idő alatt dolgoz fel mint mások.

Na igen, ez a gondolkodás meg abból ered, hogy suliban nem tanítanak semmit a mentális egészségről. Lélek,felfogás, gondolkodás, érzelmek=agy. Egyáltalán nem megfoghatatlan egyébként. Minden ember egy séma szerint működik kb. Attól még sajnos ez az igazság. Az alaptudás nagyon gyér és elmaradott még mindig. Szar az oktatási rendszer, nem tanít meg senki az éltre. Sem gazdaságilag(pénzhasználat, tőzsde, hitel, befektetés, stb), sem érzelmileg(mentális egészség, traumák feldolgozása, helyes gondolkodás, stb). Orvosoknak is fele lenne nyugtató, alkohol függő, ha megtanítanák nekik, hogy hogyan kell feldolgozni egy halál esetet pl. Mert ezt is meg lehet tanulni, mint minden mást. Túlságosan is túlmisztifikáljuk a fajunkat, pedig nem kéne és máris nem lesz ennyi mentális sérült ember. Nem lesznek elmebeteg szülők, akiknek gyereket sem szabadna kezükbe adni, stb, stb. Mindenki ugyanúgy dolgozza fel az agyában a dolgokat(Mentális betegségektől függően mások máshogy, de most normális gondolkodásról beszélek). Mint, ahogyan pl az agy jutatlmazó központja is hasonló módon működik. Boldogsághormont is(boldogságérzetet) az agy által irányított hormon alakítja ki, nem pedig valami megfoghatatlan és érthetetlen dologról van szó. És lehet torzítani mindent(mentális betegek, torz gondolkodások helyzetekben, stb, stb.) Ha pl valaki pornó függő, az a jutalom központját szépen torzítja és már csak akkor fog boldogsághormont adni, ha olyan vizuális élményeket él át az ember, mint amit a pornóban lát. Pedig a valóságban olyat sosem fog látni. Ezért is káros nagyon a média hosszútávon, mert egészségileg szétb*ssza az embert(mentálisan), ha valaki nem jól használja. Nagyon összetett ez az egész, de a lényege érthető gondolom. Túlkomplikálni nem kell senkit, sem érzelmileg, sem máshogy. Nem annyira bonyolult az ember, mint amennyire azt sokan beképzelik maguknak.