Mai világban az átlag férfiak agyának nagy részét tényleg a szex, nagy csöcsök és a nők teszik ki?

Én irigylem akinek ez teszi ki, mert kb. boldog lehet, vagy legalábbis egyszerű. Ha a gondolataid nagyobb részét a depresszió, a félelem és az elmúlásról való elmélkedés teszi ki, az sokkal rosszabb.

Jó annak aki primitív, boldogságra lelhet az egyszerű dolgokban. Ez most nem sértés volt, inkább csak irigykedés, mert akkor nem ülnék itt dideregve (a fűtés dacára), hosszú ideje álmatlanul és azon lamentálva, hogy mi is fog történni, el-e lehet kerülni az elkerülhetetlent. Egyre inkább nem. És ha el is lehet - abban lesz-e boldogság? Létezik-e a boldogság? Vagy csak elhitetjük magunkkal, próbálunk úgy tenni, mintha hinnénk ebben, eltereljük a figyelmünket azokról a dolgokról amikkel nem merünk szembenézni?

Én a saját nevemben tudok csak nyilakozni. Nem a nagy részét teszi ki, de fontos része a szex (párkapcsoltban). De legalább olyan fontos a beszélgetés, egyéb fizikai érintés, más közös időtöltés (túra, játék, főzés stb.) a párommal. Ezenkívül van rengeteg dolog, ami nem a menyasszonyomhoz kapcsolódik: munka, hobbi, egyéb emberi kapcsolatok.

Sok fontos dolog van az életemben. Az egészséges szexualitás egy szerető párkapcsolatban csak egy a sok közül.

5: Kedves Edricus, sajnálattal olvasom, hogy még mindég nem sikerült a saját magadnak megásott lelki gödrödből kikecmeregni. Lehet én vagyok a halál egyszerű, de én eljutottam arra a szintre, hogy önmagamban is kerek egésznek és boldognak érzem magamat. És nem, fejben nem ragadtam le a csöcsök és szexnél. Én is overthinker vagyok elég erősen. De hála az égnek az aggódásfaktorom a saját kis nyamvadt egofaktoromon kívül esik. :) Egy dolog van talán ami manapság elszomorít (sok minden elszomorít, de az erősen szociológia és pszichológiai offtopic lenne) és hozzám köthető: macskuszom már 12 éves és borzasztóan imádom. Eszméletlen mód le lennék törve (nem mertem a szénnébőgném magamat szókombinációt használni, nehogy véletlenül bekerondiiijak a "az átlag férfi statisztikába 🙃) ha már nem lenne velem, de ez is csak a kis egom jajjveszékelése. :(

Kívánom, hogy találd meg a kiutat! Természetesen nem a nagy quit gombra gondoltam. :)

Kérdésre a válaszom:

Az agyam úgy van vezetékezve, hogy nem nagyon "értem" ezeket a kérdéseket. Ok értem, de miért jó ez a masszív általánosítás? Minek definiáljuk a jelen helyzetben az átlag férfit, depláne ha erre esetleg kapsz egy exakt választ, akkor hátradölsz majd a "naugyemegmondtam" típusú fotelbe (Ikejába ne keresd, mert én sem találtam 🙃) , jól? :)

Nem lenne jobb ha esetleg embernek/saját gondolatokkal rendelkező individuumnak néznéd elsősorban a másikat? :)

8.

A kapcsolatokkal már nem foglalkozom, nem is érzem hiányát, az én boldogtalanságom nagyon máshonnan fakad. Nem tudom pontosan honnan, de mindig is megvolt. Néha elmúlik 1-1 rövidebb időszakra, de nem tartósan. Nincs meg az a "mindenen átívelő" plusz, vagy csak simán az "élet értelme", a válasz a kérdésre, amitől az ember boldog lehet.

Az életnek többnek kellene lennie annál, ami. Ha csak ennyi az egész, akkor annak nincs értelme, csak egy végtelenített ciklus, ahol mindig ugyanaz a pár szabály érvényesül és az egész egy olyan elvtelen alapra építkezik, amire még gondolni sem jó. Kimondatlan problémák, társadalmi hazugságok amik koron átívelnek, és a rettentő képmutatás.

Én már nem vágyom másra, csak a boldogságra. Semmi másra nincs szükség. Vagyis de, a szabadságra, amit elvettek tőlünk tavalyelőtt tavasszal és nem is nagyon tűnik úgy, hogy valaha is visszatér az, ami előtte volt. Kikészít.

Mondjuk jelenleg a legrosszabb, az álmatlanság és a feszültség. Nem tudok aludni ezektől a gondolatoktól meg ezerrel verő szívemtől.