Valaki kigyógyult már a szex- vagy pornófüggőségből? Hogyan? Ahogy tudom, minden függőségnek ugyanaz a gyökere.

Ilyennel kapcsolatosan szakemberek írásait olvastam, ők tudnak segíteni ilyen problémán.

Esetleg ha közösségi oldalon keresel csoportokat, lehet ilyen problémában érintetteknek is van.

1.

"Maxisok" pénzért, általában.

A múltkor volt erről podcast, hogy Magyarországon ilyen dolgok miatt körülbelül eleve lehetetlen a függőségek elleni fellépés. Magyarországon nem lehet azt eljátszani, mint az amcsiknál, hogy hónapokig héder a rehabon - bevétel nélkül. A legtöbb függőség elleni "gyógyszer" iszonyú drága a magyar fizetések alsóbb régióihoz képest.

Sok esetben pedig az orvos bár tudja, hogy akit kezel az függő (állandó hétfői "derékfájósok", bélproblémásak, májkirályok, fájdalomcsillapítókat-nyugtatókat-altatókat minden hónapban kunyerálók), de nem tud mit kezdeni vele, ha ráaggasztja a jelzőt, csak kirúgják és méginkább lecsúszik, a széthulló magyar egészségügyben pedig az addiktológiai kezelések a luxus kategóriába érkeztek. A magánorvos pedig szintén megfizethetetlen.

Egy alkesz naplójából kiderül, hogy az elvonókra már bejutni sem egyszerű, kb. hazudoznia kellett érte, különben csak ide-oda küldözgették, meg olyan elvárásokat támasztottak, amit egy alkoholproblémás ember nem tud teljesíteni.

Csak gondolj bele, ha függő lennél, hová fordulnál? Merre indulnál? Mit tennél, amikor ott csak elkenik a dolgot, vagy sajnálkozó arccal megmondják, hogy "hát, ez tulajdonképpen nincs".

A csak pornófüggők is max annyival vannak jobb helyzetben, mint az alkesz-cigimester-gyógyszeres hármas, hogy a szervezetüket kevésbé építik le, így képesek bevánszorogni a gályarabságra még középkorúan is, kis szerencsével elérik a nyugdíjat és csak utána döglenek meg. Persze boldogság abban sem lesz.

Nem jobb ez egyáltalán a pornó. Qrvára nem. Egy normális kapcsolatban történt szex hozzáad a lelkedhez. Többnek érzed magad, kellemesen fáradsz le, nyugodtabb és magabiztosabb leszel. A pornótól viszont szánalmasnak, szerencsétlennek, üresnek és nyomorultnak éreztem magam. Bűntudatot éreztem, hogy ez most mire volt jó. Hogy ezt nem is én akartam igazán, hanem a függőség vezetett. Mióta leálltam vele jobb a libidóm, és jobban érzem magam a bőrömben. Viszont sajnos olyan ez, mint az alkoholizmus. Sosem lesz gyógyult, csak vannak tiszta időszakaid. Napok, hetek, hónapok. Tudom, hogy még úgyis fogok pornót nézni a következő hetekben. Viszont valószínűleg csak egyszer, nem pedig hatszor. És ez már hatalmas különbség.

Ha gondolod írj privát üzenetben

8.

Eltérőek vagyunk mi emberek, én ezt nem így éltem meg "anno", mondjuk én nem nézek klasszikus értelemben vett "pornót", mert undorodom tőle, különösen a karakterek viselkedésétől, primitív hozzáállásától. (Solo videók jobbak, meg aktok, vetkőzős videók, webcam "műsorok" stb.). És maga a folyamat se az a prosztó gyíkrángatás, amit sokan csinálnak, hanem az ún. "edging", de felteszem ilyen téren is mindenki más, van akinek ez jön be, van akinek az.

De maga a szexuális élet nekem pl. egy hatalmas csalódás volt, három kapcsolatom volt annak-idején, ebből kettő alkalommal lett aktus, legelső exnél visszautasítottam azt, mert nem éreztem semmit, már előtte sem (csók meg ilyenek konkrétan inkább negatívan csapódott le).

Mint kiderült a másik két esetben sem. Egyszerűen pár perc után unalmassá válik (és előtte is inkább csak ilyen "a cél elérése" izgalom van benne, meg az ismeretlenség varázsa, a formák élvezete. De aztán rögtön egy ilyen "Most mit kellene érezni?" gondolat jön, és esélytelen közben bármilyen koncentrált kéjérzést előhozni, meg kell felelni a másiknak, félelem attól, hogy ez mégsem lesz jó, olyan kínos az egész. Még a "cél elérése" ott tud maradni, hogy a másik félnek jó legyen, de az is olyan "egyszer megvolt, innentől ebben mi a pláne?". Hol marad el ez az elnyújtott több percen át tartó élvezésérzéstől, fizikai elélvezés nélkül? Hol van ez a "majdnem elájulást okozó" orgazmusérzéstől, ami után még felállni se könnyű, mert remegnek a lábaid és még órákig érzed az eufóriát?

Hagyományos szexnél esélytelen ilyesmit csinálni, a megfelelésről szól, kvázi munka, nem élvezet. Igaz egyetlen esetben se voltam szerelmes, erre nem vagyok képes. De sosem éreztem, hogy az önkielégítésben bármi megalázó vagy lélekromboló volna, maximum ha mások beleütik a pofájukat és kéretlenül gúnyolódnak, de az is inkább olyan módon romboló, mint amikor elesel az utcán és segítség helyett csak megrugdos valaki, vagy hőbörög, hogy "há' hogy merté' elesni?"

Az ellenkezője meg a "minél többet lekúrni, és attól leszek a király" gondolat pedig kifejezetten nevetséges tud lenni, általában roma, nagypofájú komplexusos nethuszár és keménykedő tuningautó-király archetípusoktól hallani ezt. A valódi szerelmi kapcsolatban biztos van valami plusz érzés, de kérdés, hogy az van-e annyira jó, mint az elnyújtott kéj, kvázi multiorgazmus. Nőknek biztosan jobb az előbbi, mert "a munka java a férfiak dolga" felfogás van a legtöbb kapcsolatban, sajnos. Befogadó félként biztosan kellemesebb a dolog, mint az aktív résztvevőként, mert passzívként nem kell csinálni igazán semmit, rád van kihegyezve a dolog. Ezért van, hogy az egyetlen kb. élvezetes szexuális forma az ún. "lovaglás", mert ott nem kell csinálni szinte semmit, van idő az élvezkedésre, de a misszionárius olyan, mint régen az edzőteremben fekvőtámaszozni, amit nagyon utáltam, de az akkori torna egyik eleme volt.