A body positivity jelenség lehet annak a hátterében, hogy ilyen sok elhízott nő van?

"Én csak azt nem értem, hogy hogyan kerülnek ide most a férfiak. "

Úgy kerülnek ide a férfiak, hogy az elmúl időszakban a túlsúlyos férfiak aránya is ugyanúgy nőtt, tehát nem a body positivity jelenség az oka, hanem szimplán hízik az ország.

Egyébként az, hogy valaki pozitívan viszonyul önmagáhpz egyáltalán nem zárja ki, hogy fogyjon, és bármi is a kövérségének az oka, senkinek nincs joga csúfolni a másikat.

Igen, rengeteg az elhízott ember nem csak nők.

Az oka szerintem nem a "body positivity" hanem a Magyarországi életszínvonal és felfogás.

Nagy tömegek étkeznek egyoldalúan, minőségi ételekre nem futja csak olcsóra amitől híznak, illetve a sok munka után már nincs igényük se kedvük sportolni valamint a legtöbben köztük nők is szeretnek alkoholizálni ami megint csak hízlal.

Elmondom, hogy nekem mit adott ez a bodypositivity mozgalom, és előtte mit kaptam.

Kezdjük ott, hogy mindig is vékony voltam. 170 cm magas vagyok, és 15-től 25 éves koromig 49 és 52 kiló között ingáztam. A formám olyan "jóindulattal" homokóra. Nincs egybe a derekam a csípőmmel, de nem is különül el olyan nagyon szépen, és van pici hip dip-em is. A genetikám szerint a lábam pedig piszkafa.

Még úgy is kaptam bántást, hogy többé-kevésbé megfeleltem mindig is a szépségideálnak. Megkaptam, hogy a lábam olyan, mint egy serdülő fiúnak, nevetséges, soha nem izgulna rám senki, max. nyomorékok, meg konkrétan olyan is volt, hogy valaki a pofámba vágta, hogy ilyen derékvonallal soha nem lehet jó alakúnak nevezni. Az első pasi pedig, aki látott meztelenül, bántalmazó volt, és a szakítás után ocsmányságokat mondott a testemre, zömöknek, löttyedtnek, selejtnek, igénytelennek nevezte és azt mondta, gusztustalan a narancsbőröm. A fehér bőrömre és a puncim kinézetére is undorító megjegyzéseket tett.

A mindennapos "demegbsználak" típusú visszajelzések pedig nem igazán tudták az önbizalmam táplálni, úgyhogy már 20 éves koromra padlóra kerültem ilyen téren. Odáig jutottam, hogy csak bő felsőket hordtam, vagy olyanokat, amiket derékon kellett megkötni, hogy ne lássa úgy senki, hogy "nincs derekam". Szoknyát, rövidnadrágot nem is nagyon mertem hordani.

25 éves koromban jött el a fordulópont. Akkor elkezdtem tudatosan étkezni és edzeni (súlyzós edzés + kardio). Azóta 5 év eltelt és azóta se volt 2 hétnél több kihagyásom. Sőt, valójában többet mozgok már, mint az elején, és időszakosan olyan sportokat is beiktatok, amiket az első pár évben nem (túra, hegymászás, úszás).

Nos, először is, 10 kilót felszedtem, 62 kiló vagyok jelenleg.

Másodszor pedig, hiába tűnt el a narancsbőröm 80%-a, hiába lett kerek fenekem és formás combom, tónusos karom, egyszerűen szembesültem azzal, hogy tökéletes testem soha nem lesz, és olyan állapot sem lesz soha, hogy én mindenkinek megfelelek. Az elején még grammra pontosan számoltam a kaját és nem ettem félre, de mára már ezt sem csinálom. Simán eszem pizzát és csokit is (módjával). Vagy amit megkívánok. Persze alapvetően egészséges ételeket eszem, de mellé igenis nassolok, és nem fogok leállni.

Azt adta nekem részben a bodypositivity mozgalom, hogy soha többé nem hajszolom a tökéletességet, nem vonok meg magamtól semmit, és nem fogom a nyilvánvalóan edzett, igényes testemen a hibákat keresni. Nem érdekel, hogy nem 100%-osan lapos a hasam, nem érdekel a 20% narancsbőr maradék, nem érdekel a derék-csípő arányom. Azt veszek fel, ami csak megtetszik.

Ennek megfelelően járok el a külvilággal szemben is. Nem érdekel a testemre érkező kritika, ha pedig egy férfitól érkezne, akkor garantáltan nem nyúlhatna hozzám soha a büdös életben, és még örüljön is, ha olyan jó kedvemben talál, hogy nem küldöm el a jó édes anyukájába.

Megjegyzem, 21 éves korom óta van párom, tehát a párom velem volt akkor is, amikor a genetikalottós lötyigebe testem volt, és akkor is, amikor átalakult az edzés által, és végig kívánt, szeretett.

Soha nem adnám ezen szint alá, ha férfiakról van szó, és másnak sem javaslom (fordítottja is igaz, tehát férfiaknak is ilyen hozzáállású nőt javaslok, ne tűrjenek el mást).

A példám szerintem elárulja, hogy mi a bajom a kérdéssel.

A bántó hangnemmel van problémám, valamint azzal, hogy nemcsak kövér, egészségtelen emberek kapják a frusztráló, leépítő sértegetést, mivel tudom, hogy én is megkaptam, és ismerek sok egyéb nőt is, aki hiába vonzó, igényes és csinos, önbizalomhiánnyal és frusztráltkodva élte/éli le a legszebb éveit.

Imádom, hogy amolyan "varázsszó" a bántalmazás (pláne a nők felé érkező bántalmazás) terén az, hogy "igénytelen". Onnantól, hogy ezt rád dobták, megbélyegeztek, kész, azt várják, legyél lealázva, kvázi "elbuktál", mint NŐ. Nem adsz magadra, ostoba vagy, mának élsz, nem érdekel az egészséged, szépséged, sőt, akár egyenesen femináci vagy.

Rohadtul nem támogatom az elhízást, bárkinek szívesen adok étrend és edzés tanácsokat, nem javaslok senkinek olyat, hogy fogadja el magát túlsúlyosan. El vagyok keseredve, hogy EU vagy akár világszinten is élmezőnyben van elhízás terén az országunk. Látom a strandon is a helyzetet. DE rohadtul semmi különbség nincs a férfiak és a nők között. Sőt, a statisztikák azt mutatják, hogy a férfiak még kicsivel nagyobb arányban is el vannak hízva.

Szóval mutogatni a nőkre és rákenni az egész dolgot a női bodypositivy-ra és a feminizmusra nettó aljasság és álszentség. Nem mellesleg már konkrét nőbántalmazás, tehát az ilyen fröcsögő férfiakat nem az egészség miatti aggodalom és az elhízás, mint társadalmi probléma motiválja, hanem csak bele akarnak rúgni másokba, jelen esetben konkrétan nőkbe.

Az, hogy megtapasztaltam, hogy akárhogy néz ki az ember, mindig lesz, aki bántja és megszólja, ugyanezt igazolja.

#19

Pontosan erről írtam, hogy tele a világ az ilyen érzéketlen barommal. Egy ember nemcsak a testsúlyából áll, hanem lelke és érzései is vannak. Neked viszont csak súlyod van meg külsőd.