Normális szülőnek hogy kéne kezelnie ha bármilyen szempotból nem szimpatikus neki a gyereke párja?

Egyetértek az 1-essel, sehogy!

Nekem nemrég ért véget egy hosszú kapcsolatom, anyukám csak utólag mondta el, hogy mi nem volt neki szimpatikus az exemben, és a lehető legjobban tette. Ha szólt volna előre akkor végig szörnyen éreztem volna magam, mivel nekem nagyon fontos a családom véleménye. Nyilván itt nem olyan nagy dolgokról beszélek, hiszen ami tényleg óriási red flag azért azt illik elmondani, de itt nem volt szó ilyenről.

Normális szülő aggódik, hogy a gyereke tönkreteszi az életét a rossz döntésével, ellenszenvet érez a párja iránt és nem tud vele megbékélni. Ebből igyekszik minimálisat mutatni és csak akkor mond véleményt, ha kérdezik, akkor is finoman.

Ameddig a gyereke boldog, addig nem szól bele, mikor már látványosan szenved, akkor segíteni próbál. Alapvetően hagyni kell, hogy a saját hibáikat kövessék el, és csak akkor véleményt mondani, ha kérdezik. Megjátszani magunkat nem kell, közömbösnek kell lenni, de ha úgy viselkedik, simán neheztelhetünk rá, ennek hangot is adva.

Konkrét helyzet kellene, hogy épp mi nem oké, úgy könnyebb rá reagálni. Ha lekezelő a gyerekeddel, akkor nyugodtan lehet érte szót emelni, én azt sem bírom, ha idegent csesztetnek, nemhogy a gyerekem hozzák kellemetlen helyzetbe előttem..

Foglalkozás alapján vissza kell tartani a véleményt, amennyiben legális. Ha nem, én felnyomnám név nélkül a pasit(vagy nőt). Mondjuk normális ember nem ítél meg mást a foglalkozásáról..

Életkor megint necces, én pszichológust ajánlanék a gyerekemnek és gondolkondék mit cseszhettem el, hogy magánál jóval fiatalabbhoz vagy idősebbhez vonzódik.. de csak akkor tenném szóvá, ha kérdezi, de nem színlelném, hogy örülök neki(bár ez inkább jellemi kérdés, normális ember nem választ magánál sokkal fiatalabbat)

Külseje? Arctetovált szájtágítós mondjuk? vagy szélsőségesen elhízott 200 kilós? Itt megint a jellem jön elő, az ember megjelenése árulkodik a személyiségéről..

Amíg nem érzed, hogy ártanának a gyerekednek megtartod magadnak a véleményed.. Ha tudod, hogy a gyereked kis befolyásolható félős csendeskedves konfliktuskerülő, akkor lehet érte fellépni a párja ellen.. az ilyeneket találják be az idősebb "majd én gondoskodom róla" nárcik.

Egyetértek azzal, hogy nem mindegy, miért nem szimpatikus. Nyilván más, ha rosszul bánik a gyerekemmel, és más, ha csak a jelleme vagy a külseje nem olyan, ami nekem tetszene.

Amíg nem az életét teszi tönkre a párjával, addig nem szólnék bele, hiába nem szimpatikus. Én se vagyok tévedhetetlen, lehet, hogy jól kijönnek, jót hoznak ki egymásból.