Vannak olyanok , akik soha nem kezdének ki egy munkatársukkal?

Én úgy vagyok vele, hogy ezt nem mi döntjük el. Ha valaki annyira tetszik, akkor úgysem tudsz tenni ellene.

Az már döntés kérdés, hogy közeledsz vagy nem, de a saját tapasztalataim alapján a kémia mindig győz, és hamar feladja ilyenkor az ember az elveit.

Nem vagyok rászorulva arra, hogy drámát generáljak ott, ahol ennek nincs helye, csak azért, hogy legyen valakim. Számomra óvoda, mikor valaki nem tudja eldönteni magában, hogy bizonyos helyeken nem nyomul rá másokra és nem kavar másokkal, különben lehetséges, hogy többet veszít rajta később, mint nyer. Azok az emberek dolgozni vannak ott, ugyanolyan kiszolgáltatottak a kollégáknak, mint egy páciens, aki segítséget kér az orvosától.

Gyerekkorban megtanultuk: attól, hogy van cukorkád, nem kell mindet felzabálni.

Attól függ.

Ha pl az életem is le tudnám élni vele (ami elég ritka..), mert kívül-belül olyan, mint akit keresek, akkor nyilván össze. Egyébként sem jövök össze akárkivel. Van más munkahely is, ha nagyon zavarna a helyzet..

mondjuk velem ilyen nem volt és nem is lesz.