Belekezdenél úgy egy kapcsolatba h. nem érzel semmit a másik iránt (sem szerelmet, sem vonzódást) viszont emberként jól bánik veled? Lehet így is boldog az ember vagy nélkülözhetetlen a szerelem mint érzés?

Nem, ha az elején sincs ez meg akkor régen rossz. Vonzalom nélkül meg le se feküdnék vele, mert nekem nem jó. N

Egy közel nyolc éves kapcsolatom volt ilyen egy lánnyal. Elég furcsán kezdődött, ezért felajánlottam, hogy legyen barátság extrákkal. Fél év után azt vettem észre, hogy többet vagyok nála, mint a saját lakásomban, és hozzá költöztem. Folyamatosan hiányzott a szerelem. Szakítás után is maradtunk barátok, néha találkozunk, vagy átmegyek hozzá, és a családja is szívesen fogad.

2 hónap - ennyi idő alatt van rá esély, hogy érzelmek kialakuljanak. Nem kell "szerelem első látásra". A mindennapi apró figyelmességek által alakulnak érzelmek

nem

Persze, végülis lehetsz boldog és egy darabig működhet is, kb. olyan lenne, mint ha egy barátoddal lennél együtt. Jó esetben azért emberileg megszereted és kötődni fogsz hozzá. Viszont hiányérzeted lesz, amiért nem érzel többet és valószínű így, hogy nem vonzódsz hozzá, a szex se lesz az igazi. Végülis nem szörnyű ez, csak olyan langyos pocsolya jellegű. Neked kell tudni, hogy kell-e ez vagy többre vágysz és így inkább keresel tovább.

Kizárt.

Ez pontosan addig működhet, amíg nem jön valaki, aki lever a lábadról, mert akkor elég gyorsan szakítani fogsz a haveroddal (mert akit nem szeretsz, csak vele vagy valami szánalomból, vagy ilyesmi, az max haver).

Nem nélkülözhetetlen. Emberileg legyen jó hozzám a testvérem, a barátok. A párom szeressen szerelemmel, forrón kívánjon.

Nekem nem menne.