Volt már, hogy úgy éreztétek, hogy annyira sokat kell beletenni egy kapcsolatba, hogy egyszerűen (néha) jobb lenne inkább egyedül?

Nem. Neha jobb ugyan nelkule de nem mindig.

Azaz a tartos egyedüllétnél nálam még az is jobb ha megfulladok egy kapcsolatban, mert állandoan a nyakamon van. Inkább ez utobbi miatt stresszelek, mint azon hogy SOHA nem vár haza senki, SOHA nem ölel át senki, stb éveken át akár.

Persze hogy éreztem. De elég volt hogy elment a haverjaival egy este bulizni és az üres csendes lakás szinte fájt.

Pedig előtte évekig egyedül éltem, amit nagyon élveztem és néha hiányoltam is.

Egy kapcsolat soha nem tökéletes, azt kell mérlegelni hogy többet ad e az eletedhez mint amennyit elvesz. Ez a nem mindegy.

Mert voltam olyan kapcsolatban is amihez bár ragaszkodtam, de idővel rajottem hogy jobb nélküle még ha fáj is az elengedes.

Volt. Sajnos a másik fél nagyon önállótlan volt, és minden terhet nekem kellett a hátamon cipelnem. Borzasztóan elfáradtam.

Ráadásul mindig többet követelt, hálátlan volt. Ha véletlenül nem akartam szexelni, akkor üvöltött, csapkodott. Szakítottam, de jól is tettem.